A feledés fátyla mögött 7.

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor | 2022.09.24. 10:06

Olvasási idő kb. 15 perc

Jelentős részben németből asszimilálódott magyarok védték a magyar fajt a magyarrá asszimilálódott zsidóktól. Eckhardt Tibor a fajvédők élén menetelt, ő vezette az Ébredő Magyarokat, ő szervezte az első antiszemita kongresszust Budapesten, szoros személyes kapcsolatban állt Hitlerrel. A legjelentősebb ellenzéki párt elnökeként azután szembefordult a náci birodalommal szövetkező kormánnyal, de a zsidótörvényeket azért lelkesen támogatta. Amikor Magyarország belépett a világháborúba, ő már Amerikában volt. A legendákkal ellentétben nem Horthy vagy Teleki titkos küldötteként, hanem menekültként, akit a háború alatt is és után is hazaárulóként gyaláztak Magyarországon.

Pozsonyi Eckhardt Tibor Makón született. Földbirtokos apja fia születése előtt néhány évvel kapta a nemességet és a pozsonyi előnevet. Volt a családban apai oldalról makói polgármester, anyja, Ugron Róza oldaláról pedig több jelentős politikus. Tanulmányait a makói állami főgimnáziumban kezdte, a pesti piaristáknál folytatta. A tornán és mennyiségtanon kívül mindenből kitűnő volt, gimnáziumi ünnepségeken ő tartotta az ünnepi beszédeket, jelesre maturált 1905-ben. Tizenhetedik születésnapján már joghallgató volt a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Húsz éves korában háznagyként szerepelt a jogászbálon. Amatőr teniszversenyeket nyert. Vívótudását később párbajokban kamatoztatta. Tanult Berlinben és Párizsban is, a Sorbonne-on.

Alaposan kiképezték, korának legműveltebb és legtehetségesebb politikusai közé tartozott. „Sok nyelven beszélt, …ha az emberek hallgatják, hogy milyen szakszerűen beszél földművelésügyről és jogról, külkereskedelemről és iparfejlesztésről, oktatásügyről és a vasutak állapotáról, adópolitikáról és a honvédség szervezetéről, kénytelenek tudomásul venni rendkívüli tájékozottságát is. (…) Szenvedélyesen tudta feltárni… az agrárproletariátus nyomorát… de más körben ugyanolyan szenvedélyesen magyarázta meg az uralkodó osztályok ‘nemzetfenntartó szerepét’.” Ezt egykori párttársa, Dobi István írta róla akkor, amikor már térben is, eszmében is a lehető legtávolabbra kerültek egymástól. Dobitól azt is megtudjuk, milyen szellemesen gyalázta előttük, kisgazda talpasok előtt az uralkodó osztály prominenseit, a felsőház „szenilis véneit”, Horthyt és környezetét, miközben a kormányzó bizalmas barátja volt. Mondhatnánk: körkörös kritikai és meggyőző erő jellemezte.

Forrás / Arts and Culture

A pályáját szülővárosában, Makón kezdte Csanád vármegye főispánjának titkáraként. Később Torda-­Aranyos vármegyében lett járási főszolgabíró.

1917 őszén a vármegye főispánja magához rendelte a járási főszolgabírókat, és felszólította őket, hogy a képviselőválasztásokon vonultassák fel járásaikat a kormánypárti jelöltek mellett, kísérjék figyelemmel az ellenzéki mozgásokat, és tegyenek jelentést neki azokról. Eckhardt volt az egyetlen, aki tiltakozott: „arra pedig senki kívánságára nem vállalkozik, hogy hivatali állását a választópolgárok meggyőződésének illetéktelen befolyásolására felhasználja. Különben is, mint független polgára az országnak, nem osztozik a kormány pártjainak politikájában és így politikai szolgálatot mint magánember sem tehet a főispánnak.” (Budapesti Hírlap, 1917. szeptember 23.)

Kitört a botrány, elítélték a főispán fellépését, ­Eckhardtnak adtak igazat, miközben persze a kormánytisztviselők felhasználása a politikai harcokban és a választásokon általános gyakorlat maradt.

Eckhardt agrárius politikus volt, a zsellérektől a nagybirtokosokig mindenkivel szót értett, de a munkásság világa, a szociáldemokrácia a lehető legtávolabb állt tőle. 1919-ben természetesen az ellenforradalom táborában volt a helye. Az aradi ellenforradalmi kormányban igazságügyi, a szegediben miniszterelnökségi államtitkár, sajtófőnök volt. Siófokon Horthy vezérkarának külpolitikai osztályát vezette. Teleki Pál első kormányában is sajtófőnökként, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetőjeként működött, és az 1922-es választásokon képviselővé választották a Keresztény Kisgazdapárt színeiben. Ekkor ő volt a főcenzor. A cenzúrahivatal döntéseivel szemben az ő osztályához lehetett fellebbezni, rendszerint sikertelenül.

Kezdettől egyik vezetője volt az 1918 novemberében megalakult Ébredő Magyarok Egyesületének, amely a fehérterror idején fegyveres terrorszervezetként (is) működött. 1923-1927 között ő volt az ÉME elnöke.

1921 márciusában az ÉME alelnökeként fejtette ki Kozma Miklóshoz írt levelében, hogy a munkaadókat és munkavállalókat egyetlen szervezetbe kellene tömöríteni, amelynek keretében a vállalatok kötelesek lennének tiszta nyereségük 10-50 százalékát munkásjóléti intézményekre fordítani, és így a munkások is érdekeltek lennének a vállalat nyereséges működésében. Úgy vélekedett, hogy a világháború „szélsőséges individualizmusa” után a szolidaritás korszakának kell elkövetkeznie, és az oroszországi kommunizmus sem egyéb, mint ennek elhibázott kísérlete: „Szörnyű csapás az emberiségre, hogy a szolidaritás feltörekvő gondolatát kitűnő konjunktúraérzékénél fogva először a zsidó Marx kapta fel.”

1923-ban a Bethlen István konszolidációs politikájával elégedetlen szélsőjobboldali politikusokkal (Gömbössel, Zsilinszky Endrével stb.) együtt ellenzékbe vonult, és fajvédő pártot alapított. Eckhardt ekkor azt szorgalmazta, hogy a zsidóságot nyilvánítsák kisebbségnek, amely számarányának megfelelően lehet jelen az élet minden területén. Vagyis: terjesszék ki a numerus clausust a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai élet egészére.

1925-ben Eckhardt szervezte meg az első (és utolsó) Nemzetközi Antiszemita Kongresszust Budapesten. Vezető szerepet vitt az Etelközi Szövetségben is.

Nagy visszhangot keltett azzal a kijelentésével, hogy csak diktatúrával lehetne lelkileg és politikailag rendbehozni az országot. Azzal érvelt, hogy az úgynevezett nyugati demokrácia útja az erkölcstelenségbe, a korrupcióba, a szakadékba vezet. A Szózat volt ekkor a fajvédők első számú szócsöve. Ebben fejtette ki ­Eckhardt, hogy „kultúránkat, erkölcseinket és politikai életünket is meghamisítja a magyarság álarcában jelentkező zsidóság, amely kifelé az asszimiláció elvét hirdeti, tényleg azonban csak a mimikri elve szerint jár el és alkalmazkodik a környezetéhez, hogy speciális faji érdekeit annál könnyebben érhesse el. Őseink elkövették azt a hibát, hogy hittek a zsidó asszimiláció lehetőségében és szabad teret nyitottak a zsidóság korlátlan érvényesülése elé, amely apránként szolgasorba süllyesztette le az ezeréves nemzetfenntartó magyar fajt.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Európai Bizottság: a kkv-k számíthatnak a brüsszeli mentőövre

Fóti Tamás

Az Európai Bizottság (EB) minden évben megrendezi – közösen az éppen soros EU elnökséggel – a kis- és középvállalatok találkozóját. Több száz cég tulajdonosa vagy vezetője egyeztethet az európai döntéshozókkal, az Európai Parlament képviselőivel, a résztvevők megosztják egymással tapasztalataikat és elvétve siralmaikat, ha elégedetlenek a kkv-kre vonatkozó direktívákkal, ösztönzőkkel, szabályzókkal.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Győri diák nyerte az Európai Unió esszépályázatát

Fóti Tamás

Az Európai Unió kis- és közepes méretű vállalatainak idei éves találkozóján, Prágában hirdették ki a fiatalok számára kiírt esszépályázat győztesét. A beérkezett több mint 30 pályamű közül meghívták a nemzetközi zsűri által legjobb háromnak ítélt szerzőjét, és közülük került ki a győztes. Idén magyar siker született, Vass Viktória nyerte el a legjobb pályázat díját.

Elolvasom

Szupermérföldekre került az uniós pénztől a magyar kormány

Lakner Zoltán - Tóth Ákos

Az Európai Bizottság egyrészt továbbra is fenntartja a kohéziós alapokból Magyarországnak járó összeg egy részének visszatartására vonatkozó javaslatát, másrészt jóváhagyta az úgynevezett helyreállítási tervet, amelynek célja a Covid-válság hatásainak enyhítése. A kohéziós alapok kapcsán az Európai Bizottság a jelek szerint ezúttal nem hagyta átverni magát, míg a helyreállítási alap esetén a magyar kormány számos pozícióját feladta, így például jöhetnek a szélerőművek és számos, a közoktatás deszegregációját szolgáló intézkedést is végre kell hajtania. Nagyon úgy tűnik, hogy a kontroll folyamatos lesz, minden egyes fillér, illetve euró csak a beruházás végrehajtásának ellenőrzése után érkezhet.

Elolvasom
Keresés