Láng Zsuzsa Az Átrium csak a kezdet

Két héttel ezelőtt még úgy nézett ki, hogy a NER úthenger feltartóztatatlanul letarol mindent, ami útjába áll, csak azért, mert nem tetszik neki. A független színházak hónapok (évek) óta tartó könyörgésére, rimánkodására fütyül a hatalom, tartsák el magukat, vagy fulladjanak bele a vármegyék ispánjai nyomában vágtázó nyalka huszárok ló-wellnessen kondicionált paripáinak patái által felvert porba, nem fognak senkinek hiányozni. Az Átrium nemrégiben még szomorú szívvel tudatta, hogy – itt a vége. Nem lesz új évad, lehúzza a rolót, mindenkinek köszöni az eddigi figyelmet, ennyi volt, és nincs tovább. De aztán valami történt.

Akció

A színházat azért fenyegette a bezárás réme, mert a kulturális tao megszüntetése után (sokadmagukkal) egyszerűen nem kaptak előadóművészeti többlettámogatást, hiszen ilyesmire köztudottan sokkal nagyobb szükségük volt a sportegyesületeknek, egyebek között arra, hogy cirkuszpedagógiai képzéseken vegyenek részt, ezt azért mindenki beláthatja. Most mit csináljanak, az olyan közhasznú jogállású, amúgy évtizedes múltra visszatekintő előadóművészeti szervezeteknek sajna nem jutott egy kanyi támogatás sem, mint az Átrium Színház, Pintér Béla és Társulata, a Proton Színház, de így járt a kiemelt minősítésű Centrál Színház is, nincs itt semmi látnivaló, lehet haladni tovább, amúgy sem tesz hozzá semmit a keresztény nemzeti kultúrához az olyasfajta buzipropaganda, mint az Őrült nők ketrece vagy esetleg a migránssimogató A félelem megöli a lelket, valami Fassbinder pennájából újra töltve, na elég legyen már.

És akkor a közönség azt mondta, hogy: nem.

Június 27. és július 5. között a publikum összedobott 31 millió 481 ezer forintot, hogy a maga szerény módján jelezze, lehet, hogy ezer forint a kenyér és tisztességes családi lecsózás is képes már borítani a havi költségvetést – mármint azoknak a szerencséseknek, akik megkapták az elvégzett munkájuk utáni járandóságot –, de az ilyesfajta hedonizmusnak is képes gátat szabni a népi bölcsesség: nem csak kenyérrel (pláne lecsóval) él az ember. Ha kell, a szájától vonja meg minden 31 millió forintját, hogy ép lélekkel és egyenes derékkal élje túl a megalomániás ostobaság múltba révedő (amúgy nosztalgiával fedett), gátlástalan einstandját.

Tizenkét év és három kétharmad mélységéből kitekintve persze nehéz elhinni, hogy olykor megfordulhat a szél. Pedig most éppen ez látszódik, nagyon homályosan, de jól kivehetően.

Ha már az Őrült nők ketrecének (és sokminden másnak) a sztárja is tollba mondja, hogy „azt gondolom, nem a közönség dolga megmenteni egy színházat, mert ez csak egy tüneti kezelés, hiszen, ha sikerül, akkor azt fogja mondani az eltartó szerv, hogy ha így is megy, akkor nem szükséges további támogatást adni, és a következő évben már nem biztos, hogy összejöhet.”

Mikor ezt írom (szombaton), Budapest Főváros Önkormányzata és a II. kerület támogatásával együtt 77 millió folyt-folyik be a túlélés biztosításához. Ennek tudatában és nem alaptalan optimizmusának köszönhetően az Átrium Színház meghirdethette következő évadát, és el is indult a jegyeladás az augusztus-szeptember-októberi előadásokra.

Kedves Olvasónk, ennek az érdekes cikknek még nincs vége!

Ha továbblép a teljes cikk elolvasásához, akkor hozzájárul a Jelen szerkesztőségének fennmaradásához. Az előfizetésért cserébe színvonalas elemzéseket, interjúkat, riportokat és publicisztikákat kínálunk.

Kérjük, fizessen elő a Jelen nyomtatott vagy online változatára!

Kérjük, jelentkezzen be, ha Ön már regisztrált előfizető.

A Jelen egy pártoktól független hetilap és online portál, amelynek tulajdonosai a szerkesztők, támogatói az olvasók. A lap újságírói mélyen elkötelezettek a szabadság, a demokrácia, a jogállam és a társadalmi igazságosság értékei mellett. Köszönjük, hogy a Jelen mellett döntött!