Nóti, Rejtő, Szilágyi

Leghíresebb mondatait Kálmán György zengte a mikrofonba: „Hanyas vagy? Huszonnyolcas? Mi félszavakból megértjük egymást.”

Egy generáció megrázó monológja volt.

De Szilágyi Györgyöt a humoráért szerettem a legjobban. A távolból, hiszen nem ismertem őt. Ám minden hétfő este ott gubbasztottam a rádió előtt, hátha a heti kabaréban lesz egy Szilágyi-jelenet. A legnagyobbak közül való. Békeffi, Nóti, Rejtő Jenő, Vadnay legjobb jeleneteit idéző, azokkal egyenrangú.

Számomra az első ilyen A zsűri réme volt. Rátonyi Róbert már réges-rég elszavalta a Fehér Ökör-balladát a Keleti pályaudvar melletti csehóról, ahol látni lehet „több dér ütött, ledér hetérát, kiket senki nem néz szende szűznek, mert bizarr foglalkozást űznek: fűznek, és meglepő szorgalommal birkóznak meg a forgalommal”. Nem mondom, ezen is jót mulattam, de azon a jeleneten, amelyben Márkus Lászlónak versben kellett felelnie a vizsgabizottság – Major Tamás elnök, Bárdy György és Kibédy Ervin tagok – előtt, egyenesen kifeküdtem.

„Miként fejti ki egy külkereskedelmi szakember, hogy szerinte érdemes lenne valutáért értékesíteni a keksz törmelékéből származó szemcsés maradványokat” – hangzott a kérdés „Apafi” felé, akit mindenképpen ki kellett volna ejteni a Ki a legokosabb? vetélkedő mezőnyéből. „Az lenne az igazi export: dollárért eladni a kekszport” – szólt a válasz, és volt még ilyen vagy húsz. Például: „Milyen a párizsi női divat, milyen? – Liliomos melltartó, milliomos eltartó.

Magam a szőnyegen vinnyogtam, ám a helyszíni közönség is a padlón heverhetett, mert egy-egy kérdés-felelet után mind hosszabb szüneteket kellett tartani.

Aztán Bárdy az Utazási prospektusban nem tudta elmondani azt a programpontot, hogy „a polgármester feleségének körüljárása”. Háromszor röhögött bele a publikum legnagyobb örömére, majd azzal lepte meg a hallgatóságot: „Hogy' tud kitalálni ennyi marhaságot?” Ez az Utazási prospektus így kezdődött: „Egy hét Smoroszkán, a buznyák Riviérán. Gazdag program. Elhelyezés a Hotel Macerában.” Szállóigévé vált belőle, hogy „este mise, reggel semmi se”.

Úgy gondoltam, a szerzőnél vidámabb ember nincs a világon.

Majd azt olvastam tőle: „Pesszimista alkat vagyok. A humor művelésének nem kritériuma, hogy jókedvű vagy jópofa legyen az ember. ”

Kétségkívül volt oka a borúlátásra.

Tisztelt Olvasónk!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!