Petike Áron Színházcsinálók

Mihályi Gábor: A Kaposvár-jelenség

Amikor Zsámbéki Gábor a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója lett, gyökeresen megváltoztatta az addigi konvenciókat. Mi volt a titka a társulatnak? Egyszerű és kézenfekvő válasz lenne, hogy jobb színházat csináltak, mint máshol. Létezik olyan egyáltalán, hogy jó színház? A megoldás valójában az, hogy teljesen mást csináltak, mint az a megszokott vagy elvárt lett volna. Mást, mint amit azokban az időkben jónak tartottak.

A Csiky Gergely színház egyedi képződmény volt, amit Mihályi Gábor ,,Kaposvár-jelenségnek” nevez, de csak jobb definíció híján. Ez a színházi forma a létét történeti szempontból talán véletleneknek köszönheti, viszont a Zsámbéki Gábor által vezetett társulat eredményei nem függetleníthetők a világban végbemenő művészeti, politikai, közéleti folyamatoktól. Az ötvenes években lezajló színházi forradalom kicsit megkésett hatásaként is értelmezhetjük a kaposvári társulat művészeti tevékenységét.

Mihályi 1979 nyarán kezdi meg kutatómunkáját, hogy válaszokat találjon az általa felvetett kérdésekre. Beszélgetéseket kezdeményez szakmabeliekkel: színigazgatókkal, rendezőkkel, színészekkel, díszlettervezőkkel, tulajdonképpen mindenkivel, aki a színház létrejöttét szolgálja. Ennek pótolhatatlan eleme a néző is, így az összegyűjtött interjúk között olykor laikus szereplőkkel is találkozhat az olvasó.

 A beszélgetések többnyire négyszemközt zajlottak, de a szerző arra is tesz kísérletet, hogy több szereplőt egyszerre ültessen le, hogy nézeteiket, véleményüket ütköztessék. Legtöbbször ez nem valósult meg, viszont az olvasónak mégis lehet olyan élménye a pontos, precíz szerkesztés miatt, hogy egy adott témában egymásra reflektálnak az interjúalanyok.

A beszélgetések sokszínűen, közvetlenül és őszintén tárják fel a társulat belső életét, a színház működésének mechanizmusát, a különféle rendezői és művészi elképzeléseket. Hogy külső képet is kapjunk a színházról, a szerző összegyűjtötte a kaposvári színházzal foglalkozó, sajtóban megjelent nyilatkozatokat, kritikákat, vitairatokat – ezekből is számos részlet megjelenik a könyvben.

A kötet első felében azt a társadalmi és szellemi közeget ismerhetjük meg, azokat a határon túli és az országban megjelenő művészeti törekvéseket, amelyek nagyban meghatározták ennek a társulatnak is az életét, munkáját, művészi hitvallását. A kötet második felében az 1968-’78 közötti előadások elemzése következik, amiben a szakmabeliek kibontják az egyes produkcióknak a világszínházra és hazai irányzatokra vonatkozó tanulságait.

Az olvasó azt a megszerkesztett forrásanyagot kapja kézhez, amiből ilyenkor tanulmányt, esszékötetet szoktak írni, ám a szerző az összegyűjtött beszámolókat és elemzéseket kielégítőnek találja, és bízik abban, hogy a végső következtetések és tanulságok levonására az olvasó is alkalmas lesz. Így egy olyan tényanyag születik, amellyel lehetőség nyílik egy objektívebb és hitelesebb betekintésre, mintha azt Mihályi Gábor elbeszélésén keresztül történne.

Habár az elbeszélések a bulvártémáktól és a művészallűrok piedesztálra emelésétől mentes – hiszen a megszólalók fókuszának középpontjában kizárólag szakmai kérdések állnak –, sajnos ezek az elbeszélések szinte egyáltalán nem mutatnak be egy olyan alkotói rendszert, metodikát, amin keresztül el lehetne jutni ahhoz a színházi minőséghez, amit ez a társulat képviselt. Történik mindez úgy, hogy az előszóban Mihályi nagyszerű pontosággal vázolja fel a világszínházban bekövetkező folyamatokat és magyarázza el, hogy a 20. század elején tevékenykedő színházújítók, akik akkor igen erősen szakítottak a naturalista, az illusztráló, drámatolmácsoló elmélettel, milyen irányokba terelték ezt a művészeti ágat. Aki ez után azt várná, hogy Mejerhold, Mihail Csehov, Artaud, Brecht vagy Grotowski tanulmányaihoz hasonló metodikai, szakmabeli alapokat tudhat meg a főként rendezők szemszögéből elmesélt nézetekből, hiányérzettel fogja letenni a könyvet. Főként emiatt nem kaphat választ arra az olvasó, hogy miért csak korlátozott mennyiségben tudott a társulat átvenni Grotowski ,,szegény-színház” koncepciójából és kifejezési eszközeiből, és miért nem tudta felvenni a versenyt a varsói Nemzetek Színháza fesztiválra látogató magyar társulat Bergman, Strehler, Peter Stein színházával.

A tanulmánynak inkább történelmi szempontból van jelentősége, ami könnyen olvasható és szórakoztató a színházat kedvelők számára. Habár mai szemmel már rengeteg ,,színházcsinálói” szempont alapvetés, számos intézmény előadásainak eredményét látva a könyv felkerülhetne egynéhány színházigazgató ajánlott listájára. Ugyanis arra remek betekintést nyújt, hogyan válhat egy színház korszerűvé, hogyan tud beszélni arról, ami az embereket izgatja: a ma gondjairól, a megszokott helyett új formanyelven. Az elbeszélésekből kiderül, hogyan törekedtek egy-egy előadásnál az alkotók, hogy a cselekvések és gesztusok segítségével láthatóvá tegyék a szereplők belső folyamatait, elfojtott, eltitkolt érzéseit, mitől lett a színpadi csendnek funkciója, tartalma, és a rendező egy-egy szerepen keresztül milyen lehetőségek szerint képes közreadni, hogy mit gondol az adott személyről, történetről és a darabon keresztül a világról.

Mihályi Gábor könyve kitűnő recept a mai színházalkotók és nézők számára egyaránt. Az alkotóknak útmutató arra, hogyan ne csináljanak színházat ,,ugyanott, ugyanúgy”. A nézőnek meg azért, hogy a szórakozáson és a legszebb ing hordásának lehetőségén túl másért is járjon színházba: tágítsa a gondolkodását, csiszolja egyéniségét.

Talán felmerül az olvasóban, hogy a kaposvári színház forradalmian újító erejének szépsége ma melyik színházra lenne igaz. Kőszínházi kereteken belül: hol láthat törekvéseket hasonlóra, amiről ilyen tanulmányt lehetne írni? És ha nem talál ilyet, akkor mi lehet erre a felmentő érv? Vagy nincs szükség ilyenre?

A könyv megjelenése óta eltelt majdnem 40 év.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.