Minden megoldás érdekel – A XX. század Magyarországa egész más nézőpontból

Íme, itt van a kezünkben egy remek könyv, csak az a bibi, hogy nem arra való, hogy a szokásos módon, egyik oldalról lapozva a következőig, szépen-rendesen kiolvassuk. Jó, jó, nem is ilyen céllal készült, nyilvánvalóan.

Hanem arra való, hogy belelapozgassunk. Hogy mosolyogva hümmögjünk. Hogy felfedezzünk összefüggéseket, sőt még arra is való, hogy ki-ki levonja belőle a maga tanulságát. Ez pont az a kötet, amelynek a böngészgetését nyugodtan lehet akár a közepétől kezdeni és az elejével folytatni, vagy fordítva, közben kihagyhatunk akár negyven oldalt, hogy minden átmenet nélkül elmélyedjünk a legutolsó könyvlapban. Akármikor abba lehet hagyni az olvasgatást, és aztán, ha kedvünk szottyan rá, újra lekaphatjuk a polcról.

Mert a Kossuth Kiadó gondozásában publikált Minden megoldás érdekel című kötet nem más, mint a XX. század különböző, korabeli újságjaiban megjelent apróhirdetések gyűjteménye, Vince Mátyás szubjektív válogatásában, amelyhez Závada Pál írt előszót. Ezen az előszón túl, a könyv mellőz mindennemű magyarázó, kiegészítő vagy kommentáló szöveget. (Meggyőződésünk, hogy ilyesmi csak ronthatott volna az összeállítás erején). Tehát csakis a pucér aprókra számítson az olvasó, úgy, ahogy azok a maguk aktuális korában megszülettek, évről-évre haladva, 1900-tól 1999-ig, a mi csodálatos és egyben rettenetes XX. századi Magyarországunk sajátos tükreként.

Fura ez a tükör, mégpedig azért, mert képes arra, hogy a mindenkori történelem, vagy jelentős történelmi helyzet (és ugyan a XX. század melyik évjáratában ne lett volna történelmi súlyú esemény?) privát fintoraként működjön. De azt is mondhatnánk, hogy privát valóságaként. Fintorog a valóság.

Ugyanakkor az apróhirdetés önmagában is műfaj: eleve praktikusnak kell lennie, fogyasztásra alkalmasnak, interaktivitásra serkentőnek, célratörőnek. És ha tömegesen-töményen jelenik meg, akár egy-egy újságszám teljes oldalán, ebben a kötetben meg pláne, a maga laikus megfogalmazásában, kisemberre szabottan, akkor teljes mértékben hozza, amiről egy adott kor úgy istenigazában csak árulkodhat. Stílusában, nyelvezetében és persze tartalmában is. Képes egy komplett társadalmi keresztmetszetet, sőt nem egyszer, tökéletes történelmi reflexiókat is nyújtani, mégpedig a maga nagyon civil, nagyon pátoszmentes módján, ami – a mai szemünkkel – sokszor kifejezetten szórakoztató.

Kezdjük a boldog békeidőkkel, a század első évtizedével. Kínálnak eladásra „hazafias-, szerelmi-, dévaj-, bor-, elbeszélő és katonadalok gyűjteményt”, Augenstein Károly házasságközvetítő szolgáltatását, 2000 forintért átadó, nagy forgalmú, éjszakai kávéházat, diszkrét szeparékkal, de eladó mozgófénykép-színház is, „valóságos aranybánya, havonként 1000 koronát jövedelmez”, valamint kínálnak állást: „idősebb szobaleány vagy jobb nő, ki kefélni tud, úriházhoz 12-13 forint fizetéssel fölvétetik, szakácsnő van”. Egy Ilona nevű hölgy pedig, a levelezési rovatban, a maga zaklatott, ám annál határozottabb stílusában közli ultimátumát a szeretőjével: „Az urammal vagyok és maradok. Elválás ki van zárva. Egyéb stiklijük semmi. Maga jön, vagy ő szökik. Slussz.” Valamint: „fiatal, fess, dolgos nő kimenne Amerikába szerencsét próbálni, egy férfi utitárssal” és izgatottan érdeklődik, hogy ki hajlandó vele tartani.

Ha másból nem, ebből is kitűnik, hogy az a hatalmas, súlyos, elvont fogalom, hogy történelem, a legtöbbször banalitásokból áll. És egyébként is: kizárólag utólag, némi idő elteltével mondhatjuk el, hogy az életünknek valamely szakasza történelemmé avanzsált. Amikor éppen még benne élünk a saját korunkban, lehet, hogy csupán az a kaland, hogy: „ezer pengővel honorálnám azt, aki egy előkelő nagybank volt hivatalnokát házgondnoki vagy bármilyen más természetű diszkrét, bizalmi álláshoz juttatná.” (1930), vagy: „Ha közelebbről akarja ismerni Marx Károlyt és a Mester tanításait, olvassa el Mehring: Marx élete című munkáját. Ára 12 pengő. Szervezett munkások.” (1935). Vagy: „Rózsadombon kettőszobás nagyméretű OTP öröklakások 30.000 forint ellenében leköthetők. Teljes ár: 160.000 forint”. (1967) Vagy: „Alig használt Lada 1600, fehér színű, TD-s, nyugati gumikkal, 125.000 ft-os irányáron eladó.” (1987)

Azt mindannyian tudjuk, hogy ritkán vagy inkább soha nem fordul elő, hogy az átlagember sorsdöntő, nagy események létrehozója, netán aktív részese lenne. Sokkal inkább, egyfajta alulnézetből, sodródik azok következményeivel. A nagybetűs Élet tehát mindig miniszinten zajlik. Mindenkoron. Még globális katasztrófák vagy breaking news-zok idején is.

Szúrjunk ki, találomra, egy konkrét évet, mondjuk, 1906-ot. Addigra, a kiegyezésnek köszönhetően, a provinciális Monarchia-gyarmatból kinőtt Pest már dübörgő világvárosként lett ismert, sorjáztak benne a frissen épített bér- és tőzsdepaloták, zseniális óriások alkottak a pár évvel korábban megépült New York kávéházban, valamint hazakerültek Rákóczi Ferenc hamvai. Ugyanebben az évben „két jó barát óhajt megismerkedni, előkelő, ám pajzán úrihölgyekkel”. Megtudhatjuk továbbá, hogy a modern Underwood írógép, elődjéhez, Napóleonhoz hasonlatosan, „már meghódította a világot” – természetesen, a győztes császár képe hirdeti az eszközt. Valamint Fuchs M. és társa nagyvonalú ajánlatot tesz: „nyugdíjasok, sőt még nők is, kaphatnak tőle kölcsönt, a letiltott nyugdíjukra”. Találkozhatunk annak a 22 éves árvaleánynak az aggodalmas soraival is, aki „Hetvenezer korona vagyonnal férjhez menne”, mert gyámjának a napjai meg vannak számlálva, s neki férfioltalomra van szüksége. Továbbá „szép, egészséges, szőke leányomat örökbe adnám uri családhoz Kétéves jeligére a kiadóba” – egy feneketlen tragédia megfogalmazása pár, szikár szóban.

De legyen egy másik, hasra ütéses esztendő: 1917, amikor a Monarchia elsöprő győzelmet aratott Isonzónál az olaszok fölött. Reagál is erre gyorsan a biznisz világa: „Szende és Szabó exhumálási vállalata gyors, diszkrét exhumálást vállal az összes európai hősi temetőkből”.

És addig is, míg ez az exhumálás megtörténik: „Mely vígkedélyű, csinos urileány hozna derűt levelével egy orosz fronton küzdő fiatal tiszt fedezékébe?” Akad olyan hirdető, aki teljes optimizmussal, már a jövendő békeévekre készülődik: „Herkulesfürdőn, erősen épített emeletes villa, alkalmas szanatóriumnak, nyári kávéháznak, mozinak is, 80.000 koronáért eladó”. A Siloform nevű tojás-konzerváló szer képes arra a teljesítményre, hogy egyszerre 100 tojást mentsen meg a végromlástól, és ez a csodaszer csak 1 korona 80 fillérbe kerül, valamint áll itt, ugyanebből az esztendőből, egy rejtélyes tartalmú hirdetés is: „trónörökös domborművének terjesztésére gyakorlott hölgyeket, urakat keresünk, biztos nagy jövedelemmel”.

Bóklászhatunk egy másik évjáratban is: ha valaki, például 1951-ben, a következőket írja: „finomlelkű, katolikus élettársat keres paraszt származású értelmiségi” akkor – a mai történelmi tudásunk birtokában – felkapjuk a fejünket. Mert hát tudjuk, hogy a finomlelkű jelző, de főleg a vallási hovatartozás felemlegetése, nem tartozott az akkortájt éppen trendinek tekinthető igények közé. Még az értelmiségi sem igazán, csak kicsit, illetve az, ugye, attól függ. Tehát megszületett a mindent felmentő enyhítő körülmény: a paraszti származás. Probléma megoldva. Annál direktebben illik a korhoz a következő: „Kétszáz előadásra prolongálva a Becsület és dicsőség, magyar film egy munkásházaspárról, akiket a sztálini műszak új emberré formált”. Ez a bizonyára izgalmas alkotás azóta ugyan eltűnt a művészet és a történelem süllyesztőjében, de az utókornak legalább megmaradt ez a pár soros, lélekmelengető reklámhirdetés.

Jellemző tárgyak, változó magatartásformák, cserélődő divat, hol véresen komoly, hol önmaga szatirikus paródiájába forduló sorok, előbb négy-, később hat jegyű telefonszámok, hangulatok, sorstöredékek, aktuál-vágyak. Merő korkép, ha úgy tetszik, szociológia. Egy elmúlt, teljes század apró lenyomatai.

Zárjuk ezt a kis eszmefuttatást egyik kedvenc, 1958-as évjáratú aprónkkal: „Beethovent eladnám vagy elcserélném T501 televízióra”.

Minden megoldás érdekel.

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.