A cseh utat járjuk

Andrej Babiš az első olyan jelentős csehországi politikus, akinek nem volt közvetlen kapcsolata a csehszlovákiai demokratikus rendszerváltó generációval. Életének kevésbé reflektorfényben lévő szakaszát azért is fontos megismerni, mert megmutatja a cseh kapitalista társadalom kialakulásának ellentmondásait.

Az anyai ágon érsekújvári magyar, szepesi német-zsidó, apai ágon a Vág folyó mentén élő szlovák ősöktől származó Andrej Babiš 1954-ben született Pozsonyban. Édesapja a Csehszlovák Kommunista Párt tagjaként külkereskedelmi vonalon építette karrierjét. Az ifjú Babiš a nomenklatúra tagjaként fiatal éveit részben Párizsban és Genfben töltötte. Pozsonyban több idegen nyelvet oktató elit gimnáziumba járt, vörös diplomával végzett a közgazdasági egyetemen. A katonaságot egészségügyi okokból kihagyta.

A hidegháború idején a szocialista országok külkereskedelmi hálózatai különleges szigetet alkottak. Csehszlovákiában is mindössze néhány tucat, a szakágon belül monopóliummal rendelkező cég létezett. Magyarországon ezek voltak az “impexek”, amit Csehszlovákiában “pézetkának” (PZO) hívtak. Babiš, apja nyomdokain haladva, ezen a vonalon találta meg első munkahelyét 1978-ban. A PZO Chemapol Bratislava 1980-ban Petrimex néven folytatja működését. Huszonhat évesen már részlegvezető és referens, majd az évtized elején a cég 31. kereskedelmi csoportjának igazgató-helyettese. Politikai vonalon sem akart lemaradni, 1980-ben belépett a kommunista pártba. Öt évvel később teljesült álma, kiváló francia nyelvtudásának köszönhetően a külkereskedelmi minisztérium Marokkóba delegálta üzletkötőnek. Tizenöt céget képviselt a rabati irodában hat és fél éven át. Visszaemlékezések szerint úgy viselkedett és öltözött, mint egy nyugati diplomata.

Mint a Petrimex csehszlovák állami cég kereskedője aktívan együttműködött a csehszlovák állambiztonsági hivatallal (ŠtB), amit később tagadott. Ismert, hogy a „pézetkák” a hírszerzés bázisai is voltak. A pozsonyi levéltár karotékjaiban található adatok szerint a „megbízott” kategóriából 1982-ben „Bureš“ néven “ügynök” kategóriába sorolták, az erről szóló dokumentumot egy pozsonyi borozóban írta alá.

Babiš a demokratikus rendszerváltás idején is Marokkóban tartózkodott. Későbbi nyilatkozatából tudjuk, hogy nem tervezte a visszatérést, 600 dollárt keresett, 300 dollárból vígan megéltek. Ha pedig megunta volna a csehszlovák állami céget, az egyik dúsgazdag marokkói családi vállalkozás ajánlatára kellett volna csak rábólintania. Végül egykori felettese, Anton Rakický hívására tért vissza 1991-ben. A tehetséges, nyelveket beszélő, a nyugati üzleti stílust ismerő emberek előtt új lehetőségek nyíltak meg. A Petrimex egyik kereskedelmi igazgatója lett, majd 1993-ban már a cég elnökségi tagjává választották. 

Csehszlovákia véglegesen kettévált s az immár szlovákiai Petrimexnél is alkalmazkodtak az új körülményekhez, és megalapították az új szomszéd fővárosában, Prágában a cég kirendeltségét Agrofert néven. A prágai cég ügyvezető igazgatójának Babišt nevezték ki. A Petrimex főnöke, Rakický és Babiš a Vladimír Mečiar köré csoportosuló nacionalista körrel szemben a demokrata-párti politikusok mögé sorakozott fel. Jozef Moravčík kormánya 1994-ben azonban hét hónap után megbukott. 

Újra jöttek a mečiaristák, akik szintén meg szerették volna kaparintani a szépen prosperáló Agrofertet. Babiš nem hagyta magát eltávolítani, és a mečiaristák foglalása ellen a cég alaptőkéjének felemelésével védekezett. Csakhogy nem volt pénze. Az anyagi segítség Svájcból érkezett, állítólag régi ismerősön keresztül. Roland Schaer ügyvéd, az O.F.I. nevű svájci cég jogi képviselője Babiš gimnáziumi osztálytársa volt Genfben. Az Agrofertet jogilag is leválasztották a Petrimexről. A tulajdonosi vita után a felügyelő bizottság tagjainak többsége már Babiš embere volt.

Az Agrofert teljesen átalakult. Miközben az anyacég két éven belül csődbe ment, az egykori prágai kirendeltség holdinggá alakult, 25 milliárd cseh korona forgalmat bonyolított le. Csehországban három jelentős vegyi gyár, 27 forgalmazó és gyártó mezőgazdasági cég, Szlovákiában további 12 kereskedelmi és forgalmazó cég tartozott hozzá. Babiš már a húsz legjelentősebb vállalkozó között volt, de még feljebb szeretett volna lépni.

Mindkét nagy cseh pártban, a jobboldali Polgári Demokrata Pártban (ODS) és a balközép Cseh Szociáldemokrata Pártban (ČSSD) pragmatikus kapcsolatokat kezdett kiépíteni. Az ODS felé sportdiplomáciát folytatott. A teniszen keresztül került kapcsolatba a jobboldal “erős embere”, Václav Klaus lobbistáival. A baloldalon legfőbb politikai támogatója és barátja Stanislav Gross későbbi miniszterelnök lett. A Klaus-kormány bukása után az ODS és a ČSSD paktuma alapján 1998-ban Miloš Zeman miniszterelnök alakította meg kisebbségi szociáldemokrata kormányát. 

 

Babišt közben az állami tulajdonban álló petrolkémiai cégeket összefogó Unipetrol holding régóta érdekelte. Megszerzéséhez már nem volt elegendő az egyes cégek vezetőségét uralni, befolyásolni kellett a Zeman-kormányt is. Prága külvárosában 1999 március elsején Ivan Lhotský szociáldemokrata politikus és a párt pénztárnoka ellen sikertelen merényletkísérletet hajtottak végre. A nyomozás megállapította, hogy a párt számlájára titkos támogatások érkeztek a választások előtt. Az egyik pártközeli cég Ivo Svoboda pénzügyminiszterhez tartozott. A támadók a párt könyvelési dokumentumait keresték. Az oknyomozó újságíróknak sokáig nem keltette fel a figyelmét egy Panamában bejegyzett cég, amely ötmillió korona pénzadományt küldött. A pénz Babiš egykori marokkói szlovák kollégája, korábbi állítólagos svájci iskolatársa és prágai vállalkozó ismerősi köréből és egy svájci fiktív cégtől érkezett. Ugyanattól, amely 1993-ban segített az Agrofertnek leválni a szlovákiai Petrimextől.

A panamai cég ajándékozása után fél évvel az Unipetrol vezetésében változás történt. Babišnak sikerült feltölteni embereivel a cég elnökségét. Segítségükkel először megszerezte a lovochovicei gyárat, amelyről az Unipetrol vezetése döntött. Ezután Svoboda pénzügyminiszter új igazgatót nevezett ki a holding élére. Pavel Švarcról van szó, aki akkor már a Babiš által tulajdonolt Lovochemie vállalatot is vezette. A kör bezárult, Babiš kezébe került a műtrágya gyártása (Lovochemie), a műtrágya szállítása (Chemopetrol) és csaknem monopol eladása (Agrofert) is. 

De térjünk vissza még egy pillanatra a sikertelen merénylethez. A kiépülő parlamentáris demokrácia és kapitalista gazdaság velejárójaként, nem politikai alapon, Csehországban olyan üzleti csoportok formálódtak, amelyek a politika és az alvilág közötti kapcsolatot biztosították. Ezek között, különböző módszereket alkalmazva, éles konkurenciaharc folyt. A kilencvenes évek végétől 2006-ig két nagyobb tömb formálódott. Az egyik oldalon a szervezett bűnözésből meggazdagodott František Mrázek, a cseh alvilág feje és Tomáš Pitr ellentmondásos hírű vállalkozó körül csoportosultak. A másik oldalon az Agrofert állt. A rendőrség Mrázeket is kihallgatta a politikus lelövése kapcsán, de bizonyítékok hiányában elengedték. 

Az alvilágban Babišt ezidőtájt Szaddám Huszein védelmi minisztere után Vegyi Alinak becézték. Rendőrségi kihallgatási felvételek szerint Babišt idegesítette, hogy a cseh alvilág jobb kapcsolatrendszerrel rendelkezik a Cseh Konszolidációs Ügynökségen (ČKA) belül. Ez a szerv a fizetésképtelenné váló cégek értékesítésével foglalkozott. Ma már tudjuk, hogy a Kostelecké uzeniny húskombinát kintlévőségei érdekelték. Később ezt a céget is megszerezte. A rendőrségi nyomozás alapján ismert, hogy Babiš rendszeresen találkozott a ČKA vezetőjével és kormánytagokkal. 

Az alvilágot viszont Babiš jó politikai kapcsolatai zavarták. Ahogy Pitr vállalkozó fogalmazott, nekik maffiózóik voltak, Babišnak rendőrei. A két csoport harcolt a befolyásért az Unipetrol privatizációja kapcsán is. Mrázek több mint egy tucat képviselővel, szenátorral tartotta a kapcsolatot, de embereiken keresztül hatalmukban volt az Ústí nad Labem székhellyel rendelkező Setuza cég is. A főként olajos magvak feldolgozásával foglalkozó céget Mrázek és társai mindenképp meg akarták tartani, ezért üzleti ellentétbe kerültek Babiš vállalkozásával. 

A Zeman-kormány 2001-ben az Unipetrol privatizációja során az Agrofert vállalatot hozta ki győztesnek annak ellenére, hogy a brit Rotch majd három milliárd koronával többet szeretett volna fizetni az Agrofert 11,7 milliárdos ajánlatához képest. Zeman a döntést nacionalista érvvel védte meg: “a cseh utat járjuk.”  Babiš azonban hamarosan elvesztette stratégiai partnerét, az americai Conoco olajvállalatot, így nem tudott fizetni az Unipetrolért. Hiába okozott kisebb kormányválságot a félresikerült privatizáció, a cseh kormány másodjára is megpróbálkozott vele. Babiš második körben a lengyel PKN Orlen olajfinomítóval kötött stratégiai megállapodást. A cseh alvilág megújult erővel próbált Babišról kompromittáló anyagokat gyűjteni, amelyeket politikusokhoz és a rendőrségnek is elküldtek.

Babiš sem tétlenkedett, állandó kapcsolatban állt Gross belügyminiszterrel és a korrupcióellenes rendőrség legalább két ezredesével, és többször találkozott a rendőri egységek műveleti tisztjeivel is. Ekkor talált utat a cseh hírszerzés akkori helyettese, későbbi igazgatója, Karel Randák felé is. Őt a rendszerváltás utáni cseh hírszerzés legbefolyásosabb személyeként tartják számon. Az Unipetrol privatizációjára kiírt második tender győztesének a szociáldemokrata Paroubek-kormány a lengyel PKN-t választotta 2004-ben. A korabeli újságok Babišt nevezték meg a privatizáció másik győztesének. De az Agrofert vállalat régiós terjeszkedését az akkori lengyel kormányválság megakadályozta.  

A cseh alvilág szereplői lobbistáikon keresztül nyomást kezdtek gyakorolni a kormányra, hogy az Unipetrol Holding legalább egy részét, két gyárat, megszerezzék. Paroubek miniszterelnök érzékelte a fokozódó alvilági aktivitást, ezért megbízta a rendőrséget, hogy fokozottan figyeljenek a bűnözők mozgására, “amelyek destabilizálják Csehország politikai rendszerét és fenyegetik gazdasági érdekeit.” Nem sokkal később az alvilág vezetőjét, Mrázeket saját háza előtt egy máig ismeretlen tettes szívlövéssel kivégezte. Néhány évvel később Marek Dalík, a jobboldali Topolánek-kormány utóbb 4,5 éves börtönbüntetésre ítélt lobbistája 2016-ban azt mondta, hogy a pénzügyi rendőrség (FIPO) információja szerint Babiš rendelte meg Mrázek kivégzését. A FIPO-t később Topolánek belügyminisztere, Ivan Langer feloszlatta. Utóbbi egyike azon jobboldali politikusoknak, akire Babišnak befolyása volt a teniszen keresztül. Tény azonban, hogy Mrázeknek sok ellensége volt az üzleti életben. Babiš Dalík kijelentését “totális ostobaságnak” nevezte.

Annak ellenére, hogy az Unipetrolt nem teljesen Babiš elvárásai alapján privatizálták, a 2006-ig tartó kormányok idején vállalkozása egyik legjobb korszakát élte. Az Agrofert elképesztő tempóban növekedett, 1996 és 2006 között átlagosan havonta egy vállalatot vásárolt. A régió egyik nagy vegyi-, élelmiszeripari-, erdészeti-, húsipari- és mezőgazdasági holdingja kezdett kiépülni. Nem mellesleg az Európai Unió területén is terjeszkedni kezdett. 

Amikor 2007-ben a jobboldal került hatalomra, Babiš először érezte magát és vállalkozását fenyegetve a mečiaristák támadása óta. A Topolánek-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal több alkalommal is lehallgatta az Agrofert vezetőségének tagjait. Babišt is kihallgatták az Unipetrol privatizációja kapcsán a Setuza étolajgyártó és a Čepro kőolajtermékkel foglalkozó cégek ügyében. 

A rendőri zaklatáson kívül egyre jobban bosszantotta, hogy nem kap megfelelő politikai támogatást az aktuális hatalom részéről. Akkor már Európa második legnagyobb műtrágyagyártó cégét vezette, befolyásos politikai vállalkozóvá vált, de a szélesebb cseh közvéleményben 2010-ig nem volt ismert. Ekkor kezdte el nyilvánosan kritizálni a jobboldali-piacbarát Mirek Topolánek miniszterelnök és a jobboldali-euroszkeptikus Václav Klaus köztársasági elnök politikáját. Nem volt nehéz dolga, a kormányzó ODS körüli lobbisták és vállalkozók korrupciógyanús ügyei addigra a mindennapok részévé váltak. 

2006 és 2013 között, a jobboldali kormányok idején új kapcsolatokat próbált kiépíteni a cseh titkosszolgálatnál, de sűrűn találkozott Randákkal is, aki a szocdemek idején állt a titkosszolgálat élén. Az EU-ból érkező támogatások felügyelete, az Unipetrol kapcsán a lengyelekkel folytatott vitái és vállalkozása politikai-rendőri védelme kulcsfontosságú volt a számára. Valójában ez volt az ok, ami miatt kilépett a politikai nyilvánosságba, és megalapította 2011-ben az Elégedetlen Polgárok Szövetségét, az ANO mozgalmát. 

Az ANO 2013-tól már a szociáldemokrata Sobotka-kormány kisebbik koalíciós partnere. Babiš a miniszterelnök-helyettesi és a pénzügyminiszteri posztot töltötte be. Hatalomra kerülésével az államigazgatást újból ellepték a titkosszolgálati múlttal rendelkező politikusok, rendőrök. Növekvő hatalmát Bohuslav Sobotka miniszterelnök és a jobboldali-liberális cseh ellenzéki pártok együttesen próbálták megállítani. Megszavazták 2017-ben a politikai és gazdasági összeférhetetlenséget kimondó Lex-Babiš törvényt. A törvény miatt kénytelen volt legalább névleg megválni az Agrofert holdingtól. Az OLAF e törvényre hivatkozva tudott vizsgálatot indítani a gyanús módszerekkel elért vagyongyarapodás ügyében. 

Babiš 2018-ban megnyerte az országgyűlési választásokat és kisebbségi koalíciós kormányt alakított a szociáldemokratákkal, a nacionalista-baloldali kommunista párt és a szélsőjobb SPD külső támogatásával. Pavel Zeman legfőbb ügyész 2019 decemberében meghosszabbította az ellene folyó rendőrségi nyomozást az úgynevezett Gólyafészek-ügyben, amelyet még költségvetési csalás gyanúja miatt továbbítottak a cseh ügyészséghez 2017-ben. A gyanú szerint részben EU-s támogatásokból építette fel kongresszusi központját. Az ügy visszakerült a prágai ügyészhez, aki korábban leállította a nyomozást ellene.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.