Az eredeti Rocky

Sylvester Stallone filmes emléket állított Rockynak. Akinek eredetije valóságos hős, a nehézsúlyú profi boksz egyetlen veretlen világbajnoka. Rocky Marcianónak (eredetileg Rocco Marchegianónak) hívták, utolsó meccse 61 574 nézőt vonzott 1955-ben a New York-i Yankee stadionba. Azon a találkozón is kiütéssel nyert, ahogyan 49, kivétel nélkül győztes mérkőzése közül 43 alkalommal.

Hetven évvel azután, hogy Rocky Marciano 1923-ban a massachusettsi Brocktonban megszületett, a Woroner Productions Inc. tulajdonos-igazgatója extraklasszis versenyzőnként 129 információt táplált egy NCR 315-ös számítógépbe. Majd közölte az eredményt: a komputer szerint az eredeti Rocky minden idők legragyogóbb ökölvívója.

Nem csupán a számítógép szerint.

Az amerikai bálvány 1956-ban úgy jelentette be visszavonulását, hogy – egyedül a nehézsúlyú profik közül – veretlen maradt, mind a 49 mérkőzését megnyerte, 43-at kiütéssel. Pedig – idézet egy korabeli leírásból – „olyan nehézkesen mozgott, mintha egy zsák szenet cipelne a hátán”. A befejezést azzal indokolta: több időt szeretne eltölteni a családjával. Csak tizenhárom esztendeje maradt a famíliára, mert 1969-ben, amikor repülőt bérelt, hogy hazaérjen saját születésnapi bulijára, a kis Cessna fának ütközött, és Rocky már nem érte meg a negyvenhatodikat. A világot úgy érte a hír, ahogyan Marciano ellenfeleit az ökölcsapás, ha a nagy bajnok lesújtott.

Pedig első huszonkét évében eszébe sem jutott a boksz. Baseball-játékosnak készült, de a Chicago Cubstól rövid úton eltanácsolták. A katonaságnál kezdett öklözni, és négy esztendővel később vívta első profi mérkőzését (Lee Eppersonnal). A kiütéssel húsz dolcsit keresett, míg utolsó meccsén, amelyen Archie Moore-t csapta le, 468 374 dollár ütötte a markát.

Jóllehet úgy volt, nem lesz hosszú karrierje. A profi pályafutás első évében, 1949-ben annyira elverte Carmine Vingót, hogy vetélytársának a pap már feladta az utolsó kenetet a klinikán. Marciano az öltözőben tudta meg, riválisa milyen válságos állapotba került, és azonnal a kórházba sietett, ahol Vingo agyműtéten esett át. Rocky napokig sétált le-föl a gyógyintézet folyosóján, és mind a másfél ezer dollárt, amit a győzelemért felvett, vetélytársa kezelésére fordította. A nagybeteg túlélte az operációt, de soha többé nem bokszolhatott, s a Vingót a későbbiekben is gyámolító, sőt barátjává fogadó Marciano is azt fontolgatta, felhagy az ökölvívással.

Sporttörténelem lett belőle, hogy nem tette.

Igaz, ötven márciusában még tüntetett ellene a New York-i közönség. Roland La Starza 37:0-s mérleggel állt ki vele szemben, s bár többször a padlóra került, végig bírta a tíz menetet. A három pontozónál 5:4, 4:5, 5:5 volt az eredmény, végül Rockyt hozták ki győztesnek. A Madison Square Garden 13 658 nézője tombolt, de korántsem az elragadtatástól. A nyertes másfél év múlva alapozta meg a tekintélyét ugyanott. Joe Louis 132 ezret kasszírozott a jegyekből 152 845, a rádió- és tévéjogok értékesítéséből 185 ezer dollár bevételt hozó meccsen, Marciano csak 44 ezret. Ehhez képest úgy ütötte ki a barna bombázót, hogy az háttal kiesett a ringből. Louis utóbb pankrátornak állt, Marciano meg azt mondta: „Szomorú. Mintha az Egyesült Államok elnökének nyugalomba vonulása után tányért kellene mosogatnia.”

Ezek után 1952 szeptemberében kiváltképp szenzációt keltett, hogy Joe Walcott mindjárt az első percben padlóra küldte Marcianót. Habár Walcott a meccs előtt nem győzte hangoztatni Rockyról: „Tanulatlan verekedő, akiből hiányzik a finomság és a technika. Lenyalom.” Aztán a tizenharmadik menetben lazán elhajolt egy balhorog elől, de belefutott a jobbosba. Azt írták a knock outról: „A bíró akár százig is elszámolhatott volna.” A philadelphiai mérkőzés chicagói visszavágóján Marciano már vigyázott az elején, olyannyira, hogy az első menet vége felé Walcottnál lekapcsolták a villanyt. Ellenfele révülten ült a ringben, majd tíznél felállt ugyan, de imbolygott, akár a tintás törzsvendég a poharazó pultjánál. Marciano többet keresett, mint Louis egy évvel korábban: 166 ezer dollárt tett zsebre.

Majd az év szeptemberében már 44 562 néző előtt lépett szorítóba a New York-i Polo Groundon LaStarza ellen. Az első hat menetből négyet elveszített, a hetedikben taktikát változtatott, és a tizenegyedikben kiütötte ellenfelét. Az AP hírügynökség azt írta: „Az alaposan elvert LaStarza óriási ütéseket kapott a találkozó utolsó öt menetében, mielőtt Ruby Goldstein játékvezető bölcsen beszüntette a küzdelmet.” LaStarza így beszélt Marcianóról: „Ötezer százalékkal jobb, mint amikor először harcoltam vele.”

Ötvennégy júniusában Rocky már 47 585 néző előtt és 275 691 dollárért bokszolt a New York-i Yankee stadionban. Ezzard Charles csak 137 980 „dezsőt” számlált, ám méltó ellenfél volt, noha a negyedik menetben felrepedt a szemöldöke. A további tizenegyet nemhogy kihúzta, de azt hitte, győzött. A pontozók másként látták, és a közönség sem prüszkölt, Marciano tényleg jobb volt, ha nem is annyival, mint általában. Napra pontosan három hónappal később, 1954. szeptember 17-én csak nyolc menetig tartott a visszavágó, ekkor Marciano kiütötte Charlest. Pedig tartani kellett attól, hogy leléptetik, mert a hatodik menetben valósággal kettészakadt az orra. Nyilván ezért is említette: „Ezzard a legkeményebb ember, akivel valaha találkoztam. Tőle megtanultam, mi a fájdalom.” Ehhez képest 1968-ban, nem sokkal azelőtt, hogy Rocky meghalt, Charles lábában izomsorvadást diagnosztizáltak, a „Cincinnati Kobra” tolószékbe és öregek otthonába került, ahol 1975-ben, ötvenhárom esztendős korában elhunyt. Egy évre rá róla nevezték el azt az utcát, amelyben pályafutása csúcsán Cincinnatiben lakott.

Marciano ötvenötben 18 ezer néző előtt lépett fel San Franciscóban, ám újabb világbajnoki címmérkőzését 59 város 83 színházában is közvetítették. A brit Don Cockellt valósággal agyonverte, mondta is ellenfeléről: „Bátor ember. Nem hiszem, hogy bárki más ennyi ütést kapott volna tőlem.” Az Oakland Tribune megjegyezte: „Kész szerencse, hogy a kihívónak több órán keresztül nem volt szabad ennie a küzdelem előtt. Így nem jött vissza a vacsora a Kezar stadionban.” A lap azt is leszögezte: „Senki sem menekülhet sértetlenül ilyen testbombázás elől, még akkor sem, ha a mellkasa olyan jól párnázott, mint Cockellé.” A konklúzió: „Marciano csodálatos bajnok. Cockell átlagos harcos. Harcolhat Marcianóval az örökkévalóságig, soha nem nyer ellene.” Az angolok azonban nehezményezték, hogy a vetélytársát a nyolcadik menetben kiütő Rocky sokat szabálytalankodott, és a London Star egyenesen azt írta: „E vereség valójában győzelem.” Cockellnek nem mindig volt ilyen jó a sajtója. Ötvenhatban vívott utolsó mérkőzése után a Daily Mail „túlsúlyosnak és petyhüdtnek” nevezte őt, ezért beperelte a lapot, és 7500 fontos kártérítést ítéltek meg neki.

Marciano, mint tudjuk, Archie Moore ellen lépett utoljára a kötelek közé. A Yankee stadion 61 574 nézője 948 117 dollárt szurkolt le a belépőkért, ez minden idők kilencedik legnagyobb ökölvívó-jegybevétele. A találkozót további 320 ezer ember látta Amerika 92 városának 129 színházában. Ez az Archie jó firma volt, hirdetést adott fel a lapokban a találkozó előtt: „Százezer dollár jutalom annak, aki eléri Rocky Marcianónál, hogy ki merjen állni ellenem. Moore seriff.” Majd a második menetben ledöntötte Marcianót, jóllehet nem sokkal a mérkőzést megelőzően több kórházban is szívzörejt észleltek nála. Rocky háromnál felállt, aztán a hatodik menetben további szív- és egyéb zűröket okozott a szintén padlót fogó Moore-nak. Majd a nyolcadikban rettenetesen elagyabugyálta, míg a kilencedikben hetedszer is leküldte, valósággal kivégezte ellenfelét.

A naptár 1955. szeptember 21-ét mutatta, a 21 pedig nyerő szám. Marciano nem várta meg ötvenedik diadalát, a nagy széria a Rocky 49-cel abbamaradt. „Anyám, apám és a feleségem is azt kívánja, hagyjam abba. Megteszem” – mondta. Hozzáfűzte: „Nem tudnám elviselni, ha legyőzött bajnokként emlékeznének rám.” Ám a döntést sokak szerint elősegítette, hogy Marciano rájött: menedzsere, Al Weill szinte kirabolta.

Miközben átvert pártfogoltja döntögette rendesen a csúcsokat és az állcsúcsokat.

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.