Mindig légtornász és a legjobb fogó akart lenni

Kristóf István élete a cirkusz

| 2022.01.11. 02:05

Olvasási idő kb. 11 perc

A cirkuszt vagy szereti valaki, vagy nem. Mondhatnám, nincs középút és nincs harmadik lehetőség, de Sz. Látó Judit könyvét olvasva már másképp gondolom. Mert van, akinek az élete a cirkusz. Egyszerűen és megkérdőjelezhetetlenül. Minden csodájával és minden nehézségével együtt. Ahogyan Kristóf Istvánnak is, aki nyolcvan évéből gyakorlatilag mindegyiket a cirkuszban vagy annak közelében töltötte. Abból közel 25-öt a Fővárosi Nagycirkusz vezetőjeként.

Akció

Féltem a cirkuszt – szól az Életem, a cirkusz című könyv egyik fejezetének címe. Aki mondja, a világhírű artista, Kristóf István. Csak azért tudom nagy vonalakban, hogy ki is ő, mert ismerem a fia, ­Kristóf Krisztián, az ugyancsak világhírű artista munkásságának egy részét, és ő mindig beszél az édesapjáról. Meg más művészektől is hallottam, hogy milyen kivételes hozzáállással vezette közel 25 évig a budapesti Fővárosi Nagycirkuszt.

Nézem a szakmai életrajzát. Magyarország, Olaszország, a volt Szovjetunió, Görögország, ­Csehország, Bulgária, az egykori Jugoszlávia, Ausztria, NSZK, Románia, Dánia, Skócia, Írország, Lengyelország, Hollandia, Anglia, Ausztrália, Svédország. (Csak azért is végigírom.) Monaco, Új-Zéland, Fülöp-szigetek. Turnék, szerződések, fellépések, társulatvezetések, művészeti vezetések és még nem is beszéltünk a zsűrizésekről, mert akkor még hosszabb lenne a lista.

Nem nagyon van olyan díj, amelyet ne kapott volna meg, beleértve a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét, a Cirque du Soleil-életműdíját, és persze számára A DÍJAT, a mindennél értékesebbet, a Monte-carlói Nemzetközi Cirkuszfesztivál Ezüst Bohóc-díját.

Utóbbi az artisták számára olyan, mint a színészeknek az Oscar-díj. Már oda kijutni is nagy dolog, nemhogy díjazottnak lenni. Onnantól kezdve a világ számon tartja a nyertest.

Így lett ez 1977-ben Kristóf Istvánnal és a feleségével, Ilivel is. Fellépésük után, nagyjából éjfél körül, vacsorázni kezdtek a lakókocsijukban, Ilike otthonról vitt bélszínt sütött, mustáros konyakkal, amihez bort ittak. Pityu – ahogyan Istvánt szerettei hívják – zajt hallott a cirkusz felől és kiment, hogy megnézze, mi történik. III. Rainier herceg éppen a díjasokat sorolta, és akkor azt mondta: „Istvan Kristof Hongrie! Hand voltige, silverclown!”

„Na, mi történt?” – kérdezte később Ili. „Ezüst bohóc” – válaszolta Pityu.

De tovább is van. A díjat az angliai születésű Cary Grant, az ugyancsak világhírű színész adta át. (Tizenhárom évesen megszökött egy vándorcirkusszal. Három év múlva New York felé hajózott Bob Pender akrobatáival, majd Amerikában táncoskomikus lett. A Broadway-musicalekben aratott sikerek után, huszonhét évesen kapott filmszerződést.) És Ilinek bónuszpuszi is járt tőle, ami elég menő volt már akkor is.

Kristóf István 2013. januárjáig, három hónap híján, 25 évig volt a budapesti Fővárosi Nagycirkusz igazgatója.

„Nekem a Fővárosi Nagycirkusz egy szentély” – mondja a könyvben.

Ami azt illeti, nagyon szűkös anyagi lehetőségekkel bíró szentély. Így aztán az igazgató és a felesége éppúgy végezte a fizikai munkát, mint bármelyik másik alkalmazott. Ili varrta a táncoslányok harisnyáját, vagy István ment az állatokért a határra, kéthetente felmászott a kupolába, hogy maga ellenőrizze a kötéseket, és általában is végigcsinálta a műszakkal az előadást. Számára nem volt munkaidő, nem volt szünnap, gyakorlatilag folyton bent volt a cirkuszban.

Ahogyan mondja, igazgatósága első percétől azért dolgozott a feleségével, hogy a magyar cirkuszművészet megőrizze a nemzetközi hírnevét. Nem engedett abból, hogy pontosan akkor szólaljon meg a zene, amikor meg kell szólalnia és pont abban a pillanatban történjen a fényváltás, amikor annak épp ideje van.

„Az ültetős néniknek porrongyot adtam a kezébe, hogy az előadás előtt fél órával tegyék rendbe a saját területüket a nézőtéren, törölgessék át a székek karfáit is.”

És aztán meg időnként bement a sorok közé és ellenőrizte, hogy megtörtént-e, amit kért. Nem engedte, hogy bárki idegesen vagy durván szóljon a nézőkhöz. Aki ezt tette, annak mennie kellett az intézménytől.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Fizess elő a Jelen online cikkeire,
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában

Kormos Lili

Hiába trükközik a KSH, az emberek 100 százalékos inflációt érzékelnek

Csak a kenyér több, mint 60 százalékkal drágult

Szabó Brigitta

Láng Zsuzsa

Cser-Palkovics András: Kulcskérdés, hogy megjöjjenek az EU-s pénzek

Energiacsúcs összehívását és a fűtési szezon végéig ársapka bevezetését kérik a kormánytól az önkormányzatok.

Tóth Ákos

Ónody-Molnár Dóra

Kvótát a magyar cigányságnak!

A faj szó átírását kezdeményezik a magyar joganyagban az Ámbédkar Technikum vezetői

Ónody-Molnár Dóra

Paul a pult mögött

McCartney, 3, 2, 1.

Benedek Szabolcs

Árnyékkormány angol és magyar módra

Őfelsége leghűségesebb ellenzéke

Szabó Barnabás

Mindenki hazaárulója

Eckhardt Tibor (1888-1972)

Révész Sándor

Vásárhelyi Mária

Ipsos: A magyarok tartanak a legjobban az áremelkedéstől

Többen hibáztatják a háborút, mint a kormányt

Lakner Zoltán

Lakner Zoltán

Tamás Ervin 

Folytatódik Iványi Gáborék zaklatása

A BM-ben nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb

Ónody-Molnár Dóra

Baljós tanévkezdés

Csak irracionális racionalizálás képzelhető el

Ónody-Molnár Dóra

Keresés