A propagandafronton a helyzet változatlan
Olvasási idő kb. 8 perc

Az országértékelő és a heti rádiós kinyilatkoztatások ugyanazt üzenik: mindenki azon mesterkedik, hogy Magyarországot belerántsa abba a háborúba, amit szlávok vívnak szlávok ellen, tehát nekünk nincs közünk hozzá. Szerencsére itt van Orbán, a békeharcos, aki megakadályozza azt, hogy ebből a regionális konfliktusból világháború legyen.
Orbán Viktor folyamatosan azt mondja, hogy az Oroszország elleni szankciókat Brüsszel kényszeríti ki. Kikből is? Hiszen a Tanács, azaz a tagállamok rábólintása nélkül nem történik semmi, az a megveszekedett Európai Bizottság csupán javaslatot tesz. „Brüsszeliták még nem adták életüket” – visz be nekik a magyar miniszterelnök egy újabb jobbegyenest, és hozzáteszi: „Magyarország az egyetlen uniós ország, amely kénytelen emberáldozatot hozni”. Tehát, akkor mégsem szláv belháborúról van szó?
Ezen az ellentmondáson túlteszi magát, sőt, mint mondja, Magyarország az egyetlen EU-tag, amelyik a béke pártján van. Lám, Németország egy évvel ezelőtt még ugyanazt vallotta, mint a magyar külpolitika, mára azonban fokozatosan belesodródott a háborúba. Rosszízű élcelődést is megengedett magának. „Egy éve nem voltunk egyedül a béketáborban, ott voltak a németek is, csak sisakot szállítottak, ehhez képest néhány hét múlva Leopard tankok vonulnak keletre, az orosz határ felé. Talán még a régi térképek is megvannak.”
Vajon mit akart ezzel a második világháborús és náci németországos „poénnal” (derültség a hallgatóság részéről) mondani? Hogy ez a Berlin az a Berlin volna? Kérdezi ezt annak az országnak a kormányfője, amelyik történetesen Hitler végsőkig kitartó szövetségese volt? (Hogy mi lehet Orbán fejében, arról tanúskodhat korábbi ízléstelen kiszólása, amikor az európai gázfogyasztás csökkentéséről volt szó: „a németeknek ebben komoly know how-juk van”.)
„Sisakkal kezdődött, emberélet kioltására alkalmas eszközökkel folytatódott, most tankok küldésénél tartunk, harci gépek is jönnek majd” – jósolt a miniszterelnök, hozzáfűzve: aligha hihető, hogy önszántukból. Hogy kiknek a nyomására engednek a németek? A választ a hallgatóságára bízta, de nem nehéz kihámozni, hogy Washingtonra, a NATO-ra gondol. Szerinte a német közvélemény nem támogatja a koalíciós kormány Ukrajna-politikáját. Itt is érdemes megállni. A legutóbbi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 15 százaléka úgy véli, Németország nem küld elég fegyvert – 44 százalék megfelelőnek tartja a német fegyverszállítást. Vagyis a többség szerint rendben van, hogy Németország katonailag támogatja Ukrajnát. (Egyébként a szankciókról 38 százalék úgy gondolja, hogy többre volna szükség, 37 százalék kellőnek véli.)
Vagyis: Orbán mindkét tétele hamisnak bizonyul, a németek önszántukból és nem brüsszeli vagy más külső nyomásra határoznak úgy, hogy meg kell büntetni az agresszort, a kormány pedig nem a társadalom ellenében döntött.
Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!
Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.
Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!
vagy
Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!