Komollyá tette a könnyűzenét

Peter Gabriel 71 éves

Nemrég volt 71 éves, ám mégis örökifjú Peter Gabriel, aki nélkül egészen más lenne a popzene. Ez persze olyanokra is igaz, akik egyetlen fontos építőkockát tettek hozzá, ám Gabriel annyira sokat, hogy arról könyvet lehet írni. Genesis-progresszió, szólókarrier artisztikus-intellektuális poppal, digitális úttörés és forradalmi invenciók, innovatív színpadi megjelenés és vizualitás, inspiráló filmzenék, világzenei nagyhatás, WOMAD fesztivál, Real World kiadó és stúdió, humanitárius aktivizmus és még annyi más. Egy félénk ötletember, aki jobbá tette a világot.

A mindig eredetiségre törekvő, ötleteit precízen megvalósító, frontemberként határokat ledöntő popsztár a szabadság legnagyobb híveként akkor szállt ki sikerzenekarából, amikor az túlzottan is a rendszer részévé kezdett válni. Onnantól a maga szabta kereteken belül, szeretteit előbbre helyezve a hírnévnél, a showbiznisz közelében, a mainstream határán, de saját feltételei szerint működik – gyönyörű fekvésű vidéki környezetben.

Peter Gabriel úgy lett képes milliós albumeladásokra, hogy értékeit nem hígította fel, de az így keresett pénzt sokak életének javítására fordította.

1950. február 13-án a középosztály felsőbb régióiba tartozó családba, idillikus vidéki környezetbe érkezett meg Peter Brian Gabriel. Személyiségét alapjaiban meghatározza szülei érdeklődése, temperamentuma: a spanyol gyökerekkel rendelkező Gabrielt elektromérnök, úttörő feltaláló, analitikus gondolkodású, félénk apa és élénk, ösztönös, zenei családból származó anya nevelt egy Londontól nem túl távoli birtokon.

Zongorázni, fuvolázni tanult egészen fiatalon, de tízévesen a dob és a ritmus lett az első és meghatározó zenei szerelme. Gyerekkori barátaival alapított első zenekarában még dobolt, majd az ebből kinőtt Genesisben szövegíróként, ébresztő gondolatokat közvetítő, fojtott hangon fátyolosan, de eksztatikusan is előadni képes énekesként talált magára. A népzenei hatások már Gabriel pályája elejétől tetten érhetők, a folkos-barokkpopos első (és alulértékelt) Genesis-albumon is ott vannak. Zenekara úgy lett a brit progresszív rock egyik intézménye, hogy a pályatársakhoz képest hangsúlyosabb volt a frontember figurája, a hangszeres zsonglőrködés pedig elegánsabb.

Az 1974-ben megjelent hatodik Genesis-sorlemez, a Gabriel vízióját megvalósító dupla The Lamb Lies Down On Broadway már inkább art-, mint prog-rock, terjengős szerkezetek helyett dalszerűség jellemzi, egy pszichodramatikus-asszociációs utazás a gyermekkori szorongások és a részvét nélküli valóság világába. Szinte folytathatatlan mestermű, amely arról tanúskodik, hogy az egyensúlyt jelentő szülők biztosította békés felnövés sem kivétel, minden öntudatra, világra ébredés traumatikus.

Gabriel a szupersztárság mókuskereke helyett családját, leginkább újszülött lányát választotta, aki egy fertőzés miatt fél évig élet és halál között lebegett. Ő akkoriban azt mondta, hogy a címlapok helyett a maga termesztette zöldségekre szavazott, a nyugodt vidéki életre, leginkább a szabadságra, arra, hogy ő határozza meg mit, mikor és miért tesz.

Végeredményben persze a saját útját választotta, mely azért se neki, se másnak nem lehetett kétséges: a zene mentén halad előre. Megtanult rendesen zongorázni, elmélyedt a zeneelméletben, minden téren fejlődött. Ha a punk a progrock ellenében jött létre, akkor Gabriel nem figyelt, hiszen nagy rajongója lett a műfajnak (leginkább a második és a harmadik albumán érezhető a posztpunk és a new wave hatása). 1977-es első szólólemeze azonban még kaleidoszkópikusan mutatja be, hogy dalszerző-előadóként mennyire uralja a popzene teljes nyelvezetét.

Első négy – egyaránt cím nélküli és roncsolt vizualitással megjelent – albuma ebbéli fejlődése állomásait tükrözi. Az első lemez a névjegye: egyedül erre vagyok képes, egyedül is képes vagyok nagyon sokra. Az 1978-as második az önkeresés lenyomata (egy másik progrock-renegáttal, a King Crimson-os Robert Fripp-pel felvett anyag a legkevésbé önazonos). Az 1980-as harmadik idejére viszont már diadalmasan megtalálta a hangját és a helyét a popzenei térben. Az 1982-es negyedik lemez pedig ki is tágította azt – mármint önmaga és a popzene kereteit egyaránt.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!