Miklós Gábor A közelben Afganisztán

Legkésőbb szeptemberben kivonulnak az amerikaiak, s velük együtt a többi szövetséges. Így hazatér a NATO-programban résztvevő féltucat magyar katona is Afganisztánból. Húsz év kellett ehhez, kétszer annyi, mint a szovjeteknek, akik tíz évig tartották megszállva a közép-ázsiai országot. A britek kétszer próbálkoztak az afgán kérdés hasonló megoldásával a 19. században, ők gyorsabban felismerték a lehetetlen helyzetet, s visszamentek az akkori Brit-Indiába. A történészek a brit kalandot elemezve régóta figyelmeztettek: a katonai megoldás nem működik az afgán hegyek között. Nem működik, állították, a modernizáció egyetlen addig kipróbált – importált – erőszakos modellje sem. Nem hallgattak rájuk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az afganisztáni emberek egésze elutasítaná az új dolgokat, eljárásokat, a világ megismerését. Sőt, nagyon sokan vannak, egyre többen a világhoz igazodni akarók. Nem csak azóta, hogy az évezred elején, az amerikai katonaság elfoglalta az országot, hogy megszüntesse a talibánok szélsőséges iszlám rendszerét. Ez a középkorias rezsim adott hátországot Oszama bin Laden al-Kaída nevű terrorszervezetének, amely szent háborút hirdetett a Nyugat ellen, s 2001. szeptember 11-én megtámadta az USA-t.

Ez már történelem, ahogy az volt a szovjetek tíz éves kilátástalan kalandja is. Ez idő alatt három alkalommal jártam riportúton Afganisztánban. A második utamon együtt vacsoráztam három szovjet tudományos kutatóval. Arra terelődött a szó, hogy milyen reménytelen az elmaradottság, óriási a különbség a pár városi központ és az ország egésze között, s hogy a nép – vetettem fel – nem akarja a korszerűséget. Idéztem egy ottani magyar kiküldött epés nézetét, miszerint az afgánok ott tartanak, ahol a naptárjuk, azaz hatszázvalahány évvel vannak elmaradva. Az oroszok bólogattak, s csak az egyik engedett meg magának egy megjegyzést, hogy ők a baszmacsokkal (közép-ázsiai szovjetellenes harcosok a forradalom utáni években) is legalább húsz évig harcoltak, mire pacifikálták a térséget.

Ezt a húsz évet a hidegháborús Szovjetunió nem engedhette már meg magának, kivonultak, magára hagyták a helyi kommunista párt által vezetett rendszert. Ezek még két évig tartották magukat, akkor összeomlott a Kabulba visszaszorult rezsim, és dr. Nadzsib, a köztársaság elnöke lemondott, az ENSZ-képviseletre menekült. Négy évvel később megkínozták és felakasztották.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

Az egy éves születésnapját ünneplő Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A Jelen újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók segítségével maradhat fent.

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor ezzel hozzájárul a Jelen független szerkesztőségének munkájához. Az előfizetésért cserébe színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!