Kérdezd meg tőle – Barna Imre és regénye

„Célirányos kérdéseket a legutolsó időkben már hiába is tettem föl neki, a válasz, ha érkezett még egyáltalán, legtöbbször csak fokozta a zűrzavart. Részint azért, mert maga sem tudta, vagy ha tudta is valaha, hát elfelejtette. (…) Ne őt kérdezzem, kérdezzek mást. Akkor pedig a megválaszolatlan kérdéseket illetően csak találgatnom lehet. Kitalálni, mi az, amire az elbeszélő nem és nem emlékszik, továbbképzelni mindazt, amit elképzel, kifürkészni, miről tereli el a figyelmet az elbeszélés póza, és értelmezni ezt a pózt. Vagyis játszani. Az elbeszélőt: „őt” és „magamat” is, igen. Miért ne? Baj volna, hogy a messze ható következmények miatt nagyon is érintett vagyok? Vagy éppen azért?(…)

De hát nem róla van szó persze (és pláne nem rólam vagy rólunk), hanem egy történetről. Azt kell megírnom valahogy.”

(Barna Imre: Kérdezd meg tőle)

Az utóbbi hetekben sokan feltették neki a kérdést: hogyan lehetséges, hogy hetvenévesen írta meg első regényét? 

Az irodalom szerelmesei persze tudják, hogy a József Attila-díjas Barna Imre szinte egész életét szépirodalmi művek szerkesztésével és fordításával töltötte, hiszen közel negyven évig volt az Európai Könyvkiadó szerkesztője, később ügyvezető igazgatója és műfordítóként neki köszönhetjük nemcsak A rózsa nevét, de Umberto Eco összes (magyarul megjelent) regényét. De említhetném a nagy vitákat kiváltó Salinger fordítását, melynek nyomán a Zabhegyezőből Rozsban a fogó lett, s került ki a keze alól tartalmas esszékötet, Bob Dylan monográfia, valamint számtalan filmkritika, tárca és egyéb publicisztika is. Négy évig dogozott a Római Magyar Akadémia élén, nem kérdés, hogy a vérében van nem csak az olasz, de a magyar nyelv ezer szépsége és árnyalata, ami egy szépíró képzeletbeli kamrájában talán a legféltettebb kincs, a legdrágább fegyver.

De a jeles irodalmi múlt önmagában még nem adna elégséges magyarázatot a Kérdezd meg tőle című regény születésére. A válasz sokkal inkább a szerző családtörténetében, vagy ha úgy tetszik, az apák és nagyapák generációkon át zárva tartott fiókjában rejlik. Mert ahogy a regény főhőse, Barabás Endre a II. világháború előtti Magyarországon már kiskamaszként megérzi, hogy születése körülményeit, illetve származását illetően a családjában egy óriási titok lappang, úgy a szerző, Barna Imre életét is végig kísérték a titkok. Talán a kibeszéletlenség okozta fájdalom és a megértés iránti vágy indította el azon az úton, melynek végén egy olyan, önéletrajzi elemekkel átszőtt regény került ki a keze alól, mely tapintható közelségbe hozza az utóbbi száz év tragikus, helyenként halálosan abszurd közép (kelet) -európai történelmét. 

A nagy háború idején a főszereplő Barabás Endre apja, Barabás (Berg) Imre, miután magyarosította nevét, bevonul és a k.u.k. 32-es gyalogezredbe, a budapesti háziezredbe kerül. Hadapród őrmesterként szinte azonnal a keleti frontra viszik, ahol másfél évi frontszolgálat, sebesülés és két vitézségi érem után az egyik nagy orosz offenzíva során fogságba esik és a lövészárokból egyenesen Szibériába, a novonyikolajevszki hadifogolytáborba kerül. Az 1919-es magyar Tanácsköztársaság leverése aztán a magyar hadifoglyok sorsát is befolyásolta. Akadtak tisztek, akik beálltak a Vörös Hadseregbe, a többieket viszont a szovjethatalom letartóztatta és kényszermunkára fogta, válaszul arra, hogy a kommün népbiztosait Magyarországon halálra ítélték. Barabás Imre is majd egy évig rakodta a zsákokat az Ob folyó kikötőiben, míg a szabadon engedett magyar népbiztosokért cserébe végül haza nem engedték többszáz magyar tiszttel együtt. Aki a hadifogság ideje alatt talált magának orosz feleséget, Magyarországra hozhatta azt is.

A nemesi származású Irina Kozlovszkajának „családi okok miatt” kellett menekülnie a bolsevikok elől, mivel hírnök is házhoz hozta a fenyegetést: meg is ölhetik, ha rátalálnak. Így történt, hogy hosszú ideig tartó és kacskaringós utazás után 1922-ben Barabás Imre egy orosz feleséggel jelent meg a szentendrei hajóállomáson, aki egy fiúcsecsemőt tartott a karján. A népes szentendrei zsidó család levélből már tudott a „kis kozák” érkezéséről, annak viszont cseppet sem örültek (eleinte nem is tudták), hogy az újszülöttet útközben még Moszkvában Andrej névre megkeresztelték. Azt pedig az ifjú pár hiába is próbálta eljátszani, hogy a boldog ara zsidó származású. Mégis úgy tűnt, hogy a kis Endre (Andrej) lesz a Berg família egyetlen dédelgetett fiúunokája.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!