Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra. Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.
Lukács Miklós cimbalmos. Talán jazzt játszik. Talán kortárs zenét. Azt mondja, ez egyáltalán nem fontos. A fontos, ha azt látja, hogy a közönség repül. A zenekarral együtt repül.
Dresch Mihály a hazai jazz/népzene legkülönlegesebb alakja. Nemrég lett 67 éves. Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, érdemes- és kiváló művész, de amikor elismeréseket kap, szerényen értetlenkedik. Szerinte az a legfontosabb, hogy egy zenész mennyi mindent integrál magába, és milyen zenei személyiség alakul ki ebből. Azt vallja, mint David Murray: a lényeg, hogy mindenki megtalálja a „saját bluesát”.
Mit hallgatok? - kérdezik tőlem újra meg újra. Mindent. Műfajtól, előadótól függetlenül. Szabadságot kapva. Mert a műfajoktól való függetlenítés engedett először igazi különleges zenei élményekhez jutni. Rájuk találni, az élményt megélni: fantasztikus. Megosztani valakivel, pedig a legnagyobb örömök egyike.
Attól, hogy valaki 17 embert öl meg, még nem feltétlenül biztos, hogy érdemes a történetéről sorozatot készíteni. A Netflix válasza azonban ezúttal egyértelmű: igen, érdemes. Leginkább azért, mert a cselekmény nem feltétlenül a gyilkos személyéről szól, hanem a cselekedeteinek megágyazó környezetről.
Decemberben mutatta be az Örkény Színház Polgár Csaba rendezésében és Závada Péter fordításában Robert Wilson, Tom Waits és William S. Burroughs darabját, a Black ridert. A Borroughs személyes tragédiáját és A bűvös vadászt egybegyúró előadás kapcsán humorról, a lelkünk áráról, és folyvást újramesélt mítoszokról beszélgettünk.
