Pintér Gergő a matematikát népszerűsíti és nem szereti a törtdimenziós zöldségeket

Egy ideje már mondogatták róla: bezzeg neki könnyű, mert éjszakánként a végtelennel csajozik. Ez történhetett azon a bizonyos nyáron Erdélyben is, amikor a Marosba nyúló szigeten megismerkedett Ágival a Félsziget Fesztiválon.

Gergő eredetileg a legendás alternatív zenészek és főleg Menyhárt Jenő és az Európa Kiadó miatt vette az irányt a Festivalul Peninsulára, de nem tehetett róla, ahogy fogytak a sörök és megjelentek a szép szemű lányok, csak elkezdett mesélni a többdimenziós kockákról, a különféle lyukelméletekről, az ördöglakatról és a tökéletes ölelés paradoxonáról. Így aztán az éjszaka második felét már nem a koncertek mámorában, hanem Áginál, Marosvásárhelyen töltötte. És bár a reggeli órákban egészen tapintatosan próbált meglépni, mégis összefutott a lány apjával, aki felajánlotta, hogy visszaviszi autóval a Félszigetre. Nem lehetett visszautasítani.

Útközben az anyósülésen Gergő bevallotta, hogy valójában matematikusnak készül, mire az apa szinte felkiáltott meglepetésében, mivel az ő legkedvesebb komája is matematikus: ő tervezte a pszeudoszféra szobrot a Bolyai Líceum elé. (A piramisszerű márványtalapzat, rajta a rozsdamentes acélból készült térhálós szerkezet és benne a műgyanta harang Erdély első matematikai műemléke. A harang – pszeudoszféra – felszínén a Bolyai által megalkotott hiperbolikus geometria érvényesül. Talapzatán a felirat románul, magyarul és angolul is olvasható: „Hódolat a szellem szabadságának, az igaz gondolat egyetemességének és a tér tudományának.”)

Ági apja hirtelen fordított egyet a kormányon és meg sem álltak Horváth Sándor matematikus házáig. A Félsziget koncertprogramja ezen a délután kimaradt, mert a tudós kománál végtelenbe nyúló beszélgetéseket folytattak, poharazgattak. Négy évvel később Gergő már egyetemista évfolyamtársait is hozta magával a marosvásárhelyi matematikushoz, és amikor már mindannyian kellően jó hangulatba kerültek, Horváth tanár úr elkezdte püfölni az asztalt a korsójával, hogy márpedig Gergőnek az ő gyerekkori barátjánál, Némethi Andrásnál kell tanulnia, mert a világhírű professzor az egyik legkiválóbb szakember a szingularitáselmélet terén. Ráadásul egy évtized után nemrég jött vissza Amerikából Magyarországra. Gergőben mély nyomot hagyott ez a jelenet és bár korábban sosem hallott Némethi Andrásról, amikor az ELTE-n megjelent a híres professzor, biztosan tudta, hogy nála fogja megírni a doktoriját.

– Ágival azóta is nagyon jóban vagyunk, egyszer még a régi salgótarjáni zenekarom, a Szuicid Gombócok koncertjére is eljött – meséli Pintér Gergő, a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet fiatal matematikusa, aki amellett, hogy az ELTE új gazdasági képzésein tanít matematikát és egy fizikus csapatban végez kutatást a BME-n, a (halál;orgazmus), és más avantgarde zenekarok (Kronoszinklasztikus Infundibulum, A Gecó és a Fa duó) dalszövegírója és frontembere.

– Mindig szerettem társaságban beszélni a függvények rejtelmeiről és a matematika filozofikus szépségeiről, egyszer kamaszkoromban pedig egy hullámpalás garázstetőn járkálva tanítottam egy tizedikes srácot deriválni. Aztán, már egyetem után, egy házibuli hajnalán valaki talált a hűtőszekrényben egy karfiolt és egy idő után szóltak, hogy elkészült a finom karfiolleves, mondtam, hogy én nem szeretem a törtdimenziós zöldségeket. Erre persze nevettek és kérdezgették, hogy mi az, hogy törtdimenzió, én pedig elkezdtem nekik magyarázni, hogy a brokkoli és a tüdő is az, de mire hoztam volna a ceruzát, hogy lerajzoljam nekik, már érkeztek is a lemondó sóhajok, hogy hagyjam a csudába, mert úgysem fogják megérteni, hiszen világéletükben gyengék voltak matekból. Nem akartam, hogy a karfiollal kapcsolatos jószándékú mesémet is a matematikával elszenvedett traumák megerősítésére használják fel, úgyhogy megbeszéltük, hogy egy hét múlva újra találkozunk, és beavatom őket a dimenziók titkaiba. Valahol itt kezdődtek el a laikus célközönségnek szóló MateMorfózis szeánszaim, mert az egyetem után a kutatáson kívül már kifejezetten arra vágytam, hogy a számomra lenyűgöző matematikai jelenségeket hétköznapi nyelvezettel, de teljes gondolati pompájában átadhassam másmilyen érdeklődésű, zenész, művész vagy bölcsész barátaimnak is.

Pintér Gergő először a Király utcai Sirályban, majd 2012 nyarán, a Művészetek Völgyének egyik borudvarán kezdett el előadásokat tartani térről és időről, na meg például arról, hogy mi történik, ha véletlenül kisétálunk a világűr szélére? Tíz nap alatt nyolc radikális matematika órát tartott Taliándörögdön, miközben erősen fesztiválozott, így időnként megesett, hogy másik faluban ébredt. De hiába késett egy órát, ahogy teltek a napok, Kolics Lajos borudvarán egyre több ember várta a mezítlábas ifjú tudós fejtegetéseit.

Gergő azóta Térteremtés című előadásával nagy sikert aratott a TEDxYouth konferenciasorozatán, hatalmas tapsot kapott a Mindenki Akadémiáján és bekerült a La Femme magazin ötven tehetséges magyar fiatal különleges csoportjába is. A budapesti kultúrpresszókban, a Gólyában és fesztiválokon tartott MateMorfózis előadásainak anyaga pedig 2015 óta szabadon választható kurzus, tananyag lett az ELTE-n. Idén ősszel került a boltokba Új világok teremtése című könyve. Gergő ebben a kötetében MateMorfózis szeánszait fűzte fel és foglalta össze a geometriai rendszerek témája köré gyűjtve és mindezt bonyolult képletek és szakkifejezések nélkül, pusztán a fantáziánkra építve.

– Ahogy a Művészetek Völgyében tartott előadásaimnak, úgy ennek a kötetnek is az a célja, hogy közvetlenebb kapcsolatot hozzon létre a mindennapi ember és a tudományok között, hogy például a matematika szépségét és a kutatók elméleteit ne csak a professzorok és a tudósok értsék, hanem a hétköznapi emberek is rácsodálkozhassanak a tudomány szabad, rejtélyekkel teli világára – mondja.

Pintér Gergő Salgótarjánban látta meg a napvilágot, szülei közgazdászok. A bányagépgyári lakótelepen cseperedett, a környék gyerekeivel járt óvodába, iskolába. Talán ötéves lehetett, amikor édesapjától kapott egy origami könyvet és a papírból együtt különféle állatokat hajtogattak: bálnát, gorillát, zsiráfot. Gergőnek ez nagyon megtetszett, a papírvarázsra még az óvónéniket is próbálta tanítgatni, de a pedagógusok egy idő után már nem tudták követni. Gergőnek még évekig szenvedélye maradt a térbeli papírszobrászat, ez azért is jól jött, mert kisiskolásként szociálisan kicsit a perifériára szorult. Hamarosan azt is felfedezte, hogy milyen izgalmakat rejt a függvénytáblázat, a földrajzi atlasz, na meg az Új magyar lexikon. Szoros barátságba került a térképekkel, a logaritmusokkal, s matematikai képességeit időnként iskolai versenyeken is felvillanthatta, bár a salgótarjáni Rákóczi iskola akkoriban a roma gyerekek felzárkóztatásával, szociális és egyéb problémáival küzdött, kevesebb idő jutott tehetséggondozásra.

– Tizenkét éves voltam, amikor Pásztóra költöztünk, és a hatosztályos salgótarjáni Bolyai Gimnáziumba kerültem. Ekkor már nagyon társasági ember voltam, Kalcsó tanár úrral naponta száz kilométert is lenyomtunk a biciklistáborban, és amellett, hogy egyre több könyvet olvastam, alternatív zenéket hallgattam, majd zenekart alapítottam, idősebb barátaim is lettek. Különleges élmény volt rátalálni Péter Rózsa Játék a végtelennel című könyvére, melyet a szerző Benedek Elek fiának, Benedek Marcellnak írt még a harmincas években. Itt találkoztam először azzal a ténnyel, hogy a végtelennek több fajtája van és hogy a matematika új világokat teremt. Vidéki fiú létemre matematikából bekerültem az OKTV nyertesei közé, így szerencsésen kiválaszthattam azt az egyetlen egyetemi szakot, ahol ezeket a jelenségeket nyíltan és átfogóan tárgyalják: az ELTE elméletimatematikus-képzést.

Gergő nem tagadja: az akkor már varázslatos salgótarjáni évek után már alig várta, hogy Budapestre költözzön a Bolyai Kollégiumba, és nem csak a matematika miatt. Ekkor már évek óta rajongott a magyar alternatív együttesekért, így az egyetemi évek alatt szinte nem múlt el nap, hogy ne ment volna el legalább egy koncertre, hogy aztán maga is új együttest alapítson, dalszövegeket írjon, melyekben a társadalomkritika, a groteszk humor és az erotika mellett hangsúlyt kapnak a tudományos jelenségek is. („Ámor, Ámor őssejtmámor, különülj el és légy az egy…”; A titkár a maffiát rácsavarja a városra…”; „Egy csók volt az ősrobbanás…”) Nevetve meséli: első tudományos cikke egyszerre jelent meg a (halál;orgazmus) első lemezével.

A pandémia idején az utolsó pillanatig kiült a Rákóczi étterem teraszára, még akkor is, ha fázott. Kedvenc helye még a Csiga és a Bacsó Béla utcai nyitott galéria, a Babicska, melynek megnyitóján a saját versére (Furcsa lény születése) adott elő egy performanszt. A teljes bezárás előtt a józsefvárosi Rákóczi téren zajlott idei utolsó minikoncertje is (A Gecó és a Fa), ahol Kertész Endre barátjával előadták a Zénon paradoxonok című teknősbékás nótát, amelyet eredetileg az ELTE analízis kurzusán adtak elő a deriválás témakör bevezetéseként.

„Lassan lépked a teknősbéka, megáll az ész!
Nem éri utol Akhillész.
Gyorsan süvít a nyíl, megáll az idő, lebeg, oda nem ér.
Lassan lépked a teknősbéka, megáll az ész!
Nem éri utol Akhillész.”

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.