„Világvége!” – így értékelte Václav Klaus volt cseh elnök és a jobboldali Polgári Demokrata Párt (ODS) „alapító atyja”, amikor egykori pártja 2014 januárjában a brnoi Masaryk Egyetem volt rektorát, Petr ­Fialát válsztotta meg az ODS történetének negyedik elnökévé. Klausnak az fájt a legjobban, hogy Fiala korábban soha nem volt tagja politikai pártnak, kívülről érkezett. Vélhetően arra sem számított mindenki, hogy ezek után nemcsak Fiala személyes politikai karrierje ível felfelé, de az ODS-t is rendbe teszi, amely akkor fennállása legrosszabb korszakát élte. Néhány hónappal korábban, a 2013-as őszi parlamenti választáson az ODS 7,72 százalékot ért el, nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiessen a parlamentből. 

Fiala vezetésével az ODS választásról választásra hódította vissza korábban elvesztett pozícióit. Előbb önkormányzati szinten tértek vissza a prágai és a regionális nagyvárosok, a régiók vezetésébe és a szenátusba is. Végül az ODS vezetésével és a ­kereszténydemokraták (KDU-ČSL) és a nemzeti-­liberálisok (TOP 09) részvételével megalakult a Spolu (Együtt) hárompárti választási koalíció is. Ez a tömörülés nyerte meg a 2021. októberi ­országgyűlési választást is, az ODS újra az ország vezető politikai ereje lett. Miloš Zeman köztársasági elnök pedig november 26-án nevezi ki a Petr Fiala vezetésével felálló ötpárti, új cseh kormányt. 

De ki a Cseh Köztársaság új miniszterelnöke, ez a cseh közvélemény előtt is korábban ismeretlen tudós, aki magára haragította a cseh belpolitika egyik ikonját? Miért nem lehet Fiala és Klaus szembenállását pusztán személyes ellentétként értékelni? Miért jelent a cseh jobbközép-konzervatív oldalon Fiala megjelenése alapvető változást?