Katona Klári Esély

Múlhatatlan bennem a nyugalom, a szépség, a vízen táncoló fény, a ház békés természetbe simulása, az intellektusról mesélő szobák, a tér, a nap járásával járó fény-árnyék játékosság, kintről a ház, bentről a kinti világ békéjének minden képe, emléke. Egy ott töltött, teljes nap lenyomata. Nyárutón. Napfényben ragyogón. Így maradt meg bennem Jasznaja Polnaja. Tolsztoj szülőhelye, ahol kis megszakításokkal hatvanöt éven át élt. Gyerekként, felnőttként, íróként, férjként, apaként, filozófusként.

Életének, vállalásainak, tudásának, tehetségének, tépelődéseinek, meggyőződéseinek, elhivatottságának, ügyszeretetének, magasztos gondolatainak, tévedéseinek, zsenialitásának, kudarcainak rezgés-lenyomatait őrizték a falak. Akkor, ott, erre nem gondoltam. Csak arra: itt minden a kiteljesedését segíthette. De semmi sem ennyire egyszerű. Kényszerűn tanulta, tanulom, tanuljuk.

A filmbeli Jasznaja Polnaja máshol van. Elég volt egyetlen képet látni a tájról, hogy tudjam. De a történet szempontjából ennek a világon semmi jelentősége sincs. „Az utolsó állomás”, vagy ahogy még a címét magyarították, „Aztán mindennek vége”, valami egészen más miatt markáns, valami egészen összetett miatt felkavaró. Felvetései a filmkockákon – melyek Jay Parini életrajzi regényének alapján Tolsztoj életének utolsó hónapjait örökítik meg –, jelenünket érintő áthallások sorát pergetik előttünk. Elkötelezettség, házasság, saját életeink, azok feladatainak megélése családi kötelékekben, a férfi-nő viszonyában helyét nem lelő gyereknevelés, egyéni és társadalmi érdekek súrlódásai, elveink mellett való kiállásaink hiánya, helytelensége, helyessége, a házastársi szövetség kibillenései valamelyik fél javára, szemhunyás a társadalmi igazságtalanságokkal kapcsolatban, szűkebb és tágabb értelemben vett érdekütközések, azok tévedés-hozadékai és a boldogságvesztés. A felvetések több, mint kétszáz évesek. S a válaszok? Késnek. Legalább azóta. Miért?

A filmre vitt, igaz történettöredék ad válaszokat. Életük utolsó hónapjainak tükrében. Persze nem azzal, ami elsőre látszik. Mert úgy tűnhet, a világhírű orosz író felesége, Szofja Andrejevna, Szofja Tolsztaja a bajok forrása. Aki – szinte egyetlenként – látta a mások számára még észrevehetetlen, valódi mételyt. Mert a választ a párhuzamos szál rejti. A leghűségesebb tolsztojánus leplezett fondorlataiban. Mert Csertkov gondosan csomagolta tetteit törődésbe, védelmezésbe. Tolsztoj nem látta át. Legalábbis nem eléggé. Így eltéríthető lett az, aki így írt feleségéhez: „Összeköt minket a múlt, a gyerekek, a hibáink tudata, az együttérzés és egy ellenállhatatlan vonzalom. Egyszóval, jól és igazán össze vagyunk csomagolva és átkötve. És én örülök ennek.” Majd amikor Csertkov eléri, hogy aláírasson vele egy titkos végrendeletet – melynek végső formájában magát nevezi meg az írói hagyaték végrehajtójaként –, Tolsztoj keserűen konspirátornak nevezi magát. S miközben a filmkockákon Helen Mirren fergeteges alakításában a kétségbe esett asszony egymást követő kirohanásait látjuk, a „jóakaró” teszi a dolgát, ahogy a valóságban is tette. A gyanútlanok között, a hatékonynál is hatékonyabban.

Tolsztoj, akit a filmben Christopher Plummer alakít felejthetetlenül, korának kiemelkedő híressége volt. Óriási figyelmet vonzott. Nem csak hazájában, de világszerte. Tömegek várták utazásai egy-egy állomásán, Jasznaja Poljana még életében szinte zarándokhely lett. Fotósok, tudósítók figyelték mindennapjait, rajongók várták szállásai előtt, a temetését egy francia társaság filmre vette. Jelentőségének kiszipolyozója lett hűséges tanítványa. Egyedül az asszony volt erre éber.

A szeretetében megingathatatlanul elkötelezett nő. Az asszony, akit máskülönben hihetetlen sokoldalú tehetséggel áldott meg a sors. Már tizenhat évesen kitanulta a fotográfia viszonylag új művészetét.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!