Filmio, az új, magyar online filmtár 110 év 260 filmjével

Szeretek moziba járni. Ehhez sok minden hozzátartozik: egyáltalán az, hogy kilépünk a lakásunk ajtaján, mert, ugye, programot csináltunk magunknak, (ami manapság, járvány idején, a vágyálmok magas adrenalin-szintjét önti ránk), továbbá egy kényelmes bársonyszék, meg a hatalmas vásznon, meg a dolby sztereo, de még a mögöttem ülő nézőtárs diszkrét papír zsebkendő-morzsolása és könnyes szipogása, sőt még a popcorn rágicsálás meghitt zajai is. Mert hogy a mozizás kollektív műfaj, egymásnak ismeretlen emberek kollektív élménye, épp ezért speciális atmoszférája van. Ezt mindannyian megtapasztalhattuk.

Na de most nincs mozi. Némi szünetet kivéve, tavaly tavasz óta nincs. Sajnos.

Viszont helyette kinyílt az online tér. Virtuális filmtékák, egyéb filmes oldalak bőséges kínálata a végtelen térben, és mindez zajlik a nagyon is limitált, az unalomig ismert szobafalak, szagok és bútorok közt. Feszül itt egy kis ellentmondás, ugyebár, de hát mit csináljunk? Abból főzünk, amink van. Ez legyen a legnagyobb baj, Covid idején.

Általában is igaz: ha arra kényszerülünk, vagy éppenséggel az a mániánk, hogy napi vagy heti töménységben nézzünk végig filmalkotásokat (mondjuk, egy filmfesztivál, vagy mint most, az esti házikarantén idején), annak mindig olyan a feelingje, mintha egy hatalmas, kiterjedt utazás részesei lennénk, kaland a javából, az ember ugrál földrészről földrészre, egzotikus tájból ismerős nagyvárosba, sztoriból sztoriba, zseni színésztől zseni rendezőig, nevetéstől sírásig, csak úgy kapkodja a fejét. Persze, ez nyilván csak akkor áll, ha nívós, izgalmas, erős alkotásokat nézünk meg, egyiket a másik után. Na, de hát nem egészen vakrepülés ez: mert bizony rajtunk múlik, mit választunk, nem? Ez az online-ság előnye.

Egy-két hónapja, úgy hogy nem is olyan régen, a már eddigi, régebb óta hozzáférhető virtuális filmtéka-oldalhoz hozzájött egy vadonatúj: a filmio.hu. Egyszerre filmmúzeum, információs adatbázis és új forgalmazási felület is. Ugyanúgy regisztrálni kell rá, ugyanúgy streamingel, mint a többi, már jól ismert, mai technológiával működő fórum, ugyanúgy elő lehet rá fizetni (elég csekélyke az összeg), mint a többire, mégis egészen-teljesen más.

Mert ez az oldal csakis a miénk. Az elmúlt 110 (!) év kizárólag magyar filmjeinek táráról van szó, 1914-től napjainkig. Ennek a hosszú időszaknak a legkiemelkedőbb alkotásaiból válogattak össze nekünk több mint 260 művet, többségében játékfilmeket és mi megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy pillanatnyi gusztusunk és hangulatunk szerint, tovább szelektálgassunk belőlük.

Itt aztán tényleg utazunk, nem csak térben és időben, hanem a zsigereinken belül is. A közel- és régmúltunk, a gyerekkorunk vagy az ifjúságunk, illetve, nem utolsósorban, a saját jelenünk ismerős helyszínein járunk, a magunk, a szüleink, és még régebbi őseink, általunk is hordozott, megismételhetetlen történeteit látjuk viszont. Szóval, nagyon bensőséges, otthonos kalandozás ez, amit – véleményünk szerint – más, akár szupernépszerű, nemzetközi filmtár semmiképp nem tudna megadni nekünk.

Kellemes kis nosztalgia? Ó, nem. Bár talán az is benne van. De valami más is, ami a nosztalgiánál (néha) kínosabb, olykor meg örömtelibb, katartikusabb: az óhatatlan szembesülés saját magunkkal, a saját változó énünkkel: mert hiszen a lényeg, hogy ma már egészen mást veszünk észre, talán máson nevetünk, máson rendülünk meg, más összefüggéseket fedezünk fel, másként értékelünk és más hatásokat fogadunk be, mint anno. Szóval, a saját lényünk legszemélyesebb valóságáról van szó... Ettől olyan felkavaróak ezek a magyar filmek. Még akkor is igaz ez, ha éppen egy vígjátékot röhögünk végig.

Van annak már negyven-ötven éve, hogy láttad a Mici néni két életé-t, de Kiss Manyin és Págeren túl, nem emlékszel pontosan, miért is tetszett annyira? Csak jól járhatunk, ha hagyjuk, hogy ez kiderüljön. Hogy mitől frenetikus ez a hatvanas években készült vígjáték még ma is.

Mindig is a kedvenced volt a Tanú, láttad vagy tízszer, már a nagyfiad is kívülről fújja Virág elvtárs idióta szlogenjeit? Hát nem árt megnézni tizenegyedszer is, mert arra mérget vehetünk, hogy most is meglep minket valamivel.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!