Töretlenül

Másokat a változásokról, a változásról hallgatva többször elgondolkodtatott, miért tartunk ennyire tőle? Mi ijeszt bennünket érkezését látva, észlelve? Maga a ténye, vagy valami más? Olyasmi, amit észre sem veszünk. Amire nem is gondolunk. Mondjuk, a váratlansága. Vagy? Inkább a szinte megfoghatatlan tehetetlenség lehet az, ami megtörténtekor megrettent? Az ijeszt meg bennünket, hogy a változások jó részét valójában nem mi okozzuk? A nagy részét csak elszenvedjük? Kevésbé bánnánk, ha valamennyi tőlünk függne?

Hogy is van ez?

Át kéne látnunk.

Hisz változást hordoz az idő, az álmaink, a másik vágya, a csillagok mozgása, az évszakok változása, felnőtté válásunk ténye, gyermekünk fejlődése, az ár-apály játéka.

Belátjuk vagy nem, elfogadjuk vagy sem: úgy tűnik, nincs is állandóbb a változásnál.

Mégis lassítjuk, hárítjuk, késleltetjük, elutasítjuk. Magunkban, másban. Akár a másik vagy mások nevében eljárva. Kéretlenül is. Megkérdőjelezve bármit, ha kell. Szabályokkal, szokásjoggal, erkölccsel, morállal, törvénnyel, tudásátadással útját állva egyikének-másikának. Újra és újra megkérdőjelezve időszerűségét, szükségességét, létjogosultságát akár.

A felismerés önmagában – itt és most – számomra is meghökkentő: óriási hatással lehet a felvetések bármelyike az elfogadásra! Elfogadásunkra, elfogadtatásunkra. Micsoda akadályokat gördítünk magunk elé bárki, bármi elfogadásában, csak mert állandóságot akarunk, várunk, kérünk, remélünk... Biztonságunk érdekében. Lehetünk-e valaha így elfogadók? A természettel, embertársainkkal.

Változunk. Kényszerűen? Elhatározással? Így és úgy. A tény, tény marad. Minden változik. Velünk vagy nélkülünk. Változik a gyermek, a társ, az életet adó anya, a férj, az apa. Változnak a barátok, a kortársak, az előttünk járók, a felnövekvők. Senki sem marad meg ugyanannak az életünkben, ahogy mi sem a másokéban. A legszeretettebbében sem. Számonkérhető ez? Aligha. Számonkérjük? Igen. Tévedés? Az. De legalábbis a fejlődés, a továbblépés, a kiteljesedés, a szárnyalás lehetőségeinek befolyásolása, megnyirbálása. Sokaktól elfordulnak, ha magukról a megkötő elvárást lerázzák. Mert nem szeretnének számonkérhetővé válni. Azok, akik a változás szükségességét átlátva, a másiknak állandóságot, biztonságot a magukban felnövelt gazdagságukból juttatnának. A változatlanság megkötéseit az elfogadás miatt nem szeretnék. Sem gyermekként, sem feleségként, sem anya vagy apaként, sem tanárként, még kevésbé tanítványként, művészként pedig végképp nem.

Hamar, pontosabban korán megértettem, művészek közt sincs túl sok azokból, akik képesek önmagukat a sikercsápok szorításából kiszabadítva tovább álmodni. Akik képesek az elfogadással jött sikert kockáztatni. Akik a kerülőutakat sem bánják, csak a teljesedés, a beteljesítés útját járhassák. Egyetértés hiányában is. Életútjának lenyomata láttatja, hogy Annie Lennox biztosan azok egyike, akik eszerint haladnak a választott úton.

Fotó: grammy.com

Karácsony gyermeke a skót származású énekes-zeneszerző, a magát politikai aktivistaként is meghatározó filantróp. Emberszerető. Tisztán látva az ember minden csodáját és gyarlóságát. Sir Desmond Tutu Nobel-békedíjas érsek 2013-ban így tisztelgett előtte: „Ő azon példaértékűek egyike, aki sikerességét a mások javára való munkálkodásba, az irántuk való elkötelezettségbe fordította”.

Egy Oscar- és négy Grammy-díja van. A Filmakadémia, azt megelőzőn pedig a Golden Globe díját az „Into the West” daláért kapta, melyet a Gyűrűk ura trilógia, A király visszatér című részéhez írt. Kapott Grammy-díjat az év legjobb albumáért és a legjobb női pop-előadóként is. Angliában kiérdemelte a legsikeresebb női brit előadó címet. Ő az első nő, akit a Brit Akadémia zeneszerzőinek, komponistáinak és szerzőinek körében tisztelhetnek. Nyolcvanhárommillió hanghordozóját adták el világszerte. A legnagyobb élő, fehér soul énekes címet a VH1 zenecsatornától kapta. A Rolling Stone Magazine listáján, melyben a zenei élet 100 legkiemelkedőbb női előadóját rangsorolták, a huszonkettedik helyen áll. Fáradhatatlan jótékonysági kampányaiért és humanitárius ügyek győzelemre viteléért pedig Erzsébet királynő tüntette ki.

Alapítványa 2008 óta működik. Eredményei, eredményeik lenyűgözőek. Egy igazságosabb és kiegyenlítettebb esélyű világ létrehozásában elkötelezett. Ennek alapján indította el az érdemi munkát. Nők és lányok életkörülményeinek, esélyeinek segítése a cél. Világszerte.

Nem is tudjuk mekkora szükség van erre. A hírek, híradások – ha tudatnak is erről –, az információ szintjéről azt el nem emelik. A probléma nagyságát, annak valódi súlyát abból meg nem ismerjük. Ha részleteiben el is hallatszik hozzánk, még ha tudomást szerzünk is róla, érintetlenek maradunk. Amit ő ezügyben átlátott, amiért tesz, túlnő mindennapi gondjainkon. Elgondolásaiban új értelmet nyernek a női mozgalmak, ahogy az egyenlőség gondolata is. Annie Lennox úgy fogalmaz: a mindenkori nő kezében van a kulcs a szegénységből való kiemelkedéshez, a változtatások eléréséhez. Határtalan a bennük rejlő lehetőség életük megváltoztatásához, ha ragyogásukhoz megadatik az esély. Ezért hallatja hangját a jogtalanságok, az egyenlőtlenségek feltárásával. A szükséges, jelentős változást nem csak hangoztatva, de a lehető legtöbb módon segítve.

Megszólalásaiban egyszerű, egyértelmű, elkötelezettségét kitartó elgondolásaiban megmutató. Nemzeti kincs – írja az egyik hozzászóló egy megtekinthető televíziós interjúja alá. Gyönyörű látni egy bizonyos megélt életkorban a nőt, aki sem fiatalabbnak, sem másnak nem akar látszani. Igen – gondolom. Ezek szerint a többi mellett ezt a változását is elfogadta az, aki e pár sort odaírta. Mert ez a változás is az állandósultak közül való. Valamennyiünk életében ott van. Mégis elfogadásra vár. Ahogy minden más is, ami állandóságaink ellenére bennünk vagy általunk változó.

Afrikában érte az életét megváltoztató tapasztalás. Annie Lennox egyike volt azoknak a művészeknek, akik a Nelson Mandela kiszabadulását követő ünnepségen az államfőt köszöntötték. Akkor és ott vált elkötelezetté a változások elősegítésében.

Elhatározása, cselekvőkészsége töretlen.

A nő. Aki egyszerre szerény, okos, gyenge, bátor, tisztánlátó, nagylelkű, könyörületes, jóindulatú, inspiráló – ahogy az egyik rajongója írja. Persze, hisz látszik rajta, nem tart a változástól. Nem féli. Teremti. Kezeli. Megéli. Emberként, nőként, művészként.