King királynő

A tizenhatszoros wimbledoni bajnok Billie Jean King a legnagyobb győzelmét talán akkor aratta, amikor „a nemek harcában” 6:4, 6:3, 6:3-ra nyert a nagy pofájú Bobby Riggs ellen, aki 1973-ban ötvenöt éves volt, és előzőleg nem csupán kihívta, de felülmúlta a hatvankét Grand Slam-trófeát számláló, abban az esztendőben a négy nagy torna közül hármat nyerő Margaret Courtot.

Bobby Riggs nagy teniszező és ugyanakkora bunkó volt. Ötvenöt éves korában azzal hívta ki a teniszvilág legjobb nőit – értsd: legkiválóbb hölgy játékosait –, hogy a lányoknak, asszonyoknak „a konyhában és a hálószobában a helyük, nem feltétlenül ebben a sorrendben”.

Ennek jegyében először a harmincegy esztendős Margaret Courttal találkozott 1973-ban. Az ausztrál világsztár abban az évben megnyerte az ausztrál, a francia és az amerikai nyílt bajnokságot. Wimbledonban az amerikai Chris Evert nagyon elkente, 6:1, 1:6, 6:1-re győzött ellene az elődöntőben. Ezzel együtt Court egyesben huszonnégy, párosban és vegyes párosban egyaránt további tizenkilenc, mindent egybevetve tehát hatvankét Grand Slam-trófeát szerzett. A „nemek harcát” megelőző kilencvenkét egyes meccséből nyolcvankilencet megnyert.

Lehet mondani, jó passzban volt.

Fénykorában a Los Angeles-i Riggset sem nevezhették akárkinek. Harminckilencben Wimbledonban elvitte a pálmát egyesben, párosban (az egyéni döntőben 2:6, 8:6, 3:6, 6:3, 6:2-re legyőzött Elwood Cooke oldalán), valamint vegyes párosban (Alice Marble partnereként). Talán még ennél is nagyobb feltűnést keltett, hogy tripla diadalát megfogadta a brit bukméker irodák egyikében, s ezzel nem kevesebb, mint 108 ezer dollárt keresett. Két évvel később – világelsőként – profinak állt, így az akkori sportszellemnek megfelelően kitiltották a hagyományos versenyekről. Negyvenhétben egy kivándorolt magyar kárpitos szintén világszínvonalon teniszező fiával, Frank Kováccsal turnézott Amerika-szerte, tizenegy mérkőzést vívott, ötöt megnyert, hatot elvesztett, de akár győzött, akár nem, igen jó pénzt keresett bútorszövetes honfitársunk nagy showmannek tartott gyermekével együtt. Hetvenháromban tízmillió amerikai nézte a CBS televízió adásában a Court–Riggs találkozót. A helyszínen, a San Diegótól harmincnyolc kilométernyire lévő Ramonában három és fél ezren szurkoltak, talán azért csupán ennyien, mert a mérkőzés napján az ausztrál játékos- és edző legenda Harry Hopman azt nyilatkozta a New York Timesban: „Riggs csak akkor veszíthet, ha eltöri a lábát.” Hasonló véleményen volt a háromszoros wimbledoni bajnok angol Fred Perry, az első férfi teniszező, aki mind a négy Grand Slam-tornán győzött: „Court nem nyer egy szettet sem.”

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!