Ónody-Molnár Dóra A közöny iskolája

Bevallom, nem értem, miért háborodnak fel szülők a középiskolai felvételi után minden áldott évben. A közösségi médiát elöntik a panaszos beszámolók arról, hogy éppen ezen a napon rossz passzban volt a gyerek, pedig annyit készült, most mi lesz. Aztán cikkek jelennek meg arról, hogy milyen nehéz volt a feladatsor, pszichológusok fejtik ki a véleményüket, hogy mennyire káros ez az egész erőltetett verseny a gyereknek, szakértők értékelik az adott évfolyam teljesítményét. Évtizedek óta elhangzik az a mondat is, hogy ez a rendszer igazságtalan, mert ha a felvételi napján ballábbal kel a gyerek és alulteljesít, a jövője múlhat rajta. Csakhogy ez semmi más, csak visszatérő sirám a kellemetlen tünetek láttán. A bírált felvételi ugyanis olyan rendszer működésének a szükségszerű következménye, amelyet egyébként a szülők elfogadnak. Amikor temérdek pénzt és energiát fordítanak a gyerekük felkészítésére a felvételire, akkor ennek a rendszernek az alapjait erősítik meg újra és újra.

Ez a kormány a látszat ellenére úgy működik, hogy amit az emberek nagyon nem akarnak, azt hosszú távon nem erőlteti, illetve ahol nagy feszültséget érzékel, oda előbb-utóbb forrásokat csorgat.

Ezt láttuk a vasárnapi boltzár esetében, az emberek utálták, a kormány pedig kihátrált abból, hogy az országnak előírja, mikor erkölcsös vásárolni. Aztán ott van az államilag finanszírozott közgazdász- és jogászképzések ügye, amikor a diákok a hideg tél ellenére nagy számban és kitartóan vonultak az utcán, akkor, ha nem is a korábbi mértékben, visszaállították ezeken a képzési területeken is az államilag finanszírozott helyeket. Az internetadót már fel sem hozom. A koronavírus miatt hatványozottan nagy terhelés alá kerülő egészségügyben már nem lehetett tovább halogatni az orvosok érdemi bérfejlesztését. Miért? Mert a kormánypárt folyamatosan méri, miről mit gondolnak az emberek, mostanában pedig azt mérte, hogy a társadalom nagyon is észleli, mennyire nagy az elégedetlenség az egészségügyben. Mit lépett ennek hatására a kormány? Jelentős béremelést adott az orvosoknak. A járvány tavaszi hulláma kezdetén egy péntek reggeli rádióinterjúban a miniszterelnök azzal fenyegette a pedagógusokat, hogy ha be kell zárni az iskolákat, akkor fizetés nélküli szabadságra kell menniük, majd a nap folyamán megkapta a közvélemény-kutatási eredményeket, amelyek hatására este már azt jelentette be, hogy bezárja az iskolákat és bevezeti a digitális munkarendet.

Ahol nyomás, feszültség keletkezik, ott a kormány változtat korábbi politikáján.

Az oktatás az a terület, ahol nincs olyan társadalmi nyomás, amely miatt változtatni kényszerülne a kormány a 2010 óta tartó gyakorlaton. Ahol volt nyomás, ott változtatott is, a szegregáció össztársadalmi igény, úgyhogy 2010-től kezdődően minden olyan eszközt, jogszabályt, amely a szegregációt volt hivatott mérsékelni, kiiktatta. A pedagógustársadalom nagy részének óriási megkönnyebbülésére 16 évre csökkentette a tankötelezettséget, hiszen ki akar kevés fizetésért nehéz sorsú tinédzserekkel veszkődni. A középosztályt kiszolgálva utat engedtek a tömeges egyházi iskolafenntartásnak. Az egyház garancia arra, hogy ott a fehér gyerek nem találkozik cigánnyal.

Az egyházi és egyes alapítványi iskolák bőséges állami támogatásuk ellenére elzárkóznak attól, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók nevelését felvállalják. Ez a társadalmi igény.

Ahogy az is, hogy működjenek a hat- és nyolcosztályos középiskolák. Az egységes általános iskolai oktatásból a középosztálybeli szülők csak így tudják kimenekíteni az államilag finanszírozott elitképzésbe a gyerekeiket. Az egyre romló színvonalú közoktatásban a szerkezetváltó gimnáziumok azok, amelyek bizonyos fokú garanciát jelentenek arra, hogy a gyerek a levegőn kívül esetleg némi versenyképes tudást is magába szív.

A pályán mind kevesebb a pedagógus, még kevesebb a jó pedagógus, akik természetszerűleg inkább a motivált családi háttérrel rendelkező, könnyen tanítható középosztálybeli gyerekeket akarják tanítani. Vagyis a szerkezetváltó, illetve a jó hírű intézményekbe törekszenek, így alakul ki élet-halál harc a középiskolai felvételin a gimnáziumi helyekért. A felvételit egy gyerek családi összefogás nélkül nemigen tudja teljesíteni. Ahogy arra a kutatások is rámutatnak, a sikeres vizsgához a szülőnek hónapokon keresztül több órát kell tanulnia a gyerekkel, emellett jó, ha magántanárhoz is járatja a gyerekét. Átlagosan 20-30 ezer forintot fizetnek ki a családok felvételi előkészítőre, magánórára. Ez így megy hosszú évek óta, és a felvételi napján kitörő felháborodást leszámítva a társadalom nagy része szerint – beleértve a pedagógusokat és a szülőket is – EZ ÍGY ELFOGADHATÓ. Ez az élet rendje.

Tisztelt Olvasónk, a cikknek még nincs vége!

A Jelen egy pártoktól és médiacégektől független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. Mélyen elkötelezettek vagyunk a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. A szabad média ma veszélyben van Magyarországon, a független sajtó kizárólag az olvasók támogatásával maradhat fent. Mi nem adományt kérünk, hanem színvonalas, sokszínű, kritikus tartalmat kínálunk az előfizetésért cserébe.

A Jelen oldalán kizárólag a szerzőink saját írásai olvashatók. Nem foglalkozunk hírek utánközlésével és újracsomagolásával. Legfontosabb küldetésünk, hogy színvonalas elemzések, riportok, interjúk és vélemények közlésével segítsük megérteni a közéleti események összefüggéseit. Ha most továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor a Jelen független szerkesztőségének további munkájához is hozzájárul.

Amennyiben egyetért a céljainkkal, kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Jelentkezzen be, ha már regisztrált előfizető.

Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!