
Amikor nincs háború, a nemzetek akkor is össze akarják mérni tehetségüket, erejüket, ez a kísértés nem vész ki az emberiségből soha – így hangzik a miniszterelnök első bölcsessége a Nemzeti Sport múlt heti olimpia-értékelésében.
Nem, mintha nem létezne nemzet, csakhogy a hazához kötött identitást nem kellene összekeverni a nacionalizmussal, a nemzettudat erőszakos hangsúlyozásával. Európa népei végre megtanulták a második világháború után, hogy végzetes a nemzetek vetélkedése, a békének egyetlen záloga, ha sikerül nemzetek felettiségben gondolkodni. Ez ültette el az európai integráció magvát, a létezés nem egymással szemben, hanem egymás mellett lehetséges.
Ahonnan már csak egy ugrás a „haza nem lehet ellenzékben”. Érdekes, hogy nem a fair play elvét hangsúlyozza – az nem kompatibilis korábbi, a magyarokról szóló eszmefuttatásával: „Lovagolni, menekülést színlelve hátrafele nyilazni – vannak mindenfajta hagyományok. Tehát valami cselvetést is szeretnénk látni.” Ahol a gazdasági és politikai életben hiánycikk a tisztességes verseny, ahol éppen szándékosan torzítja a versenyfeltételeket – ő cselvetést szeretne látni -, botorság is volna a fair playt emlegetni, amely egyidős a kereszténységgel. Pedig Orbán hivatkozhatna Pál apostolra is a Bibliából: „a versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd”.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!