Egy lehetséges szent, két bőrönddel a kezében

Kormos Lili | 2023.01.03. 13:43

Olvasási idő kb. 18 perc

Furcsa, még belegondolni is, hogy október 7-én volt száz éve, hogy megszületett Polcz Alaine író, pszichológus, a Magyar Hospice Mozgalom megalapítója, a tanatológia hazai úttörője. Hisz nem is olyan rég még köztünk volt, publikált, előadásokat tartott. Sőt, olyan, mintha most is itt lenne, annyira élő, annyira kortalan minden szó, ami valaha fennmaradt tőle. Nemcsak a centenárium apropóján kéne sokat beszélni róla, de ha már így alakult, akkor essen róla szó, minél több. Az évfordulóra megjelent, Magam világa című könyvet segítségül hívva, megpróbálok végig tekinteni ezen a sok szenvedéssel, mélységekkel és magasságokkal átszőtt, mégis teljes életen.

Először is arról, amiről nem akarok sokat beszélni.

„Én vagyok a tanú rá, hogy a szentté válás küszöbén állt a két bőröndjével.” (Nádas Péter)

Öt évvel ezelőtt, A bilincs a szabadság legyen címmel jelent meg a Polcz Alaine–Mészöly Miklós házaspár 1948-1997 közötti levelezéseit összegyűjtő kötet. A levelekből kirajzolódó, sokszor viharos, de mégis eleve elrendelt, és épp ezért megmásíthatatlannak tetsző kapcsolat már önmagában is olyan erős élmény, hogy úgy tetszik, nem lehet hova fokozni, de a kötetet záró Nádas-esszének mégis sikerül. A Bármi jó című szövegben egyetlen pillanatból, egy feszült és döntő fontosságú helyzetből bomlik ki kettejük egész kapcsolata, ami másképp súlyos, ha csak az ő szavaikon keresztül próbáljuk rekonstruálni, és másképp akkor, ha egy külső szemlélő meséli el. Nádas ráadásul Mészöllyel nem csupán barátságot ápolt, hanem mesterének tekintette, ugyanakkor Polcz Alaine-hez is szoros barátság fűzte. Segített német szakszövegeket fordítani, tanulmányokat felkutatni az asszony tanatológiai kutatásaihoz, s mint írja: „Hosszú évekig az volt az életfeladatom közöttük, hogy mindenfajta részrehajlás nélkül mindkettőjüket megértsem.” Hát így meséli el azt a jelenetet, amikor Polcz Alaine fogott két bőröndöt, és el akarta hagyni Mészöly Miklóst. El akarta hagyni, hogy immár egész lényével a munkájára figyelhessen, hogy folytathassa a megkezdett kutatásait, pontosabban, és itt megint Nádas szavait hívom segítségül, „Miklós személye és őrült hivatása az aszketikus életvezetési praxisába immár nem fért bele. Holott teljesen nyilvánvaló volt, hogy a saját hivatásaként űzött munkának, most oda tudja adni az életét, s adja is. Ment volna a két bőröndjével, hogy hivatásrendje kívánalmait bárhol teljesítse.” Végül nem ment sehová. Leéltek együtt több mint ötven évet, mert…

Mert ez volt elrendelve? Ennyire szerették egymást? Ilyen erős volt Mészöly ragaszkodása? Vagy mindez együtt? Nem tudom, nem is dolgom megválaszolni. Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni, konyhapszichológiai módszerekkel felületes összefüggéseket eszkábálni múlt, traumák, kötődési problémák témakörében, és végül, nem akarok Polcz Alaine-nel, mint Mészöly Miklós feleségével foglalkozni. Persze, szinte lehetetlen róla úgy beszélni, hogy ez a kapcsolat ne kerüljön szóba, már csak azért is, mert ötvenhárom évet kitett az életéből, és egy ekkora fejezetről nem lehet hallgatni. Mégis azt gondolom, megérdemli, a saját jogán, hogy vele, azzal a komplex, erős, empatikus személyiséggel foglalkozzak, aki ő volt. Azzal a majdnem szenttel, aki ott állt a városmajori műteremlakásban, két bőrönddel a kezében, hogy aztán mégse induljon el. Nem lépte át a küszöböt, nem lett szent, mert ember volt. Annak, mondjuk, egészen kivételes.

Ezt olvashatja még a cikkben:

Hogyan formálták életének tragédiái Polcz Alainet?

Milyen hatások érték gyerekkorában?

Hogyan hatott rá apjának életvitele?

Első házasságának hatásairól.

Mit élt meg a II. világháború alatt?

Mivel foglalkozott a háború után?

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Bosszúpolitikával rontja tovább a kormány a megítélését

Lakner Zoltán

Ismét a különállását hangsúlyozza a magyar külpolitika, így aztán nemhogy csökkenne, de inkább növekszik azoknak az ügyeknek a száma, amelyekben a magyar kormány a nyugati szövetségesektől távolodik, miközben az orbáni vétópolitika letörésére is egyre határozottabb válaszok érkeznek – végeredményben egyre erősebben romlik az ország alkupozíciója.

Elolvasom

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Keresés