Próféciává alakuló pecsétek

És te ki lennél?

Te Tomóceusz Katatiki, vagy Gyugyu lennél? Ezt a kérdést tette fel Sánta Ferenc majd’ hatvan éve az Ötödik pecsét című regényében és Fábri Zoltán 1976-ban készült filmjében a regénybéli Gyuricza urat játszó Őze Lajos. Ugyanezt a kérdést feszegeti most a Kalocsay Mercedes rendezte színházi adaptáció, az 5. prófécia is. A kérdés épp olyan aktuális, mint rég, bár a körítés lehetne kicsit ízesebb. A darab rendezője, Kalocsay Mercedes nem titkolja a regény, de még inkább a megfilmesítés iránti rajongását.

– Már huszonéves koromban nagy álmom volt ez az adaptáció – meséli az előadás után. – Már akkor biztos voltam abban, hogy szeretném ezt a darabot nőiesíteni. Egyrészt, a filmben olyan zseniálisak a színészek, hogy azzal egyetlen más férfi szereposztás sem tudna versenyre kelni. Másrészt szerettem volna megmutatni, hogy mi, nők sem csak a körömlakkok színéről vagy a hüvelygombáról beszélgetünk egy kocsmában. Mi ugyanúgy világot váltunk, vagy legalábbis világot megfejtünk, mint a férfiak.

Ám Mercedes álmát üldözte a fátum. Sokáig nem érezte magát eléggé felkészültnek az adaptációra. Később a független társulatok forrástalansága, a szereplők terhességei, majd a Covid akadályozta a megvalósulást. Tavaly szeptemberben végül bemutatták az előadást a Jurányi Inkubátorházban. De itt meg az előadás jellege nehezítette a folytatást. A darab ugyanis, mint ismeretes, kocsmai környezetben játszódik, amit meg lehetett volna ugyan építeni, de Mercedeséknek nem volt annyi pénzük. Hitelesebb és persze olcsóbb is volt, ha létező kocsmában játsszák. Ám a Jurányi kávézója a hely főütőere. Ha ott előadás van, az épületben a közlekedés megbénul. Más megoldás kellett.

Tavaly októberben nyílt meg Józsefváros szívében a Turbina közösségi ház, amely rövidesen a pesti alternatívok egyik felkapott helye lett. A Turbina nagyterme tökéletesen megfelelt az 5. prófécia igényeinek. Előadóteremként van rendes fénytechnikája, a sorba rendezett székekkel megvan a színházi hangulata, ugyanakkor a bárpult, a környezet hibátlan romkocsmahangulatot ad.

– Sajnos elég kevés előadásunk van. Kaptunk némi anyagi támogatást innen-onnan, de a rendszer sajátossága, hogy csak a premier után lehet pályázni a továbbjátszásra. Így a társulat inkább szerelemből, nem pénzért csinálja ezt az egészet – magyarázza Mercedes.

A kevés előadás a produkció ambícióit is nyirbálja. A hosszú kihagyások miatt a színészek szövegtudása, mi tagadás, nem elég naprakész. Másrészt az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy az előadások közti hosszú szünetek igencsak megnehezítik, hogy a darabot az aktualitásokhoz igazítsák, azokra reflektáljanak. A tavaly szeptemberi premieren pedig a készítők még nem tudhatták, hogy a darab sok kérdése tavaszra még aktuálisabb lesz. A kormányfők hataloméhsége, amiért akár háborút is hajlandók indítani, nem a képzelet szüleménye, hanem rideg valóság. Ahogy az is afféle dicsőségnek számít, ha valaki szerez egy borjúszegyet, amit úri módon megsüthet. Gondoljunk csak a boltok üresen álló csirkemelles pultjaira.

– Groteszk volt, ahogy a próbafolyamat közben a darab témái, az emberek közt szélesedő ­lövészárkok, a fogyatkozó levegő, a megfélemlítés módszerei másnapra bekerültek a hírekbe. Ezért változtattuk meg a címet pecsétről próféciára. A darab egyfajta jóslat arról, hogy hova vezet az az út, amin most a világ, de főleg Magyarország halad.

A darabban persze sok mindent szándékosan nem szabtak a jelenre. Emiatt a történet a múlt és a jelen közé, az intermezzo kispadjára esik. A mondanivaló aktuális, a szituációk viszketően ismerősek, mégsem tudjuk egészen átérezni. Megfoghatatlan, ismeretlen. Persze az alkotók a múlt e tükörképét jóslatnak, disztópiának tekintették, vagyis nyugodtan lehet kicsit ismeretlen. De a darab elviselt volna több jelenidőt. Az alkotók sokszor csak óvatosan, asszociatívan utaltak a karakterek szorongásaira, amiket akár a Covid, a karantén, a háború, a klímaválság, vagy a hazai politikai viszonyok is előidézhetnek.

Épp így, csak elharapott félmondatokkal jelezték, hogy a nyilas tiszt valami rosszat akar a 17/b-ben élőknek. De mit? Le akarja őket tartóztatni, ahogyan az eredeti történetben? De miért? Migránsok? Zsidók? Melegek? Vagy csak egyszerű balliberális Soros bérencek? Csak egy rövid párbeszéddel jelezték, hogy Gyuricza (ebben az esetben nem úr) valakiket bújtat. De kiket, és miért? Zsidókat, mint az eredeti történetben? Vagy menekülteket? Esetleg az LMBTQ+ propaganda bölcsődei és óvodai áldozatait? A készítők ezeket a kérdéseket nyitva hagyták, számítva a néző áthalló kreativitására. Csakhogy a nézőnek az eredeti regény vagy a film jut az eszébe. Észreveszi a hasonlóságokat, de nem érzi teljesen mainak. A nyilas tisztről semmi sem árulja el nyilas mivoltát, de azt sem, hogy ő bármilyen karhatalom tagja lenne. Ő csak egy kékpulcsis férfi, aki besétál, bájolog a lányokkal, emlegeti, hogy munka közben nem ihat, azért lehúz egy pálinkát, majd a 17/b után kérdezősködik, és elmegy.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!