Gyabronka József jutalomjátéka

Dante napkeltétől napnyugtáig

Petike Áron | 2022.09.14. 14:52

Olvasási idő kb. 9 perc

Különleges élményben lehetett részük azoknak, akik két héttel ezelőtt, pénteken este hét órakor, illetve másnap, szombaton hajnali öt órakor a Gellért-hegyre, pontosabban a Filozófusok kertjébe látogattak. A romantikus érzetet már eleve a napnyugta és a napfelkelte is biztosítja, ám ezúttal ennél jóval többről volt szó: a Budapest Tuning szervezésében ugyanis Gyabronka József adta elő Dante Isteni színjátékát, méghozzá a Nádasdy Ádám-féle fordításban, és ahogy tőle ezt megszokhattuk, ezúttal is hihetetlenül magas színvonalon.

Dante 1307-től haláláig, 1321-ig írta fő művét, az Isteni színjátékot, melynek az egészen egyszerű ­Commedia címet adta. Akkoriban azonban ez a kifejezés nem komédiát vagy vígjátékot jelentett, hanem egyfajta a tragédiához képest egyszerűbb, hétköznapibb hangvételű megszólalást a megszokott művészi, magasröptű stílus helyett. A címhez az „isteni” jelzőt az utókor biggyesztette hozzá, s ez nagyon is jót tett neki, hiszen témájában, terjedelmében és mélységében a Commedia cím magányos szótlansága nem fejezi ki a mű elképesztő mélységeit.

Nádasdy Ádám 2007-ben vállalkozott arra a ­feladatra, hogy Szász Károly, Babits Mihály és Szabadi Sándor után ismét magyar nyelvre fordítsa Dante Isteni színjátékát. Nádasdy szerint Dante művének sokkal inkább didaktikus, tanító jellegű célja van, mint a rímekkel és az irodalmi stílussal való gyönyörködtetés. A költői képek funkciója is valójában csak a szemléltetés és az olvasó szemének felnyitása. Dante a kor nyelvén, az egyszerű ember számára is érthetően írta meg tehát művét, s ehhez idomul Nádasdy Ádám is a magyar fordításban, amit 2015-ben, nyolc év munka után fejezett be.

– Elolvastam a Nádasdy-féle fordítást, és azt éreztem, hogy ez nagyon jó színházi alapanyag. Akkor született meg bennem a vágy, hogy ebből mindenképpen legyen egy színpadra alkalmazott szöveg. Jó pár hónapnak kellett eltelnie, amíg ezt meg is csináltam. Gyabronka Józsefnek akartam születésnapi ajándékot adni, így megcsináltam neki ezt, a mostani formájában már színpadon is látható verziót. Nagyon örült neki, és amikor pár hét múlva elkezdtem forszírozni, hogy ebből tényleg csináljunk egy előadást, eleinte meglepődött, de utána nagyon könnyedén, lelkesen állt neki a feladatnak – mondja lapunknak Török Tamara, a Katona József Színház dramaturgja, akit mintha váratlanul ért volna, hogy őt is kérdezzük – a dramaturg élete ilyen szempontból kissé mostoha, így ő is megszokhatta, hogy egy-egy előadás után többnyire a színészt, a rendezőt vagy a mű eredeti szerzőjét faggatják, dicsérik vagy olykor bírálják. Ki hallott már olyat, az előadás utáni könnyed borozgatás közepette, hogy „fantasztikus volt a dramaturg”? Pedig, főleg egy ilyen terjedelmű, számtalan történettel és tanítással körbeszőtt versvonulatnál éppoly nagy feladata van a szöveget formázó szellemi munkásnak, mint a színésznek, aki azt később a színpadon jeleníti meg. S láss csodát, a 700 oldalról – számításaim szerint – körülbelül 70 oldalra faragott műalkotás finoman siklik elénk s válik logikus egésszé. Apró mérete ellenére nem veszít nagyságából.

Nagyot tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy egy ilyen szöveget könnyű volna elmondani a színésznek. Nem meglepő, amikor egy tabletről felolvasott Nemzeti Dallal demonstrálják a színészmesterség nagyszerűségét, vagy papírból, remegő kézzel előadott politikai beszéddel hirdetnek számunkra megújulást, akkor tágra nyílt szemekkel tesszük fel a kérdést: hogyan is lehetne egyáltalán ennyi szöveget megtanulni?

És ez nyilvánvalóan próbatétel minden színész számára is.

– Valóban, jó kifejezés ez, igen, egyfajta próbatétele annak, hogy mit bírok. Nem szeretnék elhülyülni. Muszáj az agyamat járatnom, fekvőtámaszoztatnom ahhoz, hogy ne süllyedjek egy olyan tudati állapotba, ahol már tényleg csak dadog az ember. Olyan anyagot talált Tamara, amely méltó ahhoz, hogy kiássuk. A Nádasdy-fordítástól és attól, ahogy Tamara azt meghúzta, az Isteni színjáték lejött arra a hétköznapi szintre, ahová ezt Dante eredetileg is szánta. Ő ezt nem az entellektüeleknek írta, a nép nyelvén fogalmazott – mondja Gyabronka József, aki az előadás előtt fél órával még meglehetősen nyugodtnak tűnt, legalábbis a kívülállók számára.

Olyan ember vagyok, akinek kell a bögöly. Mindig kell.

Ki tudja, talán szükséges is ez a nyugalom, hiszen nem elég a szöveget memorizálni, hanem azt életre is kell kelteni, s ahhoz, meglehet, elengedhetetlen valamiféle belső készültség, befelé koncentrálás, amely a kívülálló számára csak annyiban érzékelhető, hogy az előadás főszereplője mintha nyugodt lenne. Holott rettentő munka a megtanult szöveget életre kelteni, jelenidejűvé és személyessé varázsolni, s úgy tenni, mintha mindez a legnagyobb természetességgel történne. Ehhez pedig nem elég a tehetség és a sors adta adottságok. Ehhez sok évnyi kemény munkára és gyakorlásra van szükség. Az előadás nézése közben folyamatosan ott motoszkált bennem, hogy csak nagyon ritkán csíphető el egy ennyire színvonalas és szórakoztató előadás. Ez elsősorban Gyabronka kimagasló beszédtechnikájának köszönhető. Természetesen nem az r-ek vagy az sz-ek hangzásáról beszélek, ami fontos ugyan, de alapvető. Ennél sokkal többről van szó. Ugyanis jelen esetben az előadó (aki valójában nem előad, hanem sokkal inkább elmond, mesél) gyönyörűen bánik a szöveg adta ritmussal, hanglejtéssel, dallammal, s bátran tart szünetet. Ettől lesz mindenki számára érthető, élvezhető a darab minden egyes mondata, minden egyes pillanata. Sok színésznél, akik ilyen magas szintű beszédtechnikával rendelkeznek, előfordul, hogy az előadásuk rutinszerűvé, ők maguk pedig technikai mutatványossá válnak, s a lélek olykor kiveszik játékukból – a dikciót nem előzi meg belső impulzus, akció. Ám Gyabronka – aki elmondása szerint, régebben, amikor épp nem volt munkája, egy világtól elzárt helyen Montágh-beszédgyakorlatokat végzett – értelmi és érzelmi síkon is minden pillanatban ott áll teljes mivoltában a szavak mögött.

– Az utóbbi két évtizedben olyan produkciókban vettem részt, amelyek pont azt célozták, hogy ne rutinból dolgozzunk, intenzívebb jelenlétet kértek tőlünk. Amikor felkészülök, akár csak tanulom épp a szöveget, akár csak ismétlem, nyilvánvalóan van benne rutinom, de pont azt a rutint szeretném elfelejteni, amely káros, és azt a rutint megtartani, amely üdvözítő vagy egyszerűen csak jó, hasznos. Amikor a szöveggel foglalkozom, minden alkalommal valami újat fedezek föl, és ez óriási ajándék. Az Isteni színjáték is telis-tele van olyan meglepetésekkel, amelyekre nem számítottam még két hónapja sem, és ma vagy tegnap délelőtt egész egyszerűen csak rám köszöntött igazolja Gyabronka,

amit sejthettünk munkamódszeréről. Nem meglepő tehát, hogy a kezdőmondat, mely így szól: „Életünk útjának feléhez érve / sötét erdőben találtam magam, / mert elvétettem a helyes utat” őszinte és nyers hangvétele gyomron vágja a nézőt, s a mélyen elfojtott bánat kitörése, halkan és nyugodtan elmondva is borzongást okoz.

A lelki mélységen túl rendkívül játékos Gyabronka József előadásmódja, és a sokszor önironikus hangvétel következtében a néző jókat derül a horrorisztikusan megfestett képek abszurditásán. Ez nagyon fontos, hiszen a szöveg, akár egy Bosch festmény, egyfelől bemutatja az emberi gonoszságot és a mértéket nem ismerő erőszak minden formáját, másfelől mindezt kifigurázza, nevetségessé és értelmetlenné teszi.

A nagyszerű szövegszerkesztés és előadásmód mellett a helyszín, s az s időpont teszi felejthetetlenné és jobb hellyé Budapestet, ahogy a pályázat kiírói azt eltervezték.

Fotó: Vaskó Renáta

– Mindig úgy gondoltam a hajnalra, mint egy különleges színházra, ahol a sötétet kiszorítja a világos. Gondolkodtam, hogy milyen anyag lenne erre jó. Aztán ahogy egyre alaposabban olvastam a Poklot vagy a Purgatóriumot és a Paradicsomot, kiderült számomra, hogy pont ez az, amit keresek. Ekkor jelent meg a Budapest Tuningos pályázat, így született ez a koncepció. Mindenképpen azt akartam, hogy legyen benne a hajnal, mint természeti jelenség, legyen benne a város, erre pedig ez a helyszín volt a legalkalmasabb – meséli Török Tamara, őszinte örömmel az arcán, hiszen valószínűleg ő már tudta, amit a látogatók legfeljebb csak sejthettek, hogy az esemény minden jelenlévő számára felejthetetlen színházi élménnyel fog szolgálni.

Így is lett. Teltház volt péntek este és szombat hajnalban egyaránt. A közönség sűrű csönddel figyelte, ahogy Gyabronka József a nappal együtt a Pokolba ereszkedik, majd ugyanúgy, az égitesttel együtt a Purgatóriumon keresztül visszamászik a Paradicsomba. Ritka alkalmak egyike, hogy ennyire izzó és aktuális előadást láthat a néző, amely nagy részben Danténak köszönhető, hiszen szavai úgy csengenek fülünkben, mintha egy kortársunk írta volna. Gyabronka József körbevezet bennünket Dante korának pokolba vivő bűnein, de a bűnösök nagyon is hasonlítanak azokhoz a mai figurákhoz, akiket mi is nagyon jól ismerünk.

Fotó: Vaskó Renáta

Még több olvasnivaló a témában.

A szétválás lett az ellenzéki csodafegyver az összefogás helyett

Lakner Zoltán

Tíz hónappal a katasztrofális választási vereséget követően az ellenzéki pártok igyekeznek azt a benyomást kelteni, hogy hamarosan készen állnak a tizenhárom hónap múlva esedékes újabb megmérettetésekre. Az előző parlamenti ciklust meghatározó együttműködési törekvésekkel szemben most az önállóság hangsúlyozása áll a középpontban, az eggyel korábbi, 2014-2018 közötti periódushoz hasonlóan. Az eredmények mindegyik esetben ismertek, s mostanra egy minden korábbinál szűkebb ellenzéki szavazói közeg várja pártjaitól a játszmaváltó fordulatot.

Elolvasom

Léggömbfrász – Blinken nem megy Pekingbe

Krajczár Gyula

A nemzetközi közvélemény feszülten várta, hogy öt év szünet után ismét amerikai külügyminiszter utazik Pekingbe. Hát nem utazik. Montana felett ugyanis nagy magasságban haladó, kínaiként és feltételezhetően hírszerzési célúként azonosított ballont, léggömböt fedeztek fel, s Anthony Blinken útját lemondták, illetve elhalasztották. A kínai fél gyorsan reagált, elismerte, hogy az övék a léggömb, de eltévedt meteorológiai célú eszköznek nevezték.

Elolvasom

Vig Dávid: A kormány bírósági csomagja még rosszabb állapotot teremt

Tóth Ákos

A kormány közzétette azokat a javaslatokat, amelyekkel az Európai Unió által meghatározott feltételeknek kíván eleget tenni az igazságszolgáltatás területén. Az Amnesty International Magyarország, a Magyar Helsinki Bizottság és az Eötvös Károly Intézet azt állítja, hogy ez a csomag messze nem tesz eleget az EU elvárásainak, pedig azok világosan kijelölik azt az utat, amelyen vissza lehet térni a független igazságszolgálatáshoz. Vig Dáviddal, az Amnesty International Magyarország igazgatójával beszélgettünk.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

EU-Ukrajna csúcstalálkozó: örömóda helyett légiriadó

Fóti Tamás

Az EU-Ukrajna kétnapos csúcstalálkozó nem a kijevi reményekkel ért véget: a zárónyilatkozat homályos ígérete a csatlakozási tárgyalások kezdetéről csalódást kelt az ukrán politikusokban és a közvéleményben. Ugyanakkor az uniós vezetők a szolidaritás jegyében további konkrét támogatásokat jelentettek be.

Elolvasom

Grósz Károly, az elfeledett utód

Lakner Zoltán

A Grósz Károlyról szóló könyvén dolgozó Medgyesi Konstantin történész, a szegedi Móra Ferenc Múzeum kutatója és a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa e munka leágazásaként külön könyvben tárja az olvasók elé Kádár János 1988-as menesztésének és Grósz hatalomra kerülésének hátterét. Apagyilkosság című kötetét az Open Books adta ki tavaly év végén, mi pedig arról beszélgettünk vele, miben állt Kádár és Grósz politikusi képessége, s miért csúszott ki mégis a kezükből a hatalom.

Elolvasom
Keresés