A visszaléptetett előválasztás

Ceglédi Zoltán | 2021.06.25. 06:37

Olvasási idő kb. 5 perc

Ónody Gomperz Tamás ugyanerről, de más nézőpontból: Potyautasok kutyaszorítóban

Kísérletet se teszek felrajzolni, milyen bonyolult frontvonalakat alakított ki az előválasztás. Annyit biztos: a Momentumnak a nyakára léptek, a svungos DK-nak belsősök árulják a szoci indulókat, a Jobbik dubajozásban van, az LMP és a P meg trükkösen két külön pártként tárgyal, így több mandátumra esélyesen, úgy téve, mintha a választás után is külön maradnának…, stb.

Mindezek helyett egyetlen dologról szeretnék beszélni – a visszalépésekről.

Az összefogott ellenzék eredeti ajánlata egyszerű volt. Engedjük el a cizellált programot és a megújulást, cserébe kapunk egy bombabiztos politikai innovációt. Ne kérdezgessük, mit csinálnának, és ne akarjuk a jelöléseket kinyitni. Az volt a deal, hogy az előválasztáson mi választjuk ki a közös egyéni jelölteket, nem az obligát füstös szobák, meg azok mélye.

Hát aztán meg de. Mindez pedig nem csak azért problémás, mert kiskorúsítja az ellenzéki szavazót, pont úgy, mint Orbán az övéit. Nem is csak azért, mert előbb leszűkítették a politikai munkájukat az előválasztásra, az önmagukról való terméketlen kommunikációra (miközben Orbán számokat és határidőket sorol), majd ezt is megtizedelik a visszalépésekkel. Hanem azért is, mert

így pont, hogy nehezebb lesz legyőzni a Fideszt.

Mondok pár példát.

Kezdve azzal, hogy a visszaléptetés végleg elriasztja a civileket. Képzeljük el, hogy egy pártonkívüli, helyben népszerű középiskolai matektanár szeretne indulni az előválasztáson. Tudja, hogy számíthat a munkaközösségre, az egykori diákokra, a városban több generációt vitt már el az érettségiig, szép eredmények a tanulmányi versenyeken…, de önjogon nem indulhat, párthoz kell csatlakoznia. Egye fene, megállapodik a Jobbikkal, akiknek helyben nincs jelöltjük. És most képzeljük el, hogy miután vállalta a konfliktust a Fidesz által kinevezett igazgatóval, elkezdte szervezni a kampányt, szólt a szülőknek, hirtelen a Jobbik lábon lövi, eladja. Eleve nem „belső” jelölt volt, könnyen dobják, ő meg marad a szégyenben. El sem indulhat. Na, ezek után ő vajon támogatja-e az „udvari” jelöltet? Hát azok, akik rá akartak szavazni? Illetve így, hogy eleve tudni, az semmit nem jelent, ha egy párt a „nevére veszi”, mert kidobható, cserealku része lehet, próbálkozik egyáltalán?

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Olvassa el ezt a cikket,
csak 199 Ft!

vagy

Fizessen elő a Jelen összes cikkére,
csak havi 1790 Ft!

Még több olvasnivaló a témában.

A válság felértékelte a zuglói modellt

Lakner Zoltán

Szakmai és civil siker, hogy Zugló önkormányzata egyelőre nem foglalkozik a helyi szociális modell elvetéséről szóló javaslattal. Scharle Ágota közgazdásszal, a Budapest Intézet vezetőjével, a modell egyik kidolgozójával Lakner Zoltán, a Jelen főszerkesztője arról is beszélgetett, hogy a Zuglóban kialakult vita alkalmat teremthet akár egy a szociálpolitika valódi szerepét tisztázni hivatott párbeszédre. A beszélgetés az Új egyenlőség podcast-sorozatának része.

Elolvasom

Az árpádsáv színei és az MLSZ

Krajczár Gyula

Érdekes vitát folytatott le önmagával a Magyar Labdarúgó Szövetség a közelmúltban arról, hogy vajon nagy-Magyarország kontúrja és az árpádsávos zászló – vagy hogy őket idézzük: „az árpádsáv színei” – rasszistának, kirekesztőnek minősülnek-e, netán hordoznak-e politikai üzenetet.

Elolvasom

Rékassy Balázs: Az orvosi kamara úgy érezte, mintha pofon vágták volna

Tóth Ákos

A Magyar Orvosi Kamara mindvégig egyetértett nemcsak az egészségügy átalakításának szükségességével, hanem az irányával is, ahogy azzal is, hogy a háziorvosi ügyeleti rendszert modernizálni kell – derült ki az Új Egyenlőség legújabb, a Jelen oldalán is meghallgatható podcast-adásából, amelyben az Új Egyenlőség szerkesztője, Kiss Ambrus Rékassy Balázs szakközgazdásszal, egészségügyi menedzserrel beszélgetett a kormány és a MOK közötti konfliktusról, amelyet a kormány a maga részéről azzal oldott föl, hogy brutálisan, egyik napról a másikra megszüntette a kötelező orvoskamarai tagságot.

Elolvasom
Ez is érdekelheti még

Élettérképek – honnan jöttünk, hol tartunk, merre megyünk?

Kormos Lili

Egy ideje az okostelefonok már azt is számon tartják, mikor és merre jár a tulajdonosuk, hogy melyik boltba, kávézóba, színházba, kocsmába tért be, és mindezt hányszor ismételte. Hóvégén készül a precíz összegzés, amikor aztán mindenki rácsodálkozik, hogy januárban is többet támasztotta a Gyalogbéka Eszpresszó pultját, mint a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasótermének asztalait. Viccet félretéve, ez egyfelől elég ijesztő, mert ugyan, ki akarná, hogy minden átkozott lépésének nyoma legyen? Másfelől viszont el is gondolkodtatott. Az járt az eszemben, hogy vajon hányszor és milyen paraméterek mentén rajzolódott már át az életem térképe? Merre járok most? Milyenek voltak az útvonalaim tíz éve? És ami ennél is fontosabb: pusztán helyrajzi kérdésről van szó, vagy mélyebb összefüggések után is érdemes kutakodni?

Elolvasom
Keresés