Megint Budapest utcáin a Fesztiválzenekar, de most nem támogatásért tüntetnek (azt úgy tudjuk, megkapták), és nem is nagykoncertet adnak a Hősök terén, mert azt még nem szabad. Az élvonalbeli szimfónikus együttes, amely a Carnegie Hall, a Concertgebouw és a Royal Albert Hall gyakori vendége, most Budapestet járja, hogy rövid szerenádkoncerteket adjon a főváros lakóházainak udvarain. A négy-öttagú kamaraegyüttesek 224 házban koncerteznek júniusban, de legalább ugyanennyi lakóközösséget kellett visszautasítaniuk, hiszen tömegek jelentkeztek emailben a zenekar felhívására. Az ötlet Fischer Iván karmestertől eredt, aki a járványügyi korlátozások fokozatos enyhülését látva kitalálta, hogy az őszi visszatérésig a Fesztiválzenekar vigye el a zenét a gangos házakba, az erkélyek alá, élőben – ingyen.

A zenekar másik különítményét a hajdan volt Hadik kávéház épületébe várják az ottlakók — két hegedű, egy brácsa és egy nagybőgőhúrja zendül: Szefcsik Zsolt, Szabó Levente, Reinhardt Nikoletta és Sipos Csaba előadásában Hofstadter, Schubert és Dvorak műveiből játszanak egy csokorra valót, majd a francia-argentin tangókirály, Carlos Gardel egy szerzeményével izzítják a hangulatot – azzal, amit az Egy asszony illata című film tangójelenetéből ismerünk.

Talán minden nap kellenének ilyen szerenádok, hogy mindenki hallgathassa a zenét, van, aki merengően, korlátra könyökölve, vagy félénk érdeklődéssel, szinte gyanakodva…

Hiába, szokni kell a jót is…