Lia, Lia, Amália!

Kétszázötvenszeres válogatott volt úgy, hogy kétszer egy évet kihagyott. Először akkor, amikor Debrecenből az FTC-be, majd akkor, amikor a Ferencvárosból a Vasasba igazolt. Sterbinszky Amália, a kézilabdázás korábbi magyar királynője szériában tíz bajnoki címet nyert Angyalföldön – kettőt százszázalékos teljesítménnyel, egyet szintén veretlenül, egyetlen pontot vesztve szerzett meg a piros-kék csapat –, és ötödik világbajnokságán társai vállán ünnepelte negyedik vb-érmét, a Budapest Sportcsarnokban elhódított ezüstöt.

Óriási balhé volt a régi Sportcsarnok melletti Játékcsarnokban 1973. február 11-én, de nem elsősorban azért, mert sok száz szurkoló kinn rekedt az FTC–Vasas női kézilabda Terem Kupa-mérkőzésről. Hanem azért, mert a piros-kékek 11:8-as győzelme után néhány magáról megfeledkezett ferencvárosi „drukker” a játéktérre szaladt, és köpködte meg rugdosta a Vasas játékosait. Valamint az FTC csapatkapitányát, Szőke Lászlónét, aki megpróbálta megállítani a feldühödöttek rohamát, ezért ő sem úszta meg szárazon.

A hangulat azért volt ennyire ellenséges, mert Sterbinszky Amália akkor játszott először a Vasasban az FTC ellen. Huszonegy éves korától egy esztendőt kivárt, mert a ferencvárosi klub nem adta ki. Amikor utoljára – 1971. október 12-én – a zöld-fehér csapatban szerepelt, a bajnokság záró fordulójában a mezőny legjobb és hat góljával a legeredményesebb játékosa volt az elsőségről döntő FTC–Bakony Vegyész rangadón (14:9).

Bajnokcsapattól távozott, bajnokcsapathoz érkezett.

A Vasas először 1972-ben hódította el az aranyérmet, és sorozatban tizenegyszer volt első, tízszer már Sterbinszkyvel. Vele hétszer az MNK-t is elhódította. Az 1977-es és az 1981-es bajnokságot százszázalékos teljesítménnyel, az 1979-est veretlenül – huszonegy győzelem mellett egyetlen döntetlennel –, az 1974-est, az 1975-öst, az 1976-ost, az 1978-ast és az 1980-ast egyformán egy vereséggel, s amellett csupa győztes meccsel nyerte. Hetvennégy és nyolcvan között tehát így festett az egészen tűrhető mérleg: 154 mérkőzés, 148 győzelem, 1 döntetlen, 5 vereség. Érthető, ha a Babinak is becézett Amál azt mondta: „A váltás életem legjobb döntése volt.”

Hetvenkettő januárjában állt elő a szenzációs bejelentéssel: „Nem kívánok tovább az FTC-ben játszani.” A zöld-fehéreknél havi kétezer forintot keresett; „szerényen élek, kijövök belőle” – említette, de a kőbányai albérlettel nem tudott megbarátkozni, jóllehet Hajdúszoboszlón heten éltek egy kétszobás lakásban. Megjelent hát a Vasasnál, ahol azonnal megígértek neki egy kétszobás panelt Újpesten – nem mellesleg: meg is kapta –, s bár távozási szándékának közlése után az FTC is azonnali lakáskulccsal kecsegtette, már nem változtatta meg elhatározását. A hetvenegyben használtan vásárolt Volkswagenjét is megtartotta a dekád végéig, amikor a Vasas legjobban fizetett kézilabdázója volt havi 5200 kemény forinttal.

Angyalföldön gyorsan beilleszkedett. Hetvenhárom januárjában, a Spartacus elleni 21:12 alkalmával mutatkozott be a Bujdosó – Vadászné, Babos, Fleckné, Angyal, Sterbinszky, Hajós összetételű Vasasban, és azt írták róla: „Az FTC-ből átigazolt, a piros-kék színekben most először pályára lépő Sterbinszky játékán nem látszott meg a hosszú kihagyás.” Ekkor öt gólt szerzett, egy héttel később a Csepelnek (18:17) már tízet dobott. A Terem Kupa amúgy nagy találmány volt, minden héten zsúfolt házat vonzott az 1000-1200 nézőt befogadó Játékcsarnokba, már csak azért is, mert a magyar válogatott a világ közvetlen élmezőnyéhez tartozott, 1971-ben, 1975-ben és 1978-ban egyaránt bronzérmet nyert a vb-n, akárcsak 1976-ban az olimpián. Az ötkarikás játékokon annyin múlt az ezüst, hogy a 4:7-ről felzárkózó NDK tíz másodperccel a befejezés előtt egyenlített 7:7-re a Bujdosó – Vadászné, Csíkné, Angyal, Lelkesné, Sterbinszky, Lakiné kezdő hetessel kiálló magyar csapat ellen. A hét keletnémet gólból öt hetesből esett Montrealban azon a napon, amelyen aranyérmes lett a Faragó-, Csapó-, dr. Szívós-féle vízilabda-válogatott, és világcsúccsal nyerte a gerelyhajítást Németh Miklós.

Némethnek és németnek szerencsés napja volt.

Sterbinszky a bajnokságban 1973. április 7-én, a Bocskai úti pályán debütált, ahol a munkáskerületi Vasas eljátszadozott a Híradótechnika gyári csapatával (6:14). Első angyalföldi évadában az új szerzemény 84 gólt ért el, ezzel a bajnokcsapat mesterlövésze volt, a piros-kékek 362 góljának csaknem a negyedét szerezte. De nem csupán a hálót szaggatta, hanem nagyvonalúan irányított, és az együttes legjobban védekező kézilabdásai közé tartozott.

Magyarán: mindent tudott.

Azért akadtak gikszerek is. Hetvennégyben a belgrádi Radnicski 12:8-as vereséget mért a Vasasra a BEK negyeddöntőjében. A visszavágón 15:11-re vezettek a piros-kékek, és heteshez jutottak. Előzőleg Vinko Kandija, a jugoszlávok edzője kapust váltott, de úgy, hogy Radovics helyett a beálló posztján kezdő Lukicsot vezényelte a háló elé. S ez a Lukics kirúgta Sterbinszky büntetőjét... Majd a vendégek 15:12-re szépítettek, a Vasas kiesett.

Hetvenhétben is akadt zűr. Minden idők legdurvább női kézilabda-mérkőzéseinek egyikén röpködtek a két-, sőt az ötperces kiállítások, a Népsport azonban úgy vélte a Vasas–Szpartak Kijev BEK-elődöntő (13:10) után: „Kéznyújtásnyira a továbbjutás”. Kár, hogy ezt senki nem beszélte meg a szovjet hölgykoszorú tagjaival, mert a rendre Az őrült naplója című Gogol-monodrámát idéző Igor Turcsin edző együttese Kijevben 13:8-ra győzött, jóllehet a szünetben csak egy gól volt az előnye.

Aztán jöttek a „visszavágók”. Hetvenkilencben, a BEK negyeddöntőjében a Vasas 16:12-re győzött a Radnicski ellen, Sterbinszky tizenegy góllal segítette csapatát a továbbjutáshoz. Majd nyolcvankettőben... Akkor tényleg majdnem minden sikerült. Az első számú európai klubtorna elődöntőjében a piros-kékek 25:20-ra kikaptak Kijevben. A Fáy utcában viszont úgy gyalulta le a Vasas a Szpartakot (22:15), hogy a szünetben 16:7-et mutatott az eredményjelző tábla, majd a második félidőben volt tizenegy gólos különbség is. A döntőben újabb fesztivál következett a Vasas 1977-ben avatott csarnokában. A Radnicski háromgólos előnnyel érkezett, ám ellenállhatatlan vetélytársa 29:19-cel lepte meg. A mérkőzés előtt búcsúztatták a Dániába költöző Sterbinszkyt. Amál tündökölt, nyolc gólt dobott, Gódorné Nagy Mariann hetet, Angyal Éva hatot tett hozzá. Az újságíró- és riporter-generációk sokaságát nevelő Komlósi Gábor azt írta a Népsportban: „A csodacsapat nincs többé.”

Sterbinszky Helsingörben sportsérüléseket kezel gyógymasszázzsal, akupunktúrával, rehabilitációval. Évtizedek óta magánklinikája van, a kézilabdával semmiféle kapcsolata nincs, régóta nem jár meccsekre sem, pedig a kilencvenes években játszott Dániában egy hozzá hasonló hiper szuper világklasszis, Anja Andersen.

Ám Amál nyolcvankettő decemberében még hazajött – játékosként – az az évben átadott Budapest Sportcsarnokban rendezett világbajnokságra. A keretben nyolc korábbi klubtársa – Őriné Győrvári Györgyi, Rácz Mariann, Angyal, Barna Ildikó, Csíkné Horváth Klára, Gombai Katalin, Gódorné, Vadászné Vanya Mária – várta. A vb-n egyetlen nap volt nyolcezer ember, az összes többin telt házat, tízezres közönséget jegyeztek. A dobogós helyezések nüanszokon múltak. A magyarok a második helyet szerezték meg, miután 17:16-ra kikaptak a jugoszlávoktól úgy, hogy öt – a második félidő elején egymás után három – büntetőt rontottak. A „jugók” 17:17-nél időn túli gólt dobtak a keletnémeteknek; ha azt egy pillanattal korábban szerzik, ők a világbajnokok. Honfitársaink két és fél perccel a befejezés előtt 14:17-re álltak az NDK-val, Sterbinszky és Barna átlövésével, valamint Gódorné időn túli hetesével innen egyenlítettek 17:17-re.

Ezen a mérkőzésen esett meg a vb legnagyobb csodája. A magyarok kettős létszámhátrányba kerültek, gólt kaptak, majd négy játékossal támadtak. Úgy vélte mindenki, húzni kell az időt. Sterbinszky természetesen mást gondolt. Háttal állva a kapunak, svédcsavarral hirtelen a hálóba lőtt, Picken kapus mozdulni sem tudott. „Pályafutása talán legszebb gólja” – írták Amál lenyűgöző megmozdulásáról, melynek nyomán szétesett a csarnok, mint Tina Turner koncertjén a szünnapon. Aztán az először világbajnok Szovjetunió elleni 15:13 megint ovációt keltett, Sterbinszkyt egy fotelben ülve hordta körbe a vállán a csapat.

Nyolcvannégyben megint hazahívták, hogy elbúcsúztassák a válogatottól. A szövetség úgy találta helyesnek, ha Szegeden köszöntik. A HungarHotels Kupán nyolcszáz néző előtt adták át a virágcsokrot és az NDK-ajándékkosarat annak a játékosnak, akinek a jugoszlávok elleni 23:20 során a következő transzparenst bontották ki a Tisza-parti csarnokban: „Te vagy a legjobb, a legnagyobb!”

Harminchét esztendővel később méltó módon emlékeztek meg róla: az újra hazatérő Sterbinszkyről nevezték el a Vasas Fáy utcai kézilabdás otthonát. Ám alighanem többszöri felújítást megér majd a terem, amíg újra olyan kivételes nagyság brillírozik benne, mint a hetvenes-nyolcvanas évek immár hetvenegy éves óriása. Ha egyáltalán lesz még ilyen Angyalföldön...

Vagy széles e hazában.

 

 

Kedves Olvasónk!

Érdekesnek találta ezt a cikket? Ha igen, akkor kérjük, segítse Ön is a Jelen fennmaradását. A sajtó szabadságát egyedül az olvasókkal közösen védhetjük meg. A támogatásokat a Jelen Mindenütt Alapítvány oldalán lehet egyszerűen és biztonságosan elküldeni nekünk. Köszönjük a segítségét.