Kormos Lili Elmondani, amit nem lehet - úgy, ahogy nem mered

Czakó Zsófia / Szívhang

Szívhang címmel jelent meg Czakó Zsófia második könyve, egy vetélés-történet, ha röviden akarok fogalmazni. Ennél hosszabban viszont azt mondanám, hogy egy ultrahang-vizsgálat során, ahol nem hallatszik a szívhang, csak a vizsgáló fülsiketítő csendje, kitágul a pillanat, és ebben pillanatban hirtelen megjelenik minden. Félelmek, veszteség, gyász, előítélet, a mindennapi rasszizmus, a vidékre vándoroltak életének kettőssége, múlt és jelen, emlékek, amik már épp elkallódtak volna, de most épp megtelnek jelentéssel, egyszóval: minden. Mégsem ez a furcsa tér-idő tágítás a legkülönlegesebb ebben a történetben, hanem az, ahogy mindezekről beszélni képes.

Akció

Amikor úgy tűnik, hogy mindenre van szavunk, hogy nincs téma, amiről ne lehetne beszélni, amikor kéztördelős publicisztikák sora jelenik meg, akár naponta is, melyekben a szerző tabudöntögetésre vállalkozik vagy legalábbis megpróbálja, nos, általában akkor derül ki, hogy minden látszat ellenére, több tiltott zóna van az életünkben, mint azt gondoltuk volna. Kevés dologról tudunk igazán szabadon beszélni, anélkül, hogy körbe néznénk, hol leselkedik ránk egy megvető pillantás, egy lesajnáló fintor vagy egy kellemetlen megjegyzés.

Hiába érezzük úgy, különösen a közösségimédia-algoritmusok rafinált működésének köszönhetően, hogy egyre több témáról lehet gátlások nélkül beszélni, mert az egész sokkal inkább szól annak a vágyáról, hogy beszélhessünk gátlások nélkül a félelmeinkről, a veszteségeinkről, az előítéleteinkről, az életünk azon területeiről, amiket éberen őrzünk, nehogy illetéktelenek, vagy akár mi magunk a közelükbe merészkedjünk. És akkor még csak az egyéni tabukról beszéltem, az össztársadalmilag hozzáférhetetlen témák sora legalább ilyen hosszú, a megközelítésük pedig sokkalta macerásabb.

Tabu egy vetélés, legfőképp az anya számára, mert a környezetében szemlátomást mindenki tudja, hogyan kéne megélnie ezt a helyzetet, csak épp ő nem. Mintha azáltal, hogy az a baba mégsem született meg, a hozzáférést is megtagadták volna tőle a tudáshoz, amivel túl lehet élni az életet. Más vonatkozásban ugyan, de a könyvben is elhangzik, hányszor mondják a főhősnek és a férjének, hogy majd akkor, ha gyerekük lesz, megtudják, mintha addig ki lennének zárva abból a titokzatos tudásból, és csak élnék vaktában a mindennapjaikat. Na de hát nem lesz gyerekük, így nem is tudhatják meg.

Tabu a mindennapok rasszizmusa. Tabu, hogy a történet elbeszélője a „C”, vagyis a cigány kórterembe kerül különböző nőgyógyászati beavatkozásra váró roma nők közé, ahonnan nem elsősorban azért lóg ki, mert a bőre világos, a haja meg szőke. Elsősorban azért lóg ki, ahogy mindenki más viselkedik vele. Vele jobbára kedvesek, ő kap zsebkendőt a beteghordótól, neki szabad sírni. Az ő vesztesége, az ő fájdalma itt jogos, sőt ebben a szobában még jogosabb, mint máshol, mert a szobatársaitól már rég elvették a jogot a fájdalomhoz, talán már ők is megfeledkeztek róla, hogy valaha volt nekik, és ettől az övé csak még élesebben látszik a megsárgult kórházi falak között.

Nem beszélünk a városból falura költözők bizonytalanságáról, nem beszélünk arról, hogy hány kéretlen megjegyzést kapunk a barátainktól, amelyeket ki tudja, miért gondolják ezt, de meg kell osztaniuk velünk, nem beszélünk róla, hogy hiába ömlik mindenhonnan, hogy az anyaságnál nagyobb szentség a világon nincs, a gyermek pedig kincs, sőt most már nemzeti kincs, valójában csak bizonyos típusú anyaságok esnek a szentség kategóriájába, és bizonyos típusú szentségek számítanak nemzeti kincsnek.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!