Pop

Tizenöt méteres királynő, tízes erősségű hurrikán

PJ Harvey átváltozása popzenei mindenhatóvá

Dömötör Endre | 2020.11.16. 12:52

Címkék:

PJ Harvey pop zene

Olvasási idő kb. 10 perc

PJ Harvey a poptörténet egyik legnagyobb formátumú előadója. Most azonban nem feltétlenül ennek bizonyításáról lesz szó, hanem arról, hogy a már feltűnésekor is ösztönös zseninek titulált dalszerző-énekes hogyan vált első lemezei során önálló univerzumából mindig újat mutató, de a mi univerzumunkról is mindig sokat mondó zenei kulcsszereplővé az elmúlt harminc évben. Eddigi életművének újrakiadása az idei nyáron indított, és egy éven át tartó sorozat, amely a vázlatait is bemutatja – ezekből sokat megérthetünk az egyszeri pályaív lényegéről.

A 2020-as év, mint lényegében az élet minden területén, a zenében is új helyzetet teremtett. Az előadók koncertezés helyett kiadványok megjelentetésével szerezhetnek bevételt, így az új felvételek mellett megszaporodtak a koncertlemezek és rengeteg az újrakiadás is a zenei piacon. Jellemző a visszafelé tekintés, hiszen előre nagyon kevés látszik. Persze a PJ Harvey eddigi pályáját újra fókuszba helyező friss-régi kiadványok nem a bizonytalan jövő miatt kezdtek éppen most érkezni. Ha valaki tényleg joggal megteheti, hogy korábbi munkásságára irányítson fényt, az pont ő és ebben egy másik zeneipari trend, a vinyl-lemezek (közkeletű magyar elnevezéssel bakelitek) reneszánsza játszik közre erősen.

A vinyl-lemez az elmúlt évtizedben hangsúlyosan visszatért a zeneipari piacra, a zenestreamelés korszakában ez a hanghordozó, ez a fizikai formátum az, amely jelentős növekedést produkál. Olyannyira, hogy 2020 első felében többet adtak el belőle, mint cd-ből – ez 1986 óta először fordult elő. Ám minden idők egyik legnagyobb dalszerző-énekesének munkássága lényegében elérhetetlen ebben az újra népszerű formátumban. A kilencvenes évek elejétől aktív PJ Harvey hiába adott el milliós példányban (cd-n és kazettán) legsikeresebb lemezeiből, azokból csak párezer darab került vinylen forgalomban és ezek ma már 40-50 ezer forintot érő ritkaságok.

Bőven időszerű tehát, hogy a permanensen magas színvonalú életművel párhuzamosan gyarapodó rajongótábor számára ezek újra forgalomba kerüljenek, Polly Jean Harvey pedig a hozzá méltó módon kezdett a vállalkozásba. Nem csak simán újra kiadja a lemezeket vinylen (és különben cd-n is, ha valaki még ezt a formátumot preferálná), de mindegyikhez megjelentet egy önálló másik albumot, egy demóverziót, ami lényegében a vázlatokat tartalmazza. Nem jellemző, hogy más művészeti ágakban megkapnánk a tervezetet, az előzményt. Egy irodalmi előtanulmány esetleg filológusokat érdekelhet, filmeknek nem is igen létezik mozgóképes vázlata, még esetleg egy képzőművészeti skicc lehet érdekes nagyobb közönség számára. És a zenében is viszonylag kevés az olyan demo, amely a kuriózum mivoltán, az „ebből lett a mestermű” kiindulópontján túl értéket képvisel. PJ Harvey demói viszont pontosan ezt teszik, egyrészt önmagukban is értékes hallgatnivalók, másrészt rávilágítanak arra, hogy mennyire szuverén az alkotójuk, hogy pontosan tudja már a házilag, egyedül készített felvételei során is, hogy mit és hogyan fog elmondani a végeredmény. Az idén júliustól nagyjából havi eloszlásban érkező páros lemezek megjelenése tehát nemcsak azért örömteli, mert egyáltalán végre lemezjátszón is hallgathatók azok, hanem mert tovább pontosítják a PJ Harvey-képet és arra is rámutatnak (akár általánosan is), hogyan gondolkodik egy mesteri művészelme.

Harvey a neve alatt futó trióval 1992-ben adta ki első nagylemezét, a most júliusban újra kijött Dry című albumot, amely az otthonról hozott hatásokat – klasszikus blues/Bob Dylan/Captain Beefheart – tálalta csupasz, zsigeri, sodró erejű modern rockdalokban, és ez az olykor fojtott, máskor kitörő szenvedélyesség csak az egyik, máig ható erénye az anyagnak. Harvey egy olyan korban robbant be, amikor a mainstreamtől távol már nagyon határozottan léptek fel az öntudatos, feminista előadók (a Bikini Kill-féle Riot grrrl-mozgalomban, vagy a punkrock környékéről az L7, a Babes In Toyland és a Hole), de a pár évvel később Alanis Morissette-tel milliókhoz eljutó popzenei női szemszöghöz PJ Harvey megjelenése tett hozzá rengeteget. Ő már itt, a szárazabb debütáláson, aztán a nedvesebb, dinamikával játszó 1993-as Rid Of Me című második LP-én is tisztán, világosan, sokszor absztrakcióval – nyilván részben személyességgel is, de nem kizárólag önéletrajzi jelleggel – énekelt szexualitásról, vágyakról, hatalomról, gyengeségről, a palettáról akkor még nagyon hiányzó női szemszögből. Olyan témákról, amikről előtte ilyen nyíltan és természetességgel nem sokan. Nála mindez mégsem olyan vezérfonal, amire életművét felfűzte, sokkal inkább egy részben általa elfogadottá tett alaphang. Ami a soviniszta zenebizniszt akkor rendesen arcul csapta, pláne, hogy ez a két korai LP szép sikert ért el.

Azonban ez csak a kezdet volt, és amikor „ez”, az ennyire nagyhatású megjelenés még „csak” a kezdet, akkor tényleg átlép a történet egy másik dimenzióba, a főszereplő olyan színpadra lép fel, ahol már kevesen játszanak. Harvey a legnagyobb formátumúak közé harmadik albumával lépett, az 1995-ös To Bring You My Love című anyag szeptemberben jelent meg újra, az előzőek példáját követve egy plusz demólemezzel. Az első két album vallomásos-dramatikus hangvétele után PJ Harvey szinte új szereplőként tűnt fel, belebújt a popdíva perszónájába. A magát eddig fekete-fehér fotókon, szőrös hónaljjal láttató énekes-gitáros (akinek a szaxofon volt az első hangszere), vastag sminkben, csillogó ruhákban, fölényesen és fenségesen pózolt. Az előző korong 50ft Queenie című dalából származó „tizenöt méteres királynő vagyok, egy tízes erősségű hurrikán” sorokat végképp megszemélyesítette. Ehhez társult a jóval szélesebb horizontú zeneiség, a bluesos gyökerű dalok modern effektekkel hatottak meghökkentőnek, a játékosság a változatos hangszerelésben csillogott. A megújulás mintapéldája. Magabiztosságára meg az a példa, hogy a reinvenció, a ch-ch-changes atyja, David Bowie ekkoriban meghívta egy kollaborációra, Harveynak azonban nem tetszett a Bowie zenészei által játszott The Man Who Sold The World-változat, ezért saját zenészeivel bátrabb feldolgozást készített és ezt vitte az örök kaméleon elé, aki viszont abból nem kért, így meghiúsult a közös fellépés. Harveyt mindez cseppet sem rázta meg. Sokkal inkább láthatjuk a pillanatot úgy, hogy jelképesen elvette a stafétát Bowie-tól és innentől bármilyen irányba továbbvihette karrierjét, bármit megtehetett és meg is tett.

A Dry és a Rid Of Me demóiról (utóbbi 4-Track Demos címmel 1993-ban is megjelent) ordít, hogy PJ Harvey a dalszerzés és előadás ösztönös zsenije, már ezeken a vázlatokon a végleges felvételek vehemenciáját nyújtja, pontosan tudja, mit akar – később gyakran váltakozó, de rotációban sokszor visszatérő (és híres) zenészeinek tanulniuk is kellett, hogy mennyire keveset tegyenek bele magukból, hogy tudásukra Harveynak csak egy szűk mezsgyében van szüksége. A billentyűs hangszereket is bevető To Bring You My Love demói azonban azt is felfedik, hogy Harvey hangszerelőnek is bámulatos, ezen a széles spektrumú albumon is minden az ő elképzelései szerint alakul. A tökéletesen kidolgozott házifelvételek szerkezetileg szinte semennyire, hangszínekben is nagyon kevés változással véglegesedtek az eredeti albumon. A saját útját járó előadó vidéki elzártságban, dél-angliai otthonában mindent tökéletesen kidolgozott – és ez a demo ugyan kevés eltérést mutat a kész albumhoz képest, mégis bizsergető, hogy ebben a formában is mennyire ihletett és kerek. Karrierfordító mű, amikor a művész megküzd önmagával és győz. Más megközelítéssel: felszabadítja önmagát. Ez a folyamat pályáját meghatározó, ám a küzdelemnek már a demón sincs nyoma. Helyette azt halljuk, hogy lezajlott a csata, amelynek kimenetele nem a jellemző szerény siker, amiből egy mindig vállalható újabb és újabb szolid iránymódosítás nő ki. Nem, már ez a letisztázott vázlat is a diadalt prezentálja. Kibomlik az a nagyformátumú művész, aki innentől nem önmagát ismétli, hanem mindig teljesen megújul, és megelőlegeződik az a későbbi szakasz, amiben a további – újabb küzdelmek árán megszült – nagy műveket várhatjuk.

November 13-án érkezik újrakiadásban az időben következő 1996-os lemez (Dance Hall At Louse Point), ami egy régi zenésztárssal közös album. John Parish az összes dal szerzője, PJ Harvey a szövegeket jegyzi és énekel – ez tehát inkább kitérő kunkor az oeuvre-ben. Majd jön a következő két album, az 1998-as Is This Desire, ami PJ Harvey Nick Cave-vel való viharos szerelmi kapcsolatának feldolgozása (ez több verzió után véglegesült, szóval különösen izgalmasnak ígérkezik a demóváltozat), és az idén húszéves Stories From The City, Stories From The Sea, amely a felszabadultság jegyében született. Harvey közösségi oldalán néhány hete osztott meg egy fotót, amelyen egy stúdióban énekel. Miközben megbízhatóan kapjuk a karrier eddigi termését extrákkal, várhatunk egy új lemezre is, és ez a várakozási időszak mindig felpezsdítő. Fogalmunk sem lehet, hogy mi érkezik, de azt tudjuk, hogy attól majd egy kicsit jobb hely lesz a világ.

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés