Egy disznó élete

Gunda (2020)

Egy koca drámai portréját vázolja fel legújabb munkájában az orosz Viktor Kossakovsky, akinek nem titkolt szándéka, hogy dokumentumfilmjében olyan élőlényeket állítson középpontba, amelyekkel az emberek többsége elsősorban étel formájában találkozik. A disznó életét tenyészállatként a szülés, a nevelés, majd a fájdalmas elszakadás körforgása tölti ki, miközben a természet íratlan szabályai a kis gazdaság keretei között is működnek. Az orosz rendező szöveg és zene nélküli, kísérleti munkájában a kirajzolódó egyéni sorsok mellett morális kérdések is helyet kapnak.

A történet fő szála a nőstény életének egy ciklusát ragadja ki. Intim képet kapunk utódaival való kapcsolatának dinamikáiról, mindennapjaik működéséről. Fontos szerintem az a különbségtétel, amire a film is rámutat – az ember által megszabott feladata a szaporodás, ő ettől függetlenül érző lény marad, amely meggyászolja a fiatal malacainak elvesztését.

Az ólban és környezetében lassan telik az idő, minden nyugodtnak, szinte eseménytelennek tűnik, ám az apró részletekben számtalan drámai pillanat és feszültség rejlik. Ezeket a fordulatokat kapja el a megfigyelő kamera, mely közelről, mégis, az állatokat meg nem zavarva követi a történéseket. Kossakovsky munkájának ereje szerintem abban rejlik, hogy kivonja a direkt emberi interpretációt a folyamatokból, ő a saját eszközeivel csak dokumentálja, mi zajlik a haszonállatok között.

Az eseményeknek különös hangulatot kölcsönöznek az erőteljes, megkomponált fekete-fehér képek, a hosszú beállítások. A kamerának meghatározó szerepe van abban, hogy kidomborítsa egyes állatok karakterjegyeit és jellemzőit. Az egyik mellékszálon például a szárnyasok felfedezőútját követjük végig egy számukra idegen területen. Bizalmatlanságukat és óvatosságukat nem csak a mozgásuk, de a közeli felvételek is hangsúlyossá teszik. Az operatőr nem csak a csirkékhez enged közel, de szemszögén keresztül a jelenet helyszínéül szolgáló füves, bokros tér is dzsungelszerű hatást kap.

Egészen más hangulatú a tehéncsorda bemutatása, amelynek boldog nyargalása hamar melankolikus ácsorgássá szelídül. Nyugodt legelésüket a legyek és más rovarok közeledése zavarja meg. Kedvenc jelenetem, amelyből kiderül, milyen társas eszközökkel próbálják kivédeni a rájuk telepedő élősködőket. Szintén izgalmas az a felvétel, amely a jámbor természetű állatokat portré-jellegűen örökíti meg. A képen különböző arcvonások, karakterek, tekintetek rajzolódnak ki.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!