Szerelem a homályos határsávban

Horvát Lili - Felkészülés meghatározatlan idejű együttlétre

Megpróbálom ezt a filmcímet mondatba foglalni: Láttad már a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre-t? Vagy: Mi a véleményed a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre-ről?

Hát…, a nyelvünk törik bele.

De ne ragozzuk.

Ragozatlanul: ez egy kivételesen tehetséges és izgalmas új magyar film.

Elég gyorsan kiderül az is, miért ilyen szokatlan a címe. Ráadásul, egy fiatal rendezőnő Horvát Lili második nagyjátékfilm-alkotásáról van szó, és már az első, a Szerdai gyerek is elképesztő nemzetközi sikereket ért el. Úgy hogy nem is kéne annyira meglepődnünk.

A főszereplő karakter, Márta (Stork Natasa) egy negyven év körüli nő, Budapesten született és tanult, de már vagy másfél évtizede Amerikában él, ahol neves idegsebészként dolgozik.

Ott, New Jersey-ben egy nemzetközi agysebész-konferencián találkozik egy honfitársával, egy magyar kollegával. (Őt Bodó Viktor alakítja). És életében először történik meg vele, hogy megcsapja a villám: első látásra beleszeret a férfiba. Nem sok időt töltenek együtt, de az tele van közelséggel, melegséggel, a búcsúzkodásnál el is hangzik egy mondat: találkozniuk kéne újra, talán Pesten, mi lenne, ha kereken egy hónap múlva, délután ötkor randiznának, mondjuk, a Szabadság híd pesti hídfőjénél ?

Márta mélyen bizonyos a saját érzelmeiben és ezt a felröppent mondatot annyira halálosan komolyan veszi, hogy éppen harminc nap múltán, le is száll vele Pesten a tengerentúli repülőjárat .

Az életét teszi fel erre a látogatásra. De másnap hiába vár szerelmére a hídfőnél, az nem jelenik meg a randevún..

Tulajdonképpen ezekkel a képkockákkal kezdődik a film. És ugyanitt kezdődik az őrület. Mert ugyan később megtalálja a férfit, nem olyan lehetetlen ez, hiszen tudja, melyik klinikán dolgozik, de a magyar sebészorvos őszintén és, számunkra is abszolút meggyőző módon közli vele: nyilván összetéveszti valakivel, ők sose találkoztak, nem ismerik egymást, elnézést, most sietnie kell.

Ki az, aki itt megtébolyult? Márta, a doktornő? Ahogy telik az idő, ő maga is lassan hajlik arra, hogy a benne élő, elsöprőnek látszó találkozás csak a képzeletében született meg. Sőt, már lassan abban is kételkedni kezd, hogy egyáltalában volt-e valaha idegsebész-konferencia New Yersey-ben. Nem, ez túl abszurd lenne... Vagy inkább arról van szó, hogy a férfi egyszerűen egy szemét alak, aki ilyen direkt és durva módon szeretne meg nem történtté tenni egy meghitt és reményteljesnek tűnő találkozást, csak azért, hogy elkerülje a folytatást ? Láttunk már ilyet…De nem, ez is ki van zárva...

És ha mi, a filmnézők őrültünk meg? Annyira magába szippant minket ez a történet, hogy néha még ez az esély is komolyan felmerül. És kezdetét veszi a pszichothriller. Vagy ha úgy tetszik, egy romantikus pszichothriller.

Egy biztos: van, amire nem lehet felkészülni, és soha nem lehet: hogy ugyanazt a történést, kapcsolatot, érzelmet, státuszt, mennyire sokféle-képpen tudják a benne résztvevők megélni, hány, esetleg homlokegyenest más módon kezelik azt, és főleg tökéletesen másként súlyozzák a jelentőségét a saját életükben… Ki nem tudja vagy tapasztalta meg, micsoda sebek származhatnak ebből!?

Vegyük csak a jól ismert operát, a Pillangókisasszonyt. Maga a szövegkönyv mindenfajta emberi kapcsolat megfeneklésének, olykor tragédiájának a lényegét hordozza: ami az egyiknek halálosan és kizárólagosan fontos, ami az életét jelenti, annak a másik (egy idő múlva) nem tulajdonít már jelentőséget. És még az se biztos, hogy az a bizonyos másik egy gazember.

A rendezőnő, Horvát Lili ezt mondja a filmjéről: „Ez a történet a szerelmet az őrülettől elválasztó, nyugtalanítóan homályos határsávban játszódik”

Igen, pontosan ott játszódik. Miközben azért nagyon is dübörög a realitás. Ez adja az alkotás külön bukéját. A szerelmes Márta a végére akar járni ennek az agyrémnek. A fényes amerikai karriert feladva, Pesten marad, elhelyezkedik ugyanazon a klinikán, ahol a férfi dolgozik. Mind a ketten egyfolytában tartózkodóan, visszafogott udvariassággal viselkednek, olyanformán, mint egymásnak nagyjából idegen két kollega, közben jönnek-mennek a nagybeteg emberek, zajlanak a vizitek és az operációk, foszladozik a folyosókon a vakolat, reménytelen tömeg ücsörög a váróban, a magyar egészségügy kopott kórházi csempéi kedvetlenül lazulnak lefele a falról, és bonyolódik szépen tovább a rejtélyes szerelmi történet, annyira bujkálósan, hogy még olykor, a távolból, egy pillanatra Amelie csodálatos, varázzsal teli élete is odainteget nekünk egy picit.

Nyilván nem lőjük le a sztori folytatását, hiszen a film egyik erőssége éppen az, hogy kiszámíthatatlan.

A Felkészülés világpremierje szeptember elején volt a Velencei Filmfesztiválon. Ez az első magyar film, mely meghívást kapott a Giornate degli Auori versenyprogramjába, ahová idén mindössze tíz újító, eredeti hangú alkotást válogattak be. A válogató zsűri egyhangúan döntött a Felkészülés mellett, már jóval azelőtt, hogy a nevezési határidő lezárult volna. És ha ott nem is nyert, maga a jelölés, majd az elragadtatott fogadtatás, további nemzetközi karriert ígér ennek a magyar filmnek, amit mutat az is, hogy azonnal meghívást kapott Észak-Amerika legfontosabb filmünnepére, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválra is.

Ajánljuk tehát ezt az alkotást mindazoknak, akik szeretik a rejtélyes sztorikat, kedvelik a sodró ritmusú filmeket, meg a, helyenként, szinte dokumentarista megközelítést. Valamint mindazoknak, akik voltak vagy lesznek szerelmesek, és érzik magukat annyira felnőttnek, hogy felkészüljenek a felkészülhetetlenre.

 

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.