Ferber Katalin A japán csoda atyjai: Takahasi Kórekijó

Japán elsősorban gazdasági és pénzügyi sikereiről ismert a világban. Éppen ezért furcsa, hogy milyen kevesen ismerik Ázsián kívül azokat a gazdasági és pénzügyi szakembereket, akik az elmúlt évszázadban meghatározó szerepet játszottak e sikerekben. Az ország, melyet katonai eszközökkel kényszerítettek 1852-ben arra, hogy megnyissa piacát, előre menekült, úgy döntöttek, mindent megtanulnak a fejlett nyugattól. Ma, másfél évszázaddal később, Japán a világ egyik legfejlettebb gazdasági és pénzügyi nagyhatalma. Ebben a sorozatban néhány, a japán fejlődésben döntő szerepet játszó szakembert mutatunk be.

Takahasi Kórekijó egy idős festőművész és egy mindössze tizenhat esztendős szolgálólány törvénytelen fiaként született 1854-ben. Egy a biológiai apjánál sokkal alacsonyabb rangú szamuráj fogadta örökbe, még csecsemő korában. Tízévesen Sendai kormányzója a külföldiek számára akkor megnyitott jokohamai kikötőbe küldte angolt tanulni. Így került Alexander Alland Shand skót bankár házába szolgálónak. Shand később a japán kormány bankügyi tanácsadója lett.

Tizenhárom évesen egyik barátjával és több száz kínai munkással San Franciscóba ment, természetesen hajón. Ismét szolgáló lett, de most már a jokohamai körülményekhez képest csaknem elviselhetetlen környezetben kellett dolgoznia. Amerikában ekkor még a rabszolgaság általános és elfogadott volt. A többi szolgálóval együtt a kutyákkal közösen kellett ennie. Petróleumlámpát nem használhatott, holott esténként nagyon szeretett volna olvasni. Hazaírt leveleiből kiderül, hogy anyanyelvén is jól tudott írni, pedig iskolába sohasem járt. Valószínűleg a házukhoz közeli buddhista szentély szerzetese tanította meg írni és olvasni.

Viselkedése amerikai gazdája szerint kezelhetetlen és elviselhetetlen volt. Vitatkozott azzal, akinek a tulajdona volt, bár mentségére szóljon, hogy a tulajdonlásról valójában nem tudott. Hamar túl is adtak rajta, pénzért vásárolta meg egy közeli ültetvényes. Szerencséjére néhány japán, aki San Franciscóba érkezett a New York-i japán konzulátusról, visszavásárolta őt, s ezzel újra szabad ember lett.

Hazatért Japánba, s karrierje gyorsan ívelt felfelé, több minisztériumban is dolgozott. Ő volt az első szabadalmi törvény kidolgozója, s ekkortájt ismerkedett meg Maeda Maszanával, akit szinte minden tekintetben példaképének tartott. (Róla sorozatunk előző részében írtunk.) Tőle tanulta meg a kézművesipar és a mezőgazdaság együttes fejlesztésének módszereit, de Maeda magyarázta el neki az állam jelentését is. Erre Takahasi még idős korában is emlékezett: az állam nem valamiféle lebegő, éteri, földönkívüli valami, hanem épp ellenkezőleg, az állam fogalma bennünk van, az egyénekben, akárcsak a nemzet fogalma és az identitásunk.

Sokféle fontos rendelet és intézmény megalakulása fűződik a nevéhez. Bár csak néhány évet töltött el különböző minisztériumokban fiatal – és természetesen szakképzetlen – bürokrataként, de energikussága, kirobbanó életkedve, optimizmusa és leplezetlen utálata a szabályok iránt rendszeresen megbotránkoztatta kollégáit. Gyakori volt, hogy egy nála jóval idősebb gésával ment be a munkahelyére és az irodaszolgával szakét hozatott, hogy egy kicsit kellemesebbé tegye a munkáját. Mindent örömmel csinált, a munkáját éppúgy, mint a gésákkal és örömlányokkal eltöltött éjszakáit, s a legkevésbé sem érdekelte mások véleménye. Két dolog érdekelte, a tudás és annak gyakorlati alkalmazhatósága. Soha nem járt egyetemre, nem volt semmilyen végzettsége, mégis, naprakész tájékozottsága a nemzetközi pénzügyi folyamatokban kiemelkedő szakemberré tette.

Néhány év után beleunt a minisztériumi munkába, Peruba ment szerencsét próbálni. Az összes megtakarított pénzét saját vállalkozásába fektette, és rövid időn belül az egészet elvesztette, csak a hazafelé tartó hajóútra maradt pénze. Kudarca kijózanította. Az akkor kiépülő jegybank elnökéhez fordult tanácsért, aki önálló vállalkozás megteremtését javasolta neki, de ehhez már nem volt elég bátorsága. A japán gazdaság és társadalom nagy szerencséje, hogy a világ egyik legnagyobb pénzügyi szakértője lett, s nem biztos, hogy ezt az üzleti szférában elérhette volna.

A jegybank székhelyét akkor építették, s először portás, majd az építkezés irányítója lett, mert kitűnő szervezőképessége gyorsan nyilvánvaló lett az építésvezetőknek. Alig volt harminc éves. Közvetlen kollégaként vett részt a japán költségvetési stabilizációban Macukata Maszajosi mellett, vezetője volt a jokohamai székhelyű, devizaügyleteket lebonyolító speciális banknak, közreműködött a jen aranyalapjának megteremtésében. Ez utóbbi a kínaiak ellen vívott győztes háború után a vesztes által fizetett jóvátétel összegéből valósult meg. Ekkorra már a nyugati pénzvilág legtöbb híres bankára is a barátja volt. Neki köszönhető az Oroszország ellen vívott háború külföldi kölcsönökkel történő finanszírozása, ahogy az is, hogy a nyugati pénzvilág bizalmát elnyerve, jelentős kölcsönök segítségével tudta Japán finanszírozni új gyarmatai, Tajvan és Korea modernizálását. Takahasi ebben az időszakban ötször volt pénzügyminiszter.

Szerepe azonban az 1929 és 1933 közötti nagy gazdasági válság időszakában vált kiemelkedővé. Ő volt az, aki Japánt alig két év alatt átsegítette a pénzügyi és gazdasági válságon a hazai valuta leértékelésével és a költségvetési kiadások tudatos növelésével. Így a fejlett gazdaságok között először Japán lábalt ki a világgazdasági válságból.

Ennek köszönheti későbbi becenevét, ő lett a japán Keynes, aki az angol közgazdász alapműve megjelenése előtt három évvel megvalósította mindazt, amit John Maynard Keynes kétkötetes művében javasolt. Egyes kutatók feltételezése szerint Keynesre hatott Takahasi sikeres válságkezelő programja.

Álljon itt röviden az egyik, történészek körében jólismert okfejtése. Eszerint nehéz időkben mindenki elítéli, ha egy férfi elmegy a gésákhoz. Csakhogy a pénz, amit a férfi a gésának ad, lehetővé teszi, hogy a hölgy ruhát és szépítőszereket, valamint élelmiszert vegyen magának. Kiadásai a szabó, a zöldséges és a szépítőszereket áruló ember jövedelme, vagyis minél többet költünk mindannyian, annál nagyobb eséllyel tud a gazdaság a válságból kilábalni. Az államnak is ezt kell tennie, tette hozzá.

Ő alkalmazta először az eladósodott agrárnépesség állami megsegítését, s ez a program Maeda Maszana évtizedekkel korábbi javaslatának gyakorlati megvalósítása volt. Egyetértett mentorával, Maedával abban, hogy az önkormányzatokat függetlenné kell tenni a központi költségvetéstől, át kell engedni nekik néhány adóbevételt, mert csak a helyi közigazgatási szakemberek tudják, hogy körzetükben kiknek milyen típusú támogatásra van szükségük.

Fiatal korától ellenezte a katonai kiadások növelését. Meggyőződése volt, hogy Japán, mint a későn jövők egyike, kizárólag a technológiai fejlesztésekkel, a kivitel növelésével tudja elérni az életszínvonal növelését, s így az ország csatlakozását a legfejlettebbekhez. Ebben is igaza volt. Híres parlamenti beszédében, 1936-ban minden eszközzel ellenállt, hogy növeljék a katonai kiadásokat, s figyelmeztette a parlamenti képviselőket, hogy ha az Egyesült Államokkal szemben indítanak háborút, azt biztosan elvesztik, és ezzel a vesztükbe rohannak. Próféciája valósággá vált, hiszen Japán elvesztette a második világháborút.

Nem sokkal a ma már történészektől gyakran idézett beszéde után otthonában, hajnalban, a hálószobájában, több lövéssel ölte meg egy szélsőséges militáns csoport. Nyolcvankét éves volt.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.