Miért tartotta fontosnak, hogy elvállalja a Freeszfe Egyesület elnöki posztját?

Azért, mert az ember hisz a jövőben. Ilyen egyszerű. Bármennyire is inkább csak múltam van, azt hiszem, hogy ők, a Freeszfe hallgatói, tagjai jelentik a jövőt.

Mennyire tartható az a helyzet, hogy aki művészeti képzésben akar részt venni, az vagy elmegy egy állami képzésbe, ahol nem biztos, hogy szabadon tud dolgozni, hiszen számos egyetem élén politikai vezetők állnak, vagy jelentkezik például a Freeszfe-re, amely valóban biztosítja a független munkát, viszont tandíjköteles?

Ez így nem teljesen igaz. Ez a mostani egy nemzetközi kurzus, a kiválasztott résztvevők kapnak szállást is, ezért kell fizetni. De valójában az iskola igyekszik minél szélesebb körben ingyenes vagy kedvező tandíj mellett biztosítani a képzést. Tehát ez nem egy magánoktatás, amennyire lehet, szabaddá tesszük az utat bárkinek, aki ide akar jönni, itt akar tanulni, alkotni.

Hogyan látja a fiatal alkotók helyzetét egy olyan rendszerben, ahol a Káel Csaba vezette Nemzeti Filmintézet láthatóan politikai kurzus- és propagandafilmeknek ad főként támogatást, vagy könnyed, szórakoztató produkcióknak, amelyek nem reflektálnak a valóságra?

Nekem ebből az egészből már baromira elegem van. Nem akarok a Nemzeti Filmintézet ügyeivel foglalkozni. Nem szeretnék senkit minősíteni. Majd az idő eldönti róluk, hogy mit csináltak, mit pusztítottak el, mit tettek tönkre. Kiderül majd, milyen megítélése lesz annak, ami már több mint egy évtizede zajlik. A fiatal filmesek helyzetét pedig reménytelennek látom. Ezért mindig azt mondom nekik, hogy egy rohadt telefonnal is tudsz filmet csinálni. Nincsenek már képi szabályok, a 21. században élünk. Egyszerűen dolgozni, alkotni kell, a forgalmazásra meg ott van az internet. Így tehát van lehetőség, esély arra, hogy dolgozzanak, és ha belső késztetést éreznek, akkor kezdjenek el alkotni. Ha pedig nincs belső kényszer, akkor ne is kezdje el senki.