Lakner Zoltán Lakner Zoltán: A pávatánc visszatér

Az uniós források kicsikarásáért felelős miniszterként azonosítható Navracsics Tibor a nagy odamondogatások időszakát követően afféle mosolydiplomáciára kapott megbízást Orbán Viktortól, aki az utóbbi években, beleértve a legutóbbi heteket is, egyre több, és egyre nehezebben kezelhető konfliktusba bonyolódott bele az európai partnerekkel.

Akció

A konfliktusok felvállalása, falig eltolása és Bicskéig meghosszabbítása, a húr minduntalan megfeszítése persze Orbán politizálásának alapvető jellegzetessége, amely azon a tapasztalaton alapul, hogy amíg mások megadott szabály- és szerepkészlet keretei között igyekeznek politizálni, addig ő játszmaváltó szabálymódosításokat érhet el, ha másképpen viselkedik. Amikor 2017-ben a „lázadás évére” készült, vagy amikor 2019-ben a populista-nacionalista-szélsőjobboldali pártok áttörésére számított az európai parlamenti választáson, alighanem tudatosan fokozta még tovább a hangerőt és keményítette meg magát egyre több kérdésben. Azt érzékelte, hogy így a korlátokat kijjebb tolhatja, és mivel ennek révén nagyobb mozgástérre tesz szert, nem kár éri majd a konfrontáció révén, hanem éppen ellenkezőleg, ezáltal lehet még sikeresebb a politikai befolyásnövelés és a pénzügyi forrásszerzés területén.

Csakhogy aztán a helyzet nem egészen így alakult, és bár Orbán továbbra is jegyzett politikus az európai színtéren – nem szólva arról, hogy az amerikai politikatudományi szövegek tele vannak az Orbán-jelenségre tett utalásokkal –, jó ideje egyre világosabb, hogy az általa vágyott alternatív jobboldali szövetségnek továbbra sem ­akaródzik megszületni. Immár a blokkoló kisebbségek létrehozásának képességét is egyre inkább elveszíti. Az itthon tekintélyt parancsoló muszklimutogatásnak eladott uniós vétók valójában a magára maradt kormányfő húzásai, hogy az egyetlen megmaradt eszközének unos-untalan bevetése révén játékban tudjon maradni.

A vétókra, valamint a Szijjártó- és Varga Judit-féle belemenős megszólalásokra építő, az Európai Néppárton kívülre szoruló magyar uniós politika kellőképpen rontotta nemcsak a kormány objektív pozícióját, de az e pozíciót körülvevő atmoszférát is. E tényezők összeadódó hatásának következménye, hogy Magyarország soha nem látott távolságra került az európai uniós források lehívásától. S miközben a magyar kormány a közelmúltban is gyakran hangoztatta, hogy a magyar gazdaság szilárd alapokon nyugszik, és legalább annyira a saját lábán áll, mint a miniszterelnök vejének üzletmenete, meg hogy az uniós pénzek nélkül a nemzetközi pénzpiacról önállóan is finanszírozni tudja az országot, valójában egyre inkább fogy a levegő. A frakciókon kívülre rekedt Fidesz európai parlamenti képviselője nyíltan kimondta a cseh soros uniós elnökség bemutatkozásán, hogy Magyarország szerint a cseh elnöki mandátum legfőbb célja az kell legyen magyar szemszögből, hogy Magyarország is hozzájusson a forrásokhoz.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!