A cselvetés, mint orbáni hungarikum

Fóti Tamás | 2021.08.20. 08:32

Címkék:

Orbán Viktor

Olvasási idő kb. 5 perc

Amikor nincs háború, a nemzetek akkor is össze akarják mérni tehetségüket, erejüket, ez a kísértés nem vész ki az emberiségből soha – így hangzik a miniszterelnök első bölcsessége a Nemzeti Sport múlt heti olimpia-értékelésében.

Orbán lehorgonyzott a 19. század nemzetfogalmánál. Akkor haladó gondolat volt nemzetben gondolkodni, mert sok nép számára a nacionalizmus jelentette a szabadságot, függetlenséget. Mára azonban ezt meghaladtuk.

Nem, mintha nem létezne nemzet, csakhogy a hazához kötött identitást nem kellene összekeverni a nacionalizmussal, a nemzettudat erőszakos hangsúlyozásával. Európa népei végre megtanulták a második világháború után, hogy végzetes a nemzetek vetélkedése, a békének egyetlen záloga, ha sikerül nemzetek felettiségben gondolkodni. Ez ültette el az európai integráció magvát, a létezés nem egymással szemben, hanem egymás mellett lehetséges.

Orbán saját személyiségének jegyeit általánosítja, ő az, akinek a világ másról sem szól, mint versenyről, a másik legyőzéséről, számára a politikai ellenfél ellenség, akit meg kell semmisíteni.

Ahonnan már csak egy ugrás a „haza nem lehet ellenzékben”. Érdekes, hogy nem a fair play elvét hangsúlyozza – az nem kompatibilis korábbi, a magyarokról szóló eszmefuttatásával: „Lovagolni, menekülést színlelve hátrafele nyilazni – vannak mindenfajta hagyományok. Tehát valami cselvetést is szeretnénk látni.” Ahol a gazdasági és politikai életben hiánycikk a tisztességes verseny, ahol éppen szándékosan torzítja a versenyfeltételeket – ő cselvetést szeretne látni -, botorság is volna a fair playt emlegetni, amely egyidős a kereszténységgel. Pedig Orbán hivatkozhatna Pál apostolra is a Bibliából: „a versenyző is csak akkor nyeri el a babérkoszorút, ha szabályszerűen küzd”.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvasd el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen online cikkeire, vagy jelentkezzen be
csak havi 1500 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés