Könyvajánló

Pop, csajok, Budapest

Németh Róbert: Nem vagyok itt

Kormos Lili | 2021.10.10. 07:30

Címkék:

könyvajánló

Olvasási idő kb. 9 perc

Tudom, nagyon rizikós a címválasztás, de ha tovább olvasnak, talán kiderül, hogy mégsem annyira. Mikor befejeztem Németh Róbert  Nem vagyok itt című első regényét, sok minden más mellett egyből eszembe jutott Nick Hornby klasszikusa, a Pop, csajok, satöbbi. Nem azért, mert Németh regénye Hornby-koppintás, nem azért, mert annak a magyar megfelelője kívánna lenni. A Nem vagyok itt önálló, saját hanggal és hangulattal rendelkező mű, de épp ez a hangulat piszkált föl bennem valamit, valami nagyon hasonlót ahhoz, amit Rob Gordon sztorija kapcsán is éreztem.

Ha nem félnék rettenetesen a „generációs” jelző használatától, akkor azt írnám, hogy a Nem vagyok itt generációs regény. Egyébként szerintem az is, csak az elmúlt néhány évtizedben sikerült egy kicsit ezt a kifejezést túltupírozni, és mindenki valami nagyot, valami őrülten jelentőset vár tőle, valamit, ami úgy megragadja egy korszak grabancát, hogy alig győzzük bámulni. Ráadásul mindenki az adott generációt érintő nagy eseményre fókuszál, ami így jellegénél fogva ellopja a show-t a közben azért többé kevésbé változatlanul ketyegő hétköznapok elől. Pedig hát a generációs élmények alapvetően a hétköznapokból táplálkoznak, azok az emberek, helyszínek, szokások alakítják őket, akikkel/amikkel nap mint nap találkozunk, és nagyjából rajtuk keresztül lesz bármilyen viszonyunk a nagy fordulópontokhoz is. Amikor tehát valaki arra vállalkozik, hogy legalább a saját benyomásain keresztül megpróbálja megragadni azokat a tapasztalatokat, amik az ő korosztályát meghatározták, akkor persze érdemes körbepillantani és látni a nagy egészet, de az élményanyag végül tényleg a sok kicsiből fog összeadódni.

A Nem vagyok itt főhősét, Pétert, épp akkor ismerjük meg, amikor elköltözik a feleségétől és a gyerekeitől, ott ül egy kis garzonlakás galériájának meg a közepesen nyomasztó új élete kezdetének a peremén, és emlékezik. Nem nosztalgiázik, ez fontos, hanem emlékezik, ahogy valamennyien szoktuk a nagy fordulópontok környékén, amikor végigveszünk minden korábbi eseményt, és próbálunk egy olyan sztorit összekalapálni belőlük, amelynek logikus következménye, hogy ott tartunk, ahol tartunk. Ilyenkor minden számít, minden kis részletnek jelentősége van, és úgy tekintünk rájuk, mintha kivétel nélkül mindegyik többé-kevésbé evidens üzenetet hordozott volna arról, hogy mi is vár ránk a következő kanyarban. Péter is végigvesz mindent, az időben és az események között ide-oda ugráló fejezetekből megismerhetjük a családját, amely olyan, mintha valaki katalógusból rendelte volna meg a „20. századi magyar család” alapcsomagot, munkaszolgálatot megjárt és Felvidékről kitelepített nagyszülőkkel, polgári nevelést kapott anyával és munkás lakótelepről érkező apával. Apa, anya, kistesó, lakótelep, foci a grundon és így tovább. Látjuk a kis Pétert, a kamaszt, az egyetemistát, a csajokkal bénázót, aki szerez és aki elveszít barátokat, aki mindent másképp akar csinálni, mint az anyjáék – és aki egy kicsit mindent ugyanúgy csinál.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.
Ez is érdekelheti még

Orbán Viktor történelmi bűne lenne az uniós pénzek elvesztése

Tóth Ákos

Kizárólag Orbán Viktor és az általa működtetett rendszer hibája az, ha Magyarország elesik akár egyetlen, neki járó eurótól is – mondja lapunknak Cseh Katalin, aki szerint van esély annak elérésére, hogy a jövőben az eddigieknél nagyobb arányban érkezzenek közvetlen források Brüsszelből a településekhez, civil szervezetekhez. A Momentum EP-képviselőjével az ellenzék helyzetéről és a Momentum jövőjéről is beszélgettünk.

Elolvasom

Hogyan emeljük a benzinárat 33 százalékkal, politikai kockázat nélkül?

Vető Balázs

2021. november 15. óta volt érvényben Magyarországon az üzemanyag árakat maximalizáló szabály. Bár többször szűkült a jogosultak köre, de a magyar autósok többsége 480 forintért juthatott hozzá a benzinhez vagy a gázolajhoz. Mármint, ha éppen lehetett kapni. 2022 utolsó negyedévében egyre gyakrabban hallhattunk arról, hogy a kutak jelentős részén nem lehet hatósági áras üzemanyagot kapni. December első napjainak egyik vezető híre pedig már az volt, hogy szinte sehol nincs nemhogy hatósági áras üzemanyag, de semmilyen más típus sem. A legtöbb szakértő szerint a hiányt az árszabályozás okozza. Hogyan lehet ezt a helyzetet megoldani úgy, hogy az Orbán-kormány felelőssége fel se merüljön?

Elolvasom
Keresés