Katona Klári Katona Klári: Hanghatás

Zaj. Zörej. Hang. Tisztán kivehető. Hangos. Zavaró. Halk. Melegséget árasztó. Megnyugtató. Ijesztő. Átütő, tiszta hang. Mennyit tudok róla? Mondjuk, a keletkezéséről, terjedéséről, természetéről, hatásairól. Sokat? Semmit? Megszólaltatójaként úgy tűnhet, sokat. Mechanikai hullámként terjedő rezgésként azonban másnál se többet, szinte semmit. Ahogy a legtöbben. Élvezzük. Tűrjük. Vágyjuk. Elviseljük. Megint csak élvezzük, várjuk, hogy elüljön, hogy aztán újra megtörjük vele a csendet. Mert keltjük. Valamennyien. Ha nem gondolunk is rá. S hogy az általunk keltett hang hogyan, miként, milyen hatásokkal kísérve jut máshoz, másokhoz, az nem igazán foglalkoztat bennünket. Zenészek nagy részét nyilván igen, de hangkeltéseinknek ez csak elenyésző része. Az, amit teljes figyelemmel útjára indított hanghullámnak tekinthetünk.

Értői – feltételezett megértési határainkon messze túlmutató ismeretekkel – birodalmának gazdagságát látván tapasztalják, meghatározzák, hogy jelenségének érthetőségbe szelídítését folytathassák. Máshogy a fizikus, a hangmérnök, másként a hallás nehézségein javítani vágyó orvos, a zenész, a beszéd megannyi avatatlan művésze, a hangsebességgel más dimenziókba igyekvő űrkutató.

Hajnalok hajnalán indultam a zajkeltés egyik fellegvárába, az egyik televíziós csatorna stúdiójába. Akkor még nem tudtam, hogy a stúdióbeszélgetés csak az egyik oka meghívásomnak. Megérkezésem után derült ki, azt szeretnék, hogy egy szokatlan – a csatorna arculatába nem igazán illeszkedő – bemutatóhoz csatlakozzam. Egy óriás gong megszólaltatása után, a várható élmény tovább adásában vártak tőlem segítséget. A kimondható és kimondhatatlan hatások szavakba öntésében számítottak rám. Igent mondtam. Így találkoztunk először.

Megszólaltatta a gongot. Láttam lenyűgözöttségét. A sokadszorra átélt élmény ellenére is. Lenyűgöző volt. Az volt. A hangrezgés teljességében látni, majd hallgatni őt. Mert aztán megszólalt. De előbb minden lelassult. Elnyugodott. Az érzékelés kifinomult. Pedig nem is lehetett teljesen belefeledkezni a hatásba. Élő műsorban voltunk, mindenképp reagálásra készen kellett maradni. De a megfoghatatlan, az alig kifejezhető, megtörtént. Az ott lévők, valamennyien találkoztunk a rezgés, a rezonancia, a tiszta, tartományokat megnyitó hang megszólalásában, hosszantartó rezgéscsendesülésében.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!