Katona Klári Eltéríthetetlenül

Valahogy mindig fura viszonyban voltam az aktualitásokkal. Úgy éreztem, túl nagy jelentőséggel bírnak. Ha valami aktualitásnak minősül, az sokszor érdemtelenül nagy figyelmet kap akkor is, ha értelme, értéke messze alatta marad valódi fontosságoknak. aktualitás* főnév -t, -ok, -a (sajtónyelvi). Kerülendő szó vagy kifejezés – írja az egyik, könnyűszerrel elérhető értelmező szótár. Valaminek aktuális volta; időszerűség, alkalomszerűség. Igen. Ennyi lenne.

Nem több. Azonban, úgy látszik, információéhségünk jócskán felveri értékét.

Nincs ebben semmi rossz – mondanák többen is. Első látásra nincs is. Ha azonban a sokak által fájlalt, nehezen megélt értékválsággal érvelnék, rögtön más választ kapnék. Bár magam – változatlanságuk okán – az értékválságra sokkal inkább az értékekhez való hűtlenségeink alapján gondolok, az aktualitások szerepének átgondolásához azonban mégiscsak jó kapaszkodót adhatnak. Már csak azért is, mert az értékválság-érzethez nagyban hozzájárulnak.

De miért is az aktualitásokhoz való fura viszonyom? Talán pont ezért. Hamis sugallataik miatt. Elhitetett értékük miatt. Amivel hatnak.

Kikiáltott értékük által befolyásolódunk, elfogadhatóra magyarázzuk az elfogadhatatlant, látszólagos értékükbe gabalyodva éles látást vesztünk. Időnket, energiánkat veszik, hogy aztán hatásaikban elfáradva pont azt hagyjuk el, ami éltetne bennünket. Azt, ami magunk és egymás miatt fontos, ami kihagyhatatlan lenne, de pont arra nem marad már több, nem marad más, csak a felmentő magyarázat. Mert az aktualitás természetéből adódón üzeni, hogy lemaradsz, kimaradsz, amennyiben nem figyelsz rá, ha nem adsz neki elsőbbséget. Valószínűleg így legerőteljesebb hatásuk az, amit talán a legkevésbé veszünk észre: eltérítenek. Márpedig minden valódi teljesítmény, alkotás, találmány, eredmény létrejöttének titka a kitartásban rejlik.

Nem mondom, hogy a kitartás mindig a legideálisabb eredményig vitt. Különben nem lennének az emberiség, a Föld életét veszélybe sodró, a fenyegetettséget fenntartó találmányok és az embert próbáló ideológiáktól való eltántoríthatatlanság átmenetileg sem győzedelmeskedhetett volna, soha. Ezek a kitartások azonban rossz céllal, tisztátalan szándékokkal születtek, ráadásul eltérítődésben. A kitartás szükségességét nem kérdőjelezve.

Miben, milyen szándékokkal, mely célok megvalósítása érdekében leszünk eltéríthetetlenek? Nem mindegy. És kik? Végre valamennyien? Vagy? Csak remélni tudom, hogy a kis porszem vagyunk csupán – a varázserő megtörik, és választott életmegélési helyzeteinkben megcáfoljuk elhitetett igazságát. S a tanár nem enged a legmagasabb szintű tudás átadásából, azt fel nem áldozza a nevelés, a személyiségfejlesztés oltárán, a gyógyító gyógyít, az újságíró elfogulatlan képet ad, tényekkel segíti a tisztább mérlegeléshez szükséges eligazodást, a jobb rálátást. A művész elengedi az öncélúságot, létrehozásával életben tartja, tudatosítja élvezőiben a bennük is létező teremtőképességet, annak lehetőségét megcsillantva, hogy a szemlélőből cselekvő lehet. Minden korban volt segítség az élet megélésének jobb irányba lendítéséhez. Ahogy van ma is. A láttatásban a művészet mindig nagy szerepet játszott.

1895. december 28-hoz, a Lumière-fivérek első nyilvános vetítéséhez kötik a mozi – a láttatás új formájának – születését, mely végérvényesen megnyitotta az utat a valamivel korábban indult mozgófilm-kísérletek filmművészetté növekedéséhez. Hatása a kezdetektől máig óriási. Iparággá fejlődése vadhajtásait is meghozta, de az aktualitások, az időszerűség, az alkalomszerűség kiszolgálása mellett, művészi törekvései az eltéríthetetlenséggel fennmaradtak. Elkötelezett rendezők, filmírók, operatőrök, gyártók és az előtérben lévő színészek eltéríthetetlensége miatt.

Amikor őt először filmvásznon láttam, nem tudhattam, hogy egyike lesz a leginkább tiszteletre méltóknak. Azt sem, hogy több mint negyven évvel azután, hogy rátaláltam, Hollywood történetének egyik legkitartóbbjaként jellemzik majd. Őt, aki 1966-ban abban az Antonioni filmben játszott, melynek alkotói, szereplői több mint ötven éve kapnak figyelmet létrehozásuk, a Blow-Up által. Tíz évre rá, ő és Jane Fonda lesznek a főszereplők Lillian Hellman írásának filmadaptációjában. A Julia című film ugyancsak hosszúra nyúlt sikert hoz.

Vanessa Redgrave színész család sarja, Sir és Lady Redgrave lánya, Lynn és Corin Redgrave színészek nővére, Nathalie és Joelly Richardson színésznők mamája, az angol színésznő Jemma Redgrave nagynénje, az észak-ír származású Liam Neeson anyósa, aki két éve filmrendezőként is bemutatkozott azután, hogy addig több mint nyolcvan filmben játszott és színésznőként gyakorlatilag minden létező díjjal elismerték. Párhuzamos politikai aktivistása is töretlen.

Arthur Miller és Tennessee Williams egybehangzón a legnagyobb élő színésznőnek nyilvánították. 1958-ban apjával játszott először színpadon, 1961-ben az Ahogy tetszik Rosalindáját alakítja a Royal Shakespeare Company társulatában. 1985-ben a londoni Queen’s Theatre Sirály előadásában lánya, Natasha Richardson partnere. Színpadi szerepek sora viszi a The Year of Magical Thinking monodráma bemutatójáig. Joan Didion, férjének elvesztéséről írt drámáját először a Broadway Booth Theatre színpadán játssza 2007-ben. Akkor még nem tudok a regényről, a belőle készült színdarabról, arról, hogy Vanessa Redgrave az írónő egyetlen választottja ahhoz, hogy szívbemarkoló történetét megszólaltassa. Az ő hangján vágyta gondolatait visszahallani. Az ő rezdüléseit tudta egyedül elképzelni a sajátjaként is. Vanessa Redgrave átlényegülésében érlelve tudta biztonságban saját megélését, annak hű átadását. Történetének valódiságát arra bízta, aki eltéríthetetlen az üzenetek pontos átadásától. Nem tudtam, hogy üzenetük hozzám is elérhet. Mert, ahogy az egészről, arról sem tudtam, hogy egy évre rá – harminc évvel azután, hogy egy számomra ismeretlen világból üzenve először láttam őt – Londonban, az első sorból nézem majd. Vasárnap délután, az előadásra két órával korábban szerzett, az egyetlen üres székre szóló jeggyel.

Kitartásának csodájába merülve, eltéríthetetlenségének ajándékaitól megilletődötten. A töretlenség akkor hetvenegy éves jelképének ámulatában.

Nem csak üzenetet, leckét is kapva.

Létének, lényének értékét nem aktualitások adják. Életmegélése azonban aktualitásokat is teremt: augusztus 6-án jelentették be, hogy még ebben a hónapban megjelenik előadásában a The Year of Magical Thinking hangoskönyve.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.