Háborgó szerelmesek

Malcolm és Marie (2021)

A filmes produkciókat is megbénító koronavírus-helyzet hívta életre Sam Levinson (Another Happy Day, Eufória) egyetlen éjszaka alatt játszódó kétszereplős kamaradrámáját, a Malcolm és Marie-t, mely egy szerelmespár vívódását követi végig egy a semmi közepén álló kaliforniai házban. Miután az Eufória második évadának forgatását el kellett halasztani, az író-rendező ezzel a könnyebben megvalósítható ötlettel állt elő. Ugyan a filmben nem jelenik meg a pandémia, a karanténra jellemző izoláltság és a kiéleződő egymásrautaltság érzése adja meg az alaphangot.

Feldobva érkezik haza mozipremierjéről a filmrendező Malcolm (John David Washington), ám barátnőjét, a modell/színésznő Marie-t (Zendaya) láthatóan bántja valami. Ő közel sem érezte olyan jól magát aznap este, mint a férfi. Nem akar ünnepelni, haragszik barátjára, amiért beszédében mindenkinek megköszönte a filmben nyújtott munkáját – kivéve neki. Annak ellenére, hogy támogatta, sőt hagyta, hogy személyes történetét használja fel a forgatókönyvhöz. Amíg Marie-t sértettsége vezérli, addig Malcolm nem tud elszakadni művészi pozíciójából, láthatóan sokkal jobban izgatja, milyen benyomást kelt rendezőként, mint a kapcsolatukban társként. Vitájuknak pedig, úgy látszik, semmi nem szab határt.

Az erősen szövegcentrikus film dinamikáját a két főhős „tánca” adja. Hosszú monológjaik mini fejezetekre osztják a sztorit, melyet a békülés irányába tett lépéseik kötnek össze. A pár azonban soha nem jut el igazán addig. Ahogy nyugvóponthoz érnének, minden kezdődik elölről.

Párkapcsolati drámába oltott elmélkedést látunk a művészi lét kérdéseiről. Kirajzolódik előttünk a szereplők közös múltja, aminek elválaszthatatlan része az alkotói létforma, ez pedig nem csak Malcolmban, de Marie-ben is ott van színésznőként. A férfi a művész folyamatos bizonytalanságának megtestesítője. Nyughatatlan, a jó kritikát is képtelen annak látni, ami. Amellett, hogy a film kritikai hanggal illeti Hollywoodot és a kritikusi szcénát, egy fekete rendezőt „szólaltat meg”, aki úgy érzi, munkájára képtelen bárki is politikai vonatkozás nélkül tekinteni.

A karakterek művészi attitűdjét, a filmes közeget és a pár ezzel kapcsolatos gondolatait nézve a Malcolm és Marie szűk réteget céloz meg, mondanivalója azonban több szinten értelmezhető. Számomra arról a felismerésről szól, hogy ez az alkotói folyamat társas tevékenység, amit meg kell tanulni értékelni. Malcolm igazán ellenszenves, egocentrikus figura, mégis, végül megért valamit barátnője üzenetéből.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!