A harcias kicsinyesség kora

Demény Péter | 2020.07.07. 11:50

Címkék:

Románia Trianon

Olvasási idő kb. 4 perc

Romániában az a baj Trianonnal, hogy a románok és a magyarok nagy, mindenesetre hangos része sokat emlegeti, és megcáfolhatatlan előítéletek kapcsolódnak hozzá. Jogunk volt hozzá, ősi román föld, a nemzet történelmének nagy pillanata, a liberális politikusok diadala – ezek a román sztereotípiák. Átvertek, ősi magyar föld, a nemzet történelmének katasztrófája, a Nyugat (elsősorban a franciák) galádsága – ezek pedig a magyarok. Mindezeket a rögzültségeket a politikusok jól kihasználják, mint legutóbb Klaus Iohannis államelnök az autonómiától való félelmet, mely egyébként, mármint az autonómia, újabb gondolkodási kaptafa mindkét nemzet számára: az erdélyi magyarok úgy képzelik, az legalább „hasonlít” majd a Trianon előtti állapotokhoz, valamiféle „kis Magyarországot” értenek alatta, a románok pedig szintén, és éppen ettől félnek. Tulajdonképpen maga Trianon is ilyen rögzültség, hiszen a jelenlegi határokat az 1947-es párizsi békeszerződés garantálja.

Azok a liberálisok, akiket a románság egy része a nemzet hőseinek tekint, a Nemzeti Liberális Párt tagjai voltak, és Romániában a mai napig nincsen igazi liberális bázis, mint ahogy Magyarországon sokáig valóban jelentett valamit az SZDSZ. Ez azzal jár, hogy a román közélet korántsem annyira differenciált, mint a magyar: sokkal nagyobb az egyetértés „magyar ügyben”, mint amennyire egy igazán rétegzett közegben remélni lehetne. Klaus Iohannis a Nemzeti Liberális Párt tagja, és látjuk, hogyan gyakorolja liberalizmusát. Az elhíresült nyilatkozat természetesen politikai színház volt, de nem véletlen, hogy mitől vár sikert, tapsot egy romániai liberális, és mit tesz meg érte. Kelemen Hunortól tudjuk, hogy Ludovic Orban jelenlegi, szintén liberális miniszterelnök valamikor betéve tudta az unitárius kátét, ám ez éppen úgy nem számít, amikor a magyarokról kell nyilatkoznia, mint Klaus Iohannisnak a maga kisebbségi státusa.

Minden kisebbség gyanakvó, és megtalálja az okot a gyanakvásra – Romániában nem is kell sokat keresgélnie. „Most, amikor a járvány ellen küzdünk, a Szociáldemokrata Párt, a PSD egyezséget köt az RMDSZ-szel az autonómiáról” – mondta a román államelnök, egy politikai alkut rögtön országos veszélynek állítva be, és persze a katonai szókincset használva. Éppen úgy küzd, harcol, ellenáll és egyéb ilyeneket művel, mint a romániai magyarság radikális hányada, és mint Orbán Viktor kormánya. Éppen ezért igazi nyugalom nincsen, csak látszatcsend: a kisebbség jórésze soha nem elégedett, mindent kevésnek érez, mindent a „végső győzelem” szempontjából tekint, és a román állam bőségesen szállítja az elégedetlenség okait: nehéz elképzelni például, ugyan miért ne lehetett volna engedélyezni, hogy március 15. hivatalos ünnep legyen az ezt igénylő közösségek és települések számára, a képviselőház mégis leszavazta. A harcias kicsinyesség korát éljük.

A megadott kettős állampolgárság miatt a kisebbség mindent megbocsát: korrupciót, igazgatók ejtőernyőztetését, könyvtárak szétverését, bármit. Problémái megoldását a látványos gesztusoktól reméli, és úgy érzékelem, sokan nem hisznek az átgondolt cselekvésben, nem is igénylik.

Még több olvasnivaló a témában.

Lelátó

Tamás Ervin 

„Ezek az emberek valószínűleg még nem élveztek egyetlen futballmeccset sem, sosem azért mennek ki a stadionokba, hogy jól érezzék magukat, hanem hogy nézzék, mit lehet feljelenteni” – vélekedett a miniszter”.

Elolvasom

A mai napig őrizzük a könyvtárban a CEU szellemiségét

Tóth Bea

Ha diplomát adó képzést nem is végezhet, a magyarországi küldetését nem adta föl a CEU. Egyre többen keresik föl az intézmény magyarországi könyvtárát a kutatásaikhoz, ami nem is csoda, hiszen számos hasonló intézmény zárt be a rezsiemelések miatt.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Kortársaink öröksége – gondolatkísérlet nekrológra

Lakner Zoltán

Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg a 74 évesen elhunyt Tamás Gáspár Miklósról és a 89 éves korában elhunyt Mécs Imréről. Személyiségük, életútjuk sokszínűsége indokolja is ezt a sokféleséget. A két eltérő pályát összeköti a demokratikus rendszerváltás, meg az, hogy mindketten megélték a harmadik köztársaság összeroskadását és elpusztítását, még ha ennek kapcsán különböző következtetésekre jutottak is. Ami azonban végső soron közös bennük, az az önkény elutasítása és az emberi méltóság mindenek elé helyezése. Ez az írás szerény adalék Tamás Gáspár Miklós és Mécs Imre közéleti örökségének megfogalmazásához.

Elolvasom

Egy választás anatómiája

Szekeres Imre

Sokan sokféleképp értelmezik a jászberényi időközi választáson történteket, ahol az ellenzék tönkreverte a Fideszt. Szekeres Imre egyike volt a Közösen Jászberényért Egyesület kampánycsapatának. A Jelennek küldött cikkében leírja, mi vezetett ehhez a győzelemhez.

Elolvasom
Keresés