Ceglédi Zoltán Akiket magára húzott a hatalom

Orbán Viktor helyében simán elengedném az SZFE-ügyet. Komolyan. Taktikailag sem éri meg a nem általa kreált, váratlan és önjogú kihívóval csatázni. Másrészt meg győzelemnek és vereségnek annyiféle formája lehet.

Nem tudom, hogy valami ismeretlenségében racionális ok vagy a káderhiány kényszere viszi arra a Fideszt, hogy látható helyekre időről-időre feltűnően antipatikus figurákat tegyen. Akármennyire jogos, vagy csak hiszti Vidnyánszky Attila felspulnizott sértettsége a színházi szakma egyes szereplőivel szemben, butaság volt triumfálva rájuk rúgnia az ajtót. Kevesebb hatalma lett volna, ha nem vaskos és hangos sértéseket küld maga elé? Megkötötte volna a kezét, ha lassabban és emberibben kezdi a maga elképzelése szerint átalakítani a színészképzést? Akár itt, akár általában a Fidesz döntéseinél feltehető a kérdés, biztos, hogy még mindig mindent és rögtön le kell rohanni.

Egészen biztos vagyok abban, hogy ha az olajipar kiválóságai helyett csak 1-2 „régi” szereplő is bekerülhetett volna az új vezetésbe, akkor a csata maximum ott folyt volna. Kuratóriumi üléseken. Abból meg igen nehéz forradalmat csinálni, hogy „skandalum, emberek, nézzétek a jegyzőkönyv 14. oldalát, megint leszavaztak 4:1 arányban”.

Ehhez képest most szép és tiszta fiatalok lobognak a kormánnyal szemben, és teszik hosszú idő után újra szexivé az utcán elkiáltott jelszavakat. Azonosíthatók lettek és azonosulni lehet velük. Egyelőre folyamatos all-int mondanak, és a kormány mindig be kell dobja a lapjait. Nem mer ilyen tétnél szembeszállni. Roppant kínos lenne a minszki képek mellé budapesti utcafotókat párosítani. Egyelőre lepattant a mozgalomról Szarka Gábor, a másik antipatikus, wifit kapcsolgató helytartó is. Nem jött be az orosz mintára mozgósított, kiszervezett szélsőjobboldali provokáció sem. A minapi tüntetés pedig sikeresen kanalizálta a kormánykritikus nyilvánosság igényét látványos és vállalható október 23-i megmozdulásra.

Közben pedig a Fidesz ilyet nem tud. Egy-egy posztra már talál 2020-szal kompatibilis szereplőket, vannak „zsófik”, de az évtizedes teljhatalom sem termelt ki utcaképes kormánypárti közösséget. A Fidelitasról például nekik, belül még rosszabb a véleményük, mint nekem. Azzal is csak fenyegetőznek jó ideje, hogy „megint jön a Békemenet”. Az utolsó érdemi és önjogú békemenetelés 2014-ben volt. Azóta egyszer, 2018. március 15-én mentek utcára, de ott valójában a fideszes ünnepi rendezvényt kvázi betudták Békemenetnek. És akkor sem volt menő. Vannak ügyek, ahol tényleg a legfontosabb a létszám. Van, ahol tényleg a nyers, tömegelt erő számít. Hegyeket lehet elhordani így. De zongorázni nem. Főzni sem. Szeretkezni pláne nem. Senki nem vesz meg egy festményt sem önmagában azért, mert az JÓ NAGY LETT. Az érdekli, hogy mit lát rajta, milyen érzelmet vált ki belőle. Ezt egyszerűen nem látja a Fidesz.

Orbán helyében elengedném az SZFE-ügyet, mert szimpatikus fiatalok állnak szemben szerethetetlenül viselkedő ejtőernyősökkel. De elengedném azért is, mert a miniszterelnök az általa választott, sőt, gyakran általa épített ellenfelekkel szeret küzdeni. A legelső Soros-plakátnál lehetett tudni, hogy mi lesz Soros György következő tucatnyi és elégtelen lépése. Sajnos. Orbán valódi ellenfele a kiszámíthatatlanság. Kerüli mindenáron. Ezért nem népszavazhattunk sem a vasárnapi boltzárról, sem az olimpiai pályázatról. Elengedte, mert akkor ő marad kontrollban.

Elengedném azért is, mert miközben az eszkalálódást nem tudjuk prognosztizálni, a konszolidációt igen. Végtelenül egyszerű lenne azt mondani, hogy Vidnyánszkynak elegendő munkát ad a Nemzeti Színház, ami valószínűleg igaz is, és helyette moderáltabb jelöltet felmutatni. Egyszerű lenne átalakítani, kiegyensúlyozottabbá tenni a vezetést. Keretet teremteni aztán a hallgatók bevonására, intézményesíteni a párbeszédet. Kevésbé lenne ekkor a Fideszé a felsőoktatás, annak forrásai, vagy maga ez az intézmény? A túrót. De mégis, ezekkel a változtatásokkal már a következő szemeszterben a beszédóra, a próbák és az egyetemi szerelmek vinnék el a hallgatók napjait, mert, húzzuk ezt alá kétszer, ők alapvetően ezért jöttek ide. Ők a Színház- és Filmművészeti Egyetemre iratkoztak be, nem forradalmat kirobbantani.

Kivéve, ha nem hagynak nekik más lehetőséget.

 

 

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.