Ónody Gomperz Tamás Elmúlt álmok álmodói

A nyár végén átadták a főváros első olyan közterületét, amelynek az elnevezése egy szójáték. A Széllkapu parkot bemutató két részes cikkünk első felében az előzményekről lesz szó.

A múlt század elején Budapestre látogatott egy gazdag amerikai gyáros. Ahogy a városnézés során elhaladtak az Opera mellett, megkérdezte a kocsistól:

– Ez micsoda?
– Az Operaház.
– És mennyi idő alatt épült fel?
– Kilenc év alatt.
– Hmm, nálunk Amerikában van olyan operaház, amely négyszer ekkora, mégis negyedannyi idő alatt készült el.
A Dunánál megint elhangzott a kérdés: – Ez micsoda?
– A Lánchíd.
– És mennyi idő alatt épült fel?
– Ez is kilenc év alatt.
– Hmm, nálunk New Yorkban van olyan híd, amely háromszor ekkora, mégis harmadannyi idő alatt készült el. A kocsis arca elvörösödött. Mentek tovább. Az Országháznál újra megszólalt az utas:
– És ez itt mi?
– Fogalmam sincs. Amikor tegnap erre jártam, még nem volt itt semmi.

A Margit körúton sétálva gyakran jut eszembe ez az anekdota. Mit felelne az amerikai gyáros, ha megtudná, hogy hat esztendőn át dolgoztak annak az egyetlen háztömbnyi területnek a parkosításán, amely az elkapkodottnak nehezen mondható megnyitása óta Széllkapu néven illeszkedik a Millenárishoz? Az alapterület 165x125 méter, azaz mindössze 0,02 km², a Central Park ennél pontosan 170-szer nagyobb, ami azt jelenti, hogy ha ugyanolyan tempóban dolgoztak volna az utóbbin mint az előbbin, akkor kereken ezer évig tartanának ott a munkálatok. Az is egy millenáris.

A Kis Rókus utca környékén közben iskoláskorúvá cseperedtek azok a gyerekek, akik az első kapavágás évében születtek, de szerencsére az ünnepélyes átadó mindig olyan, mint a böngésző programok privát módja: törli a kínos előzményeket. Utólag már sosem számít a késés hossza és a költségek nagysága. Csupán három kérdést szokás feltenni a díszszalag átvágása után: Mennyit kerestek a túlárazott közbeszerzésen a Legfőbb Építtető családtagjai és üzletfelei? Milyen lett a végeredmény? Jobban nézi ki (vagy hasznosabb) annál, mint aminek a helyére került? Kihozták-e a lehetőségekből a maximumot? A válaszok a Széllkapu esetében röviden: sokat, jó, igen, nem.

Mielőtt elmerülnénk ezekben a részletekben, érdemes egy negyedik kérdést előrevenni a tárgyalásban, már csak azért is, mert ennek a rovatnak a cikkei elsősorban azzal a metamorfózissal foglalkoznak, amelynek során különféle képzetekből, értékekből, vágyakból, félelmekből, ösztönökből utcák, terek, építmények lesznek. A város az emberi szellem egyik megjelenési formája. Ez a kiindulópont.

Wittgenstein azt állította, hogy a szavak kizárólag a társas használatban nyerik el a jelentésüket. Nincsen egyéni nyelv – jelentette ki. Nincsen egyéni építészet – tesszük hozzá mi. A tétel kiegészítése persze következik abból, hogy az építészet is egyfajta nyelv. Az épületeket használjuk, a használat nem képzelhető el jelentés nélkül, a jelentés közösségi tapasztalatból és cselekvésből származik. Tudjuk, hol kell bemenni egy házba, tudjuk, mi a funkciója a lépcsőnek, de ez a tudás nem egyéni, hanem kollektív. Amikor az építész tervez, ebből a közös ismeretből indul ki, nem is tud másból kiindulni. Ez nemcsak a funkcionális elemekre igaz (ajtó, lépcső), hanem az esztétikai szempontok vagy az ideológiai tartalom megjelenítésére is. Ily módon mindenből, amit az ember valaha épített, átalakított, lerombolt vagy megőrzött, rekonstruálható valamennyire az adott kor társadalmi szövete és közgondolkodása.

Tisztelt Olvasónk!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!