A teniszező, akinek a kedvéért még a Beatles is elhallgatott

Mestersége címere: asztali és egyéb tenisz. Ann Haydon-Jones, a wimbledoni teniszklub nyolcvanhárom esztendős alelnöke vb- és Eb-döntőket vívott pingpongban, diadalra vezette Anglia női csapatát az első asztalitenisz Európa-bajnokságon, Budapesten. Majd egyesben ötször nyert Grand Slam-tornát, győzött az amerikai, az angol, az ausztrál és a francia nemzetközi teniszbajnokságon is.

Ann Haydon panaszkodott: „Asztaliteniszezőnek neveltek. De az egész a késő éjszakákról, a nem túl fényes lámpákról, a füstös légkörről szólt, és a szüleim nyáron betoltak a teniszpályára, hogy valami egészségeset is csináljak”.

Ehhez képest tűrhetően pingpongozott. Volt honnan merítenie, mert édesapja 1931 és 1955 között minden asztalitenisz-világbajnokságon részt vett, összesen tizennégy érmet gyűjtött, 1953-ban Anglia csapatával elhódította az aranyat. Elég baj volt az nekünk, mert a döntőt a magyarokkal vívták a britek, és Sidó Ferenc hiába nyerte meg mindhárom mérkőzését, egyedül nem arathatott diadalt (3:5). Kárpótlásként egyesben, párosban (Kóczián Józseffel) és vegyes párosban (a román Angelica Rozeanuval) arannyal triplázott.

A kis Ann, aki tizenöt évesen tartalék volt a délutáni 6:3 estéjén a londoni Wembley Poolban rendezett Anglia–Magyarország asztalitenisz-mérkőzésen (5:4), követte Adrian papát: 1954 és 1957 között öt ezüst- és három vb-bronzérmet szerzett. Az 1957-es világbajnokságon három döntőt vívott, és vesztett el egyaránt 3:2-re. Egyesben a japán Egucsi az ötödik szettben 19-re győzött ellene, igaz, ­Haydon a „sírból” jött vissza, mert a legjobb nyolc között a döntő játszmában 5:10-re állt Kóczián Évával szemben, innen nyert 21:12-re. A vegyes párosban is Egucsi babrált ki vele – Ogimura oldalán –, míg a női párosban Mossóczy Lívia és Almási-­Simon Ágnes fosztotta meg az elsőségtől. Utóbbi 1957-ben disszidált, tízszer vitte el a pálmát a nyugatnémet bajnokságon – háromszor egyesben –, és az NSZK válogatottjaként háromszoros Európa-bajnok volt, 1962-ben egyesben és csapatban is aranyérmet érdemelt ki.

Haydon ötvennyolcban Budapesten járt, az első asztalitenisz Európa-bajnokságra érkezett. A női csapatok versenyében Anglia győzött, legjobbja a döntőben mindkét egyes mérkőzését megnyerte, és a párosban is győzött Collins oldalán a Rozeanu, Zeller román kettős ellen. Az egyes döntőben viszont alulmaradt Kóczián Évával szemben. Szokás szerint 3:2-re vesztette el a mérkőzést, 2:0-ás játszmaelőnyről és a harmadik szettben 16:9-ről kapott ki.

„Elegem van az asztaliteniszből, a jövőben csak teniszezni fogok, hátha a fehér sportban nem ér ennyi csalódás” – mondta keserűen.

Az átállás nem ment nehezen, 1960 májusában már ­Körmöczy Zsuzsa–Haydon döntőt rendeztek a római nemzetközi viadalon. Az európai asztalitenisz-ranglista élcsoportja még így festett: 1. Kóczián Éva, 2. Haydon, 3. Almási-­Simon, 4. Farkas Gizi, 5. Mossóczy Lívia. Az olasz fővárosban Körmöczy 6:4, 4:6, 6:1-re győzött. Majd a Roland Garroson, amelyet 1958-ban megnyert, a második fordulóban vissza kellett lépnie, noha ő volt az első számú kiemelt. Haydont ­Párizsban bizonyos Vera Puzejová állította meg a döntő szettben 8:6-tal; a győztest utóbb Suková néven ismerte meg a világ. Szegény nem sokáig volt köztünk, 1982-ben, alig ötven éves korában agydaganat következtében elhunyt.

Hatvanban Haydon újra ellátogatott Budapestre. Akkoriban még megrendezték a magyar nemzetközi teniszbajnokságot, s ennek női viadalán a világ legjobbjai közül Körmöczy és Sandra Reynolds is részt vett. A páros verseny eldőlt azzal, hogy Körmöczy és Haydon egymás oldalán játszott, a női egyesben viszont komoly esélye volt ­Reynoldsnak, az egyetlen dél-afrikai nőnek, aki valaha Wimbledonban finalista lett. A döntőt 1960-ban a brazil Maria Buenóval vívta, de csak az első szettben tudott ellenállni, a másodikban összeomlott (8:6, 6:0). A 8:6 divatba jött annak idején, a margitszigeti döntőben Körmöczy az első szett 1:6-ja után kétszer 8:6-ra nyert Haydon ellen. Pedig derékfájás kínozta, délelőttönként a Sportkórház fizikoterápiás osztályán kezelték. (A második világháború után veseműtétek sorát szenvedte el, mert a zsidóüldözés idején egy pasaréti pincében bujkált.) A találkozó két és fél órán át tartott, sötétedéskor ért véget, csakhamar Hold ragyogott a Dunán.

Hatvanegyben már Haydon uralkodott, ha nem is nálunk, a francia fővárosban. A Roland Garroson emlékezetes sikert aratott.

A negyeddöntőben az egyesben huszonnégyszeres Grand Slam-győztes ausztrál Margaret Smith-Courtot az első szettben 7:5-re, a másodikban 12:10-re győzte le; a legjobb négy között Körmöczy ellen fordított (3:6, 6:1, 6:3); majd a döntőben a címvédő mexikói Yola Ramíreznek teniszleckét adott (6:2, 6:1).

Körmöczy akkora királynő volt, hogy az 1961-es ­Budapest-bajnokságról ez jelent meg a Népsportban: „A női egyes döntőjét Körmöczy visszaérkezése után ­játsszák le, bajnoknőnk ugyanis vasárnap délben indul Angliába.” Nem csupán oda utazott. A világ legjobbjaival abban az évben Észak-és Latin-Amerikában is turnézott, bejárta Kolumbiát, Venezuelát, Puerto Ricót, Jamaicát, az Egyesült Államokat (Floridától New Yorkig). A caracasi finálé döntő játszmájában 4:0, negyven-harmincról kapott ki 6:4-re Ramíreztől. Miamiban egy szobában lakott ­Haydonnel, aki a döntőben legyőzte, de a szintén floridai St. Petersburgban visszavágott brit szobatársának. Montego Bayen azt tapasztalta, hogy felszökött a limbó-limbó-limbóláz; nálunk húsz esztendővel később tört ki, miután a Hungaria sajátos hintóval vonult be a Tánc- és Popdalfesztiválra. Hatvanegyben bezsongott jamaicai fiatalok ritmusos zenére, derékból mélyen hátrahajolva haladtak át a földtől 30-40 centire keresztbe tett bambuszrúd alatt. New Yorkban pedig Körmöczy úgy edzett, hogy egy felhőkarcoló teraszán létesített teniszpályán ütögetett a tulajdonos legnagyobb örömére. A sportállásban a Pannónia Külkereskedelmi Vállalatnál alkalmazott magyar extraklasszisról semmilyen tekintetben nem állítható, hogy ne jutott volna fel a legmagasabb régiókba...

Haydon a következő évben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy férjhez ment a nála harmincegy, de még az édesapjánál is öt esztendővel idősebb Philip Joneshoz. Választottja 1993 júliusában, nyolcvanöt évesen halt meg, előtte hosszasan küzdött a Parkinson-kórral. Ann manapság nyolcvanhárom esztendős, az All ­England Lawn Tennis & Croquet Club alelnöke Wimbledonban.

Másodszor 1966-ban győzött a Roland Garroson, a döntőben sok esélyt nem adott az amerikai Nancy Richey-nek (6:3, 6:1). A férfi egyes csúcstalálkozóját Gulyás István és Tony Roche vívta. Hazánk fia már harmincnégy, ausztrál vetélytársa csak huszonegy éves volt, és a korkülönbség kiváltképp meghatározó tényezővé vált azután, hogy Gulyás az elődöntőben ötszettes maratonit vívott a dél-afrikai Cliff Drysdale-lel (6:4, 2:6, 7:9, 6:2, 6:3). A döntőt így viszonylag simán nyerte Roche (6:1, 6:4, 7:5), de szeretnénk mi Grand Slam-finalista magyar férfi teniszezőt látni. Igaz, Fucsovics Mártonnak nagyobb az esélye erre, mint a magyar labdarúgó-válogatottnak arra, hogy vb-n – vagy bármilyen alkalommal – legyőzze a brazilokat, mint tette azt honfitársunk párizsi döntőjének évében. Akkor tényleg nemcsak Gulyás-Magyarországot ismerték!

Haydon-Jones 1967-ben mind Wimbledonban, mind az amerikai nemzetközi bajnokság döntőjében vereséget szenvedett Billie Jean Kingtől, de 1969-ben a sportág angol szentélyében felülmúlta az Egyesült Államok élő legendáját (3:6, 6:3, 6:2). Diadaláért 1500 font pénzdíjat kapott. Az igazi nagy lépést azonban a legjobb négy között tette meg, mert hat wimbledoni elődöntőt vesztett, és hatvankilencben is 10:12-vel kezdett Smith-Court ellen. Aztán viszont 6:3-ra, majd simán 6:2-re nyert.

Döntője olyan érdeklődést váltott ki szigetország szerte, hogy a Beatles a mérkőzés rádióközvetítésének idejére felfüggesztette a Golden Slumbers című szám felvételét a készülő Abbey Road-nagylemezre.

A helyszínen 14 ezren tomboltak, s a vesztes King zokogva fejezte ki csalódását a fair play hazájában durván megmutatkozó sportszerűtlen viselkedés miatt, a közönség egy része ugyanis minden ütésekor azt kiáltotta: out!

Ha hiszik, ha nem, a boldogtalan Billie Jean nem tért át a pingpongra.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.