Katona Klári Úton

Tetszik? – kérdeztem. A válaszára várva láttam a pillanatnyi gondolati megtorpanását. Azt, ami a tekintetében a mérlegelés átmeneti bizonytalanságaként megvillant. Egyértelmű volt, hogy az udvariassági szabályok és a saját igazságának kinyilvánítása viaskodnak benne. Még csak tizenkét éves volt.

Az udvariasság könnyen győzhetett volna. Egy pillanatra úgy is látszott, de aztán legyőzetett.

– Nekem mindig valami egészen más szép, mint neked – szólalt meg váratlan határozottsággal. Nem vetted még észre?

De – gondoltam. Csak valahogy azt hittem... Mit hittem? Nem emlékszem pontosan, hogyan is folytattam az akkori mondatot. Tényleg, mit hittem akkor? Pontosabban: mire vágytam volna? Az udvarias válaszra biztosan nem. De a hangosan kimondottra sem. Vajon miért volt fontos, hogy amit mutatok, az neki is azt jelentse, amit nekem? Közös élményre vágytam? A közös megélés esélyét kerestem? Az egyetértés adta biztonságot szerettem volna? Mindez együttvéve?

Azóta sem fejtettem meg, mert valami mindezt pillanatok alatt felülírta. Tényleg a pillanat műve volt, hogy akkor és ott megtanultam: az ízlés se szimpátia-, se nem szeretetalapú. Az ízlés egyedi és saját átéléseken alapul. A bennünk végbemenő folyamatok eredménye. Annak, ahogy a látottak, érzékeltek, hallottak megértés után vagy annak híján bennünk tetszéssé, nemtetszéssé lesznek. Nem született hát még meg sem az a művész, sem az a művészi alkotás, akinek, aminek hatására másokban ugyanolyan érzelmek, érzések születnének, mint bennünk? Mégis, milyen jó – ha csak pillanatokra is – megélni valakinek a személyiségében, az előadásában hordozott, vagy egy mű kapcsán megvillanó közös oldódás lehetőségét, a megélhetőség élményét. Ritkán adatik meg, ha azonban megtörténik, csodákhoz juttat.

Azt hiszem, ő egyike azoknak, akik ezt a képességet is hordozzák. Ismertségét, eredményeit látva, alig hihető, hogy Gregory Porter csak egy évtizede része a zenei életnek. Mintha érkezésével, első lemezével valami különleges jelet is hozott volna.

Személyisége, hangja, zenéje azonnal tetszésre lelt. Azt írták róla, a jazz műfaja egy igazi, jelentős művésszel gazdagodott általa. Egyszerre volt ismerős, miközben sosem hallottnak is tűnt az, amit zenéjében hordozott. Hangját úgy írták le, mint egy olyan barátét, akit egész életünkben hallottunk. Első lemeze, a Water óta különleges hangi adottságainak szerethetősége, hangvételének megnyugtató felénk áramlása mellett zeneszerzői kiválósága is egyértelműsödött. A szakírók új lemezén több szerzeményt jósolnak kétszeres Grammy-díj várományosnak.

Gregory Porter mélyen hisz a zene gyógyító erejében. Megmosolyogta – ahogy egy vele készült interjúban meséli –, hogy kritikusai a zenéjét túl pozitívnak ítélték. Túl felemelőnek, túl reményteljesnek. Azt kérdezték tőle: egy szemernyi sincs benned a Leonard Cohen-féle sötéten látásból, a Bob Dylan-i dühből?

– Láttam eleget a sötétségből – válaszolta. – Becsatornáztam valami fényesebbhez jutáshoz. Magammal, zeném átadásán keresztül a rasszizmus, a fanatizmus, az álszentség visszaszorítására szerződtem – mondja. – Mert elég sötétséget láttam...

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!