Katona Klári Előtérben a háttér

Mindig is nagyra tartottam azokat, akikkel együtt dolgoztam. Nem tudtam pusztán munkának tekinteni azt, amire közülük tőlem bármelyikük megbízást kapott. Pedig olyan időkben is turnék, hangfelvételek, fotózás, képfelvételek idejére köteleződtünk el, amikor ennek mai vállalkozási formái még messze nem körvonalazódtak, ezek az élet más munkaterületein még ismeretlenek voltak. Nagyra becsültem minden hozzájárulást, ami az adott cél megvalósulásához hozzátett. Mert a maga helyén minden vállalást jelentősnek, ezzel valamennyiük szerepét nélkülözhetetlennek gondoltam. A csapatból mindig többek tevékenysége esett a reflektorfényeken kívülre. Akikre a kiemelő fényből jutott, azokra sem esett egyformán. Volt hát kiket észrevétetni. Rajta voltam. Koncertezések idején ez egyszerűbb volt. A nem látszó, de annál hallhatóbb produktumú hangmérnököt, vagy a látvány mögött láthatatlanul megbúvó világosítókat, a látványteremtőket be lehetett mutatni a közönségnek.

Azonban a zenészekre sem jutott azonosan fény. Az én színpadomon csakis dramaturgiai okok miatt. De tudtam, van, ahol ez máshogy van.

Mindig is így tudtam, de a 20 Feet from Stardom, a Hét méterre a sztárságtól című filmben dokumentált zenészlét fájdalmasan igaz filmkockáin látva a tényeket, a jelenséget, engem is meglepett az átgondoltságból adódó keménysége.

Amerika legnagyobbjaival éneklő vokalisták – background vocalists, backup singers –, háttérénekesek életképein, helyzetén, odaadásig elkötelezett vállalásain, a néhányuknál soha el nem csituló szóló-törekvéseken keresztül kapunk képet az Oscar-díjas dokumentumfilmből. Morgan Neville alkotásában, amely már csak a felvetésével is kivételes.

A jó vokáléneklés lenyűgöző. Zenei szellemességet hozó, harmóniagazdagságot adó, izgalmas hátteret teremtő. A templomi gyökerek Amerikában komoly alapot adnak magasszintű műveléséhez. Nem véletlen hát, hogy a filmben az egyik reflektorfénybe került képviselőjük, Merry Clayton azt meséli, hogy mire Ray Charles zenei direktora meghallgatásra hívta – hogy hangi alkalmasságáról és arról döntsenek, érdemes-e a híres négytagú Raelettes vokálba való bekerülésre –, már mindent tudott az éneklésről. Stilisztikailag, technikailag egyaránt. Csak a szórakoztatás részéről nem volt fogalma. Ray Charles szólistaként tökéletesnek is találta, mégis csak egy feltétellel fogadta fel. Meg kellett tanulnia hangját, éneklését a másik három énekessel teljesen összehangolni. Mert a legkülönbözőbb hangok összesimításában rejlik a vokáléneklés alapjainak legfontosabbja.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egyéves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!