Botránnyal indult, online zajlott, de idén is remek volt a Budapesti Cseh Filmkarnevál

Cseheket olvasni vagy cseh filmeket nézni mindig kicsit olyan, mintha hazaérkezne az ember. Otthonos. Ismerős. A humor, a látásmód, a sokban hasonlatos múlt.

A sokban hasonlatos jelen.

Ezért a budapesti Cseh Filmkarnevál évről-évre olyan élmény, amit igazán kár lenne kihagyni. Ráadásul azért sem, mert többnyire, önmagukban is, igen magas színvonalú filmekről van szó. A legfanatikusabb nézők ilyenkor már-már beköltöznek a Toldi moziba, ami hagyományosan helyt ad a fesztiválnak, de az átlag filmrajongó is megnéz egy hét alatt minimum három alkotást a kínálatból.

Ebben az évben persze más volt a helyzet. Most minden más. Online nézhettük a Cseh Filmkarnevál idén is remek alkotásait, bár a mostani kínálat szűkebb volt: négy játék- és egy dokumentumfilm.

De legalább még ebben az elátkozott évben is itt volt velünk ez a néhány friss, cseh alkotás, mégpedig a Budapesti Tavaszi Fesztivál részeként. Ahogy a Cseh Centrum igazgatója, Adéla Gálová mondta: a bemutatásra kerülő filmeket a rendíthetetlenség és az igazság-tétel motívuma kapcsolja össze.

Van benne valami.

Egy életrajzi filmmel nyitott a karnevál, Havel címmel. Ez a mozi az újkori cseh történelem egyik legmarkánsabb személyiségének, Vaclav Havelnek a történetét meséli el, mégpedig nem szokványos módon: 1968-tól kezdve, amikor a későbbi államfő még gondtalan, sikeres és igencsak bohém drámaíró volt, és végig visz bennünket a börtönéveken át, egészen az elnökké választásáig. „Ne várjanak szokványos államfői portrét”, figyelmeztet a film rendezője, Slávek Horák. És tényleg. Legalább is a heroizálás elmarad, az biztos. Erős és meglepő szál a filmben Havel magánélete, a feleségéhez és más nőkhöz való viharos és férfi-bizonytalanságra valló viszonya, tanúi vagyunk kételyeinek, helyenkénti elgyávulásának is. Szóval sok mindennek, ami az igazságért való állhatatos harcát időnként esendővé és ezáltal nagyon is emberivé, emberközelivé teszi. Már az első pillanatokban leesik az állunk: hogyan találhattak egy olyan férfiszínészt, aki valóban a megszólalásig hasonlít Havelre? Mintha megelevenedve a vásznon….

A Drónpilóta egy felnőni nem nagyon akaródzó, harminc éves, link srácról szól, aki alkalmi munkásként beszáll a barátja kereskedelmi célú drónbizniszébe, s addig játszadozik a város objektumai fölé reptetett kütyüvel, amíg egy véletlen folytán rá nem jön, hogy a korrupció és az erkölcstelen összefonódások micsoda leleplező eszközét tartja a kezében. Innen kezdve nincs, és nem is lehet megállás. Sem az igazságkeresés, sem a felnőtté válás útján.

Talán a legeredetibb idei karnevál-film az Öregfiúk. (Rendező: Martin Dušek és Ondřej Provazník) Egy fergeteges road-movie-ről van szó: egy ócska furgonban útnak indul két nagyon roskatag öregember, két ősrégi barát, hogy egy hetven éve elkövetett bűnt végre megtoroljanak, még ha belehalnak is. Egyikük járni se tud, tolószékhez kötött, másikuk is nagybeteg, ha kell falat bontanak, fegyvert szereznek, útközben, ha a szükségük úgy hozza, egy műanyag flakonba pisilnek, mert nekik nincs vesztegetni való idejük. Börleszkbe illő jelenetekben, képtelen körülmények között haladnak életük utolsó küldetésének útján, egy ismeretlen cím felé. Nyomoznak, hazudnak, álcázzák és vonszolják tovább magukat, átvernek embereket, egyiküknek sikerül is meghalnia, de semmi sem drága, mert muszáj odaérni arra a bizonyos címre, egy öregotthonba, ahol az ötvenes évek rettegett, mostanára agyalágyulttá vált ügyésze él, az az ember, aki annak idején mindkettejük életét tönkretette. És ahol, egyenesen a tolószékből, eldördül az igazság fegyvere. Mert előbb-utóbb minden számonkérhető.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!