Márki-Zay Péter, a láttató

Tóth Ákos | 2021.10.08. 06:21

Olvasási idő kb. 12 perc

Okosabbak vagyunk, és nem lopunk – így jellemezte az ellenzéket Márki-Zay Péter egy a múlt héten rendezett önkormányzati konferencián, s ez szlogennek ugyan megteszi, de nehéz volna azt feltételezni, hogy e jól hangzó mondatot valóban az ellenzék egészére vonatkoztatta, és nem inkább arra a mentalitásra, amit magáról láttat. Igaz, ehhez nem is kell különösebb szuggesztív erő, Márki-Zay Péter ugyanis valóban okos, továbbá árad belőle a tisztességes emberek magabiztossága. E kettő elegye pedig ritka tünemény manapság a magyar politikában, amelyre egyre inkább jellemző az okos gazfickók és – jaj, hát mondjuk ki – a tiszta sültbolondok elegye; Márki-Zaynak tehát volt honnan kiemelkednie, kiváltképp úgy, hogy lényegében a semmiből jött, fölbukkanása ezért revelációszerűen hatott, amit tovább erősített az a tény, hogy a tősgyökeres jobboldali településen, Hódmezővásárhelyen lőtte halommá a Fideszt. Abban a városban, amely a rendszerváltás óta hol a fideszes Rapcsák András, hol párttársa és kinevelt utódja, Lázár János kezén fejlődött – és fejlődött valóban, ez elvitathatatlan. Poros mezőtelepülésből térségközponttá vált, de legalábbis olyan kisvárossá, amely Szeged árnyékában is karakteres, fölismerhető, és mint a karakteres és fölismerhető városok általában, befolyásos is.

Ellenpéldaként elég csak emlékeztetni a Szita Károly vezette Kaposvárra, ahonnan ugyan kirobbanthatatlannak tűnik az ügynökmúltban érintett fideszes polgármester, de azon kívül, hogy hozza a kötelezőt, semmilyen hatással nem bír az országos politikára, csak teszi a dolgát mindenféle meglepetés nélkül, még rossz döntést sem képes hozni, s ennek megfelelően városa is szép lassan megfullad a polgármesteréből és az ő polgármesterségéből fakadó jellegtelenségtől. Szita karakter nélküli túlélő, de a nagyot akaró Rapcsák, akinek ma Hódmezővásárhelyen szobra van, nem az volt, ahogyan Lázár sem, akinek rendkívüli módon szárnyaló karrierjét nem a vele konfliktusba keveredő OTP-vezér, Csányi Sándor vagy ellenlábasa, Rogán Antal törte meg, hanem az, hogy odalett a sebezhetetlenségébe vetett hit. Mégpedig azáltal, hogy az ő városában, éppen az ő városában, amely a kórháza miatt rendezett tüntetés következtében a Gyurcsány-korszak elleni küzdelem egyik fideszes szimbóluma volt, ahol még a liberálisok is zavarba estek annak láttán, hogy egy igazi fideszes, éppen Lázár János volt az, aki fölfogta a roma gyerekek integrációjának kiemelt fontosságát és ennek megfelelően alakította át a település iskoláit, egyszer csak jött egy furcsa ember, aki egy a polgármesteri posztért kiírt időközi választáson bucira verte a Lázár János támogatását élvező addigi fideszes alpolgármestert meg a ráindított álbaloldali jelöltet, 57,49 százalékos eredménnyel.

Azóta körülbelül a fél ország fújja: Márki-Zay Péter Hódmezővásárhelyen született 1972-ben, konzervatív, vallásos családban. Édesanyja hódmezővásárhelyi, édesapja a nem túl távoli Gyuláról került Hódmezővásárhelyre. Dédapja a vásárhelyi református gimnázium igazgatója volt, nagyapja pedig jogi diplomával hajtotta a lovakat, a kommunizmus idején ugyanis elveszítette az állását. Miután újból elvégezte az egyetemet, utóbb Gyulán volt jogtanácsos. Márki-Zay Péter általános és középiskolába Hódmezővásárhelyen járt, ott is házasodott, gimnáziumi osztálytársát vette feleségül. Hét gyermekük született, a legutóbbi otthonszüléssel. Fizikus felesége az Egyesült Államokban szerzett szülésznői végzettséget és kórházon kívüli szülészeti tapasztalatot, napjainkban otthonszüléssel foglalkozó vállalkozást vezet.

Márki-Zay az egyetem után egy évre Bajára került, ahol a Démász kirendeltségvezetőjeként dolgozott. 2001-ben visszatért a Hódmezővásárhelyhez közeli Szentesre, a villamos és adatátviteli rendszerekkel foglalkozó Legrandnál kapott állást. 2004-ben feleségével közösen úgy döntöttek, hogy tanulni és világot látni családostul Kanadába vándorolnak. Torontóban egy autóalkatrész-kereskedő nagyvállalatnál helyezkedett el marketingesként. Később annak érdekében, hogy felesége kitanulhassa a szülésznői szakmát, az Egyesült Államokba költöztek, ahol Márki-Zay lakóhelyük munkaerő-fejlesztését végző nonprofit szervezetének felügyelőbizottsági tagja lett. Öt év után tértek vissza, előbb a szegedi áramszolgáltatónál stratégiai tervezéssel, majd az ügyfélszolgálat vezetésével bízták meg, aztán a Legrand Hungary Zrt. marketing- és belföldi logisztikai vezetője volt. Eközben a Szegedi Tudományegyetemen tanított nonprofit és üzleti marketinget. Majd az időközi választáson polgármester lett, de kisebbségből kellett irányítania a települést. Ennek ellenére, holott erre nagy téteket senki nem mert volna föltenni, bő másfél évvel később megvédte polgármesteri címét, holott addigra Lázár János már személyesen ment Hódmezővásárhelyre intézkedni, buktatni, újraszervezni, ám mindhiába; Márki-Zay, ahogy azt korábban a szomszédos megyeszékhely, Szeged polgármestere, Botka László tette, kisebbségből zúzta szét a Fideszt a városban, képviselő-testületestestül, pártszervezetestül, Lázárjánosostul, mindenestül.

Ebben nagy segítségre támaszkodhatott a mezőségben honos mentalitásra, amit a túlzott leegyszerűsítésből származó súlyos hiba volna jobbágynak bélyegezni, de tagadhatatlan, hogy a helyiek, még ha kényszerűen is, egy ideig legalábbis elfogadják azt, ami egyre elfogadhatatlanabbnak tűnik – és ha valaki járt már Lázár János egykori irodájában a hódmezővásárhelyi polgármesteri hivatalban, tudja, hogy az a fennhéjazó külsőség a helyiek gondolkodásában elfogadhatatlan, de nemcsak az irodáról van szó, hanem arról a leereszkedő megszokásról is, ami átjárja a mindennapokat, amikor az ember szinte félreáll fejét lehajtva az útból, amikor a földesúr jő –, de aztán lesz egy pillanat, méghozzá teremtő pillanat, amikor nemet mondanak: fölgyújtják a kastélyt, égjen minden, lázadást szerveznek. Leváltják a rendszert.

Márki-Zay Péter ebbe a pillanatba érkezett bele tősgyökeres helyi lakosként, konzervatívként, mélyen hívőként, egykori fideszesként, de e pillanatot ő váltotta teremtővé, mert benne testesült meg a kiváltságosnak hitt hódmezővásárhelyi lenézettek haragja, mert hiába szép út, munkalehetőség, fejlődés, mindaz, amit ma kiváltságnak tartunk, ha nem párosul egyenlőségérzettel, megette a fene az egészet.

Márki-Zaynak ez a legfőbb adottsága: vezet, irányít, de nem vezet félre és nem irányít el. Egyszerű, tiszta mondatokat mond, gondolatait nem bonyolítja túl, természetes észjárásával racionálisan méri föl a mozgásterét, ennek megfelelően a kezdetek kezdetén kijelöli a határokat – „bármit kérhetsz, de pénzt nem adok”, mondta a bemutatkozás legelső pillanatában e sorok írójának, amikor a megalapítani tervezett Jelenről beszéltem neki –, azokon belül végtelenül megnyerő, de ahogy határátlépéssel próbálkozik valaki, s ilyen határ például a pénzkiadás Hódmezővásárhely kontójára, de ugyanígy ilyen a politikai állásfoglalás is, arca sokatmondón feszül meg.

Vagyis bőven van benne kérlelhetetlenség, de ez nem harsány, nem maníros, hanem valami mélyen belülről jövő, s e mélység legmélyén nagy valószínűséggel, bár ezt tényleg csak találgatni lehet, a hit van – polgármesterré választásakor a Szent István Király Plébánia világi vezetője volt –, aminek a külső megfigyelő számára talán van valamiféle ezoterikus kisugárzása, de az ezoterikus érzést valóban hagyjuk meg a kétkedőknek, még ha táplálja is ezt a homályos, meg nem fogható érzületet az is, hogy Márki-Zay fizikus végzettségű felesége otthonszüléseket végez, ami ott, ahol e végzettségét szerezte, az Amerikai Egyesült Államokban, bevett módszer, ennek ellenére Magyarországon még mindig körbelengi egyfajta gyanakvás. Mindez a hét gyerekkel s a hit sugározta kérlelhetetlenséggel, valamint a nagyon is evilági problémákkal párosulva – rá kell-e ütni a gyerek fenekére, ha kirohanna egy autó el? –, zavarba ejtő, de épp a hétköznapiságával megnyerő is egyben, kiváltképp, ha nagyon is praktikus, emberközeli gondolatokkal érintkezik. Azzal például, hogy megengedhetetlen, ha a polgármesteri hivatal pár napon belül nem reagál egy helyi lakostól érkező email-üzenetre, vagyis minőségbiztosítási rendszert kell bevezetni, vagy hogy miért ne végezhetne az ősellenség, Lázár János rokona ugyanúgy valamely szolgáltatást a városnak, mint ahogy korábban tette, ha éppen ő adja a legkedvezőbb ajánlatot, csak épp harmadával olcsóbban, mint egykoron? Ebben a gondolkodásban nincsen jobb és bal, nincsen fekete vagy fehér, nincsen fideszes vagy MSZP-s, nincsenek ilyen-olyan megfontolások, hanem cél van és a célhoz vezető, világosan látszó, határokkal jelzett út. Ebben a gondolkodásban az a szakértői kormány rejlik, amelyhez csak egy nagyon világos – mélyről jövő – politikai gondolkodás vezethet el.

De a racionalitás, bármi is a végcél, olykor hideg számítássá is keményedhet, ami könnyen tűnhet – hiszen az is! – érzékletlenségnek: a kristálytiszta logika, az, hogy ha a Fidesz támadja a homoszexualitásokat, akkor a legjobb védekezés ez ellen a visszatámadás és annak érzékeltetetése, hogy a kormánypártban van a legtöbb meleg, akár így van, akár nem, meglehet, észszerű, de nem csak képzeletbeli határokat áthágó, bármennyire értetlenül nézi is Márki-Zay Péter azokat, akiknek az arca épp az ő megszólalása miatt feszül meg sokatmondóan. És valószínűleg tényleg nem érti: az ő racionalitása a kívánatos és jó végcélban, az ahhoz vezető eredményességen alapszik, tehát nem érti meg, hogy ha ez a kijelentése közelebb visz a melegek számára élhetőbb magyarországi világhoz vezető kormányváltáshoz, akkor mi is itt valójában a baj. Hiszen a Fidesz ellen csak a Fidesz fegyverével lehet föllépni. Ha a Fidesz buzizik, buzizik egyet ő is. De ez az ő értelmezésében nem sunyiság, hanem a győzelemhez vivő út, vagyis megengedhető, még ha nem is az.

Márki-Zay Péter győztes típus, és ezt elhiszik róla, mégpedig joggal. Van, aki szerint ő a fideszes, aki nem lop. Vagy a kiábrándult. Vagy a megtért. Vagy az áruló. Van, aki szerint pártok felett áll, mert megtestesíti a konzervatív-liberális értékeket – ezt jelzi nemcsak a szakértői kormányzáshoz való ragaszkodása, hanem például az is, ahogy az önkormányzatok vállalkozási szabadságáról beszél –, de van benne valódi baloldaliság – a cigányság fölemelése számára jól érzékelhetően érzelmi kérdés, miközben sehová nem vezető finomkodásnak tartja a cigányokról vagy romákról beszélünk PC-vitát – és van benne egy jó nagy adag szuggesztív erő: a belülről kifelé sugárzó hit abban, hogy látja a végcélt és az oda vezető utat, akár ott van a végcél, akár nincs, akár van út, akár nincs, de láttatni képes azt, és ez, a láttatatás képessége és annak hite, hogy a láttatott maga a valóság, eddig legalábbis, önbeteljesítő erejűnek tűnik.

Még több olvasnivaló a témában

Krajczár Gyula

Szabó Barnabás

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés