Klasszikusok évadja: a fekete és a fehér herceg, meg a jó boszorkány

Évadja van a poptörténeti-klasszikus nagylemezeknek, részben mert számosnak van most évfordulója, részben mert a szerkesztői / lemezkiadói akarat (számunkra egyáltalán nem sérelmesen) úgy döntött, hogy újra kiadják őket mindenféle, a rajongók számára vonzó toldalékokkal.

Prince: Sign O’ The Times

Prince életművének első tíz éve maga a csoda, nehéz is innen kiemelni, csúcspontot keresni, legjobb lemezről beszélni, hiszen az életműnek ez a része egyszerűen csak tökéletes. De előtte beszéljünk egy kicsit arról, hogy – túl a zseniális albumokon és az elképesztően ihletett dalokon – mitől is olyan fontos Prince életműve. Hát éppen azért, mert Prince állítása a popzenéről több tudott lenni, vagy mondjuk úgy: még annál is több tudott lenni, mint ezek – mármint a csúcslemez és csúcsdalok – összessége. Olyan határokat lépett át a popzenében, amit korábban talán senki sem (az ő „oldaláról”, az afroamerikai zenészek közül egészen biztosan nem): bátran állíthatjuk, hogy a fekete zene David Bowie-ja volt (ő is előkerül majd később, ebben a cikkben), a modern könnyűzene öntörvényű, kissé őrült Mozartja, aki egyszerre tudott pop és art és funky és szexi lenni, aki nem csak saját, alapértelmezett közegét szólította meg, hanem igazi határsértőként át tudta ívelni az amerikai fekete közönséget és a fehér pop- és new wave-rajongókat. És egyszerre volt popper és lázadó, funky punk: olyan sikamlós szövegeket írt, amiktől vaskalapos amerikai anyák és apák fordultak le a székről, társadalmi kérdésekről énekelt nettó popslágerekben, felszólalt a zeneipar ellen, ha úgy érezte, hogy sérelem érte. Igazi milliódimenziós zenész, szerző és előadó volt. Olyan, akiből egy évszázadban csak kevés.

Tisztelt Olvasónk!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!