Katona Klári Kérdés

Túl kevesek vagyunk. Mennyiszer halljuk ezt életünk folyamán. Túl kevesek vagyunk? Sosem hittem. Pedig mennyire tanítják. Mi mindenre lesz magyarázat! Megállító kifogás. Alkalmatlanságot igazolva a lemondáshoz, a természet erejének, a világ dolgainak, helyzetek, világjelenségek, személyes élethelyzetek, az önkény, a ránktörő magány, az izmusok, kórok, a politikai érák túlkapásainak megfékezésére. Hol egyikkel, hol másikkal láttatják lehengereltségünk kikerülhetetlenségét. Az állítás bevette magát a fejekbe. Hozadékaival nem kevesebbet, a sorsszerű elkerülhetetlenséget példázzuk. Úgy tűnik, hiába ünnepeljük ujjongva az állítás határainak ritka áttörését és vesszük képletesen vállunkra azok áttörőit, hamar lebeszéljük egymást, magunkat erőnk fenntarthatóságáról. A bizonyítottan lehetséges megismételhetőségéről.

Irányt váltunk. Mint akiknek visszavonulást fújtak. Tömegessé lehet az elpártolás. Elárvul az ünnepelt, hittel igyekszik táplálni eredményei lángját. Hittel próbálkozik, pedig tud. Ahogy valamennyien. De lassú, alattomos visszaszivárgással újra térhódításba kezd a félelmekkel átitatott eredeti elképzelés, a lehetségest gyengítve. Pedig az épp azt mutatta: nem igaz az állítás. Csak elfogadtatott. Hát le sem írom még egyszer. Főleg az ő történetének felidézése előtt. Mert annak tükrében végképp nem igaz. Elénk tárta. Megmutatta. Az eredeti mondást erősítő, visszatartó ellenérvek lepattantak róla, csak golyókkal tudták őt megállítani.

Története nem olyan, mint azok a mesék, amelyek azzal végződnek, hogy rég volt, tán igaz sem volt. Mert az övé – egészen az apró részletekig bezárólag – igaz. Minden pillanata érvényes. Nem csak megtörténte miatt. Hanem felvetései, céljai, gondolatisága, mozgatóinak felülemelkedettsége okán is. Amelyek elévülhetetlenek. Ahogy a kilátástalanságot jósoló nehézségeivel, elképzelhetetlenségével, megfizetett árával, nagyszerűségével, példamutatásával és példátlanságával együtt egésszé lett története is.

Mert volt egyszer egy ember... Aki gondolkodott, döntött, cselekedett. Eltéríthetetlenül.

A tanultsággal elnyert, angol úriemberhez méltó ruházatát egy szép napon levetve, magát a nép egyszerű gyermekei közé helyezve, megkezdte hazájában a mesébe illő, de az igaznál is igazabb, vállalásokkal teli kisember-küzdelmét Mahatma – Nagy Lélek – Gandhi.

Nem mindennapi előtörténettel. Londoni egyetemi tanulmányai befejeztével, 1893-ban ügyvédként Dél-Afrikában vállalt jogtanácsosi munkát. Egy indiai cégnél. Odaérve hamar át kellett látnia, hogy származása miatt diplomás emberként is pillanatok alatt a társadalom szélére sodródhat. Az ottani piramisszerű népességeloszlás az ő helyét is keményen meghatározta. Az alacsonyrendűségben. Egy rétegződésbe rendezetten. A fehérek uralkodó csoportjával a piramis csúcsán, a maguk alá rendelt mulattokkal, az azoknál kevésbé értékesnek vett, közel egymillió ott élő indiaival és a piramis alján, az akkor nagyjából huszonnyolc milliónyira becsült afrikaival. Húsz évnyi megpróbáltatás és kitartás után vitte győzelemre az indiai kisebbség jogaiért folytatott küzdelmét. Elérte, hogy törvény szentesítse polgárjogaikat, egyenlőségüket. Filozófiájának alapjait megteremtve, alkalmazva, annak érvényesítésében megedződve, negyvenhat évesen tért vissza Indiába. Megfordítani a világot. Háromszázötven millió ember sorsát. Kisemberként. Aki ruházkodásával is csak ezt szimbolizálta. Se istennek, se szentnek, de még többnek vagy tévedhetetlennek sem gondolta magát soha. Erőszakmentes létet hirdetett, példázott, élt. Tömegekkel értetve meg ennek erejét, jelentőségét. Lényegét. Többet, mint csak elvét. Gyakorlásának jelentőségét. Az ugyanis tevőlegesség. A békés, erőszakmentes együtt-nem-működéssel gondolta megvalósítását. Mert képtelenségnek tartotta, hogy a brit birodalom százezer diplomáciai és katonai helytartója szabályaival, törvényeivel, megfélemlítéseivel akár, a markában tarthat háromszázötven millió embert.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!