Párizs szabad város

Magyar történész írt könyvet a 150 éves Párizsi Kommünről

A Párizsi Kommün nagyon kevéssé van jelen a magyar történelmi tudatban. Akik hallottak róla, azoknak talán Frankel Leó jut elsőként eszébe, aki magyar létére a Kommün egyik vezetője volt, s akinek az utcaneve más munkásmozgalmi szereplőkkel szemben a Tarlós-korszak után is megmaradt Budán. Balázs Gábor Párizsban élő magyar történész Párizs szabad város címen most olyan tényekben gazdag és élvezetes stílusú monográfiát írt a kommünről, amely a 150 évvel ezelőtti napokról és azok utóéletéről mindent elmond, ami elmondható. Talán még kicsit többet is a mai, keveset és gyorsan olvasó korunknak: de hát ez monográfia, az első és feltehetően az utolsó ilyen mélységű magyar nyelvű munka a Párizsi Kommünről.

A poroszok ostromolta és a hagyományos elit által magára hagyott francia városban 1871. március 18-án kiáltották ki a kommünt, amelyet május második felében iszonyatos kegyetlenséggel vertek le a Versailles-ból visszatérő kormánycsapatok. Több mint húszezer kommünárt azonnal kivégeztek, legalább annyit börtönbe, kényszermunkára vagy Új-Kaledóniába hurcoltak. A bukás utáni első évtizedben nyilvánosan csak az izzó gyűlölet hangján lehetett szólni és írni róla. Az 1880-as amnesztia után árnyaltabb lett a megítélése, és azóta sok száz, ha nem ezer visszaemlékezés, tanulmány, könyv jelent meg róla. Balázs Gábor ezek jelentős részét elolvasta, az irodalomjegyzék több száz címet tartalmaz, és a közel négyszáz oldalas mű minden oldalára jut több adat, idézet ebből a végtelen betűtengerből.

A szerző szorgalmasan vezet végig minket a különböző ­Kommün-értékeléseken, és bár megvan a maga (rajongó) véleménye a „világ legszebb forradalmáról”, a kritikus és ellenséges értékelésekről is hű képet ad. Munkája többféle síkban helyezi el az 1871-es, lázas tavaszi napokat. Gondosan és az érveket, ellenérveket mérlegelve jelöli ki helyét a francia történelemben. A 19. század párizsi felkelései és forradalmai bizonyos értelemben mind az 1789-es nagy előd lenyomatai voltak. Sok történész ezért az utolsó hagyományos francia forradalomnak tartja, amely sokkal inkább volt jakobinus, mint szocialista. És bár Frankel személyében külföldi vezetője is volt, és a kommünárok szavakban internacionalisták voltak, valójában a patriotizmus hajtotta őket, a poroszoktól megalázó békefeltételeket elfogadó versailles-i köztársaságot tartották hazaárulók bandájának. A Kommün elhelyezése a francia történelemben a monográfus feladata, de a magyar olvasó számára feltehetően nem ez a könyv legizgalmasabb része.

A forradalom világtörténelmi jelentőségét elsősorban az adja, hogy gyakorlatilag minden szocialista, kommunista és anarchista mozgalom a maga hősi előtörténetének tartja és értelmezi.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!