Ceglédi Zoltán Bocsánatot kérni Orbán Viktortól?

Bárcsak lenne rá ok!

A magyar miniszterelnököt senki nem vádolta hamisan. Az a vita meg abszurd, hogy az ellenzék úgy legyen sikeres, hogy kormánypárti lesz.

 

A Fidesz kommunikációs sikerének egyik pillére a folyamatos kampány közpénzből. A másik azonban egy munkafolyamat: a központi stáb kigondol egy szövegpanelt, azt a miniszterelnök a megfelelő helyen beszúrja, majd az üzenet szétárad a szervezetben. Ez lesz a legfontosabb téma a kormánypárti médiában, erről posztol minden kormánypárti, erről kérdeznek minden ellenzékit. A világ legfontosabb ügye – a következő központi üzenetig.

Ilyen most a „bocsánatkérési igény”. Orbán Viktor erről írt ötvenhárom európai néppárti elnöknek, négy magyar pártelnöknek és a Most/Híd párt elnökségének. Bemondta az állami rádióban is, és legott találva érzi a lelkét minden kormánypárti: kérjenek azonnal bocsánatot! Hiszen a korlátlan időre szóló, korlátlan hatalmat biztosító „felhatalmazási törvénnyel” nem is csinált diktatúrát, és mindjárt vissza is vonja.

Megjegyzem, ez türelmetlenségében is pitiáner, hogy még vissza se vonta, de már arról levelezik, hogy őt megbántották, hiszen vissza fogja vonni. Európa látta a felhatalmazási törvényt, látta, mit művel a Semjén Zsolt hajnalonta – és szólt. Csak annyit, hogy nem erre küldik a töméntelen pénzt. A koronavírusnak nincs köze ahhoz sem, hogy a dobozgyár állami- vagy magántulajdonban van-e, és hogy mekkora Göd. Egyébként, ha a Néppárt valamiért bocsánatot kérhetne, az az, hogy tíz éve tudják, mit művel Orbán, és elnézik.

Ez pedig egy átláthatóan működő, az EU-s forrásokból tejjel-mézzel folyó Kánaánt teremtő ország lenne, ha amiatt kéne panaszkodni, hogy az unió már „túlvizsgálta” a Fidesz-kormányt. Ugyanígy, ez egy demokratikus versenyben élő, a parlamenti váltógazdálkodást termőre fordító jogállam lenne, ha amiatt kéne bocsánatot kérnie bármelyik magyar politikusnak, hogy túltámadta” szegény Orbánt. Pont a felhatalmazási törvény mutatta meg, milyen messze vagyunk ettől.

A rendeleti kormányzás eredetileg 15 napos határidővel működött volna. Az ellenzék különböző gesztusokkal igyekezett konstruktivitását aláhúzni: 30, 60, 90 napot javasoltak. Sőt, a végén a papundekli Alkotmánybírósághoz fordulás jogával is beérték volna, amibe belekapaszkodva megszavazhatják a felhatalmazást. A Fidesz persze csak az ellenzék teljes önfeladását és önmegsemmisítését, illetve bűnrészessé válását fogadta volna el. Leszavazták, mire az ellenzéki oldalon beindult a véleménykórus, miszerint jaj, támogatni kellett volna! Milyen konstruktívak lettünk volna! Jaj, ez egy Politikai Csapda volt, így, nagybetűkkel. Milyen jól ki lehetett volna fogni a szelet a Fidesz vitorlájából, ha megszavazzák! Mit tett volna akkor a Fidesz, ugye!!!

Ilyenkor tényleg nehezebben jön át a hang az arcomat takaró tenyereim mögül. Ez a mesterterv? Mindaddig szavazzunk a Fidesszel, amíg Orbán belebukik az egyetértésünkbe? Mázsás malomkőként agyonnyomja a bizalmunk? Addig bólogatunk, míg lefejeljük?

Mi a Politikai Csapda abban, hogy a kormány teljhatalmat akar, én meg nem adok? Kevesebb lesz tőle a lélegeztetőgép? Kifogy a benzin a mentőautóból? Kirágja a szú az FFP3-at? Nincs olyan definíció az ellenzékiségre, hogy e pártok dolga a kétharmados parlamenti erő támogatása lenne. A felesé sem.

Korábban ez evidencia volt. A fideszes kommunikációs fegyelem nem csak azt jelenti, hogy a témák képviseletében következetesek, de a témák kiválasztásában is. Így tettek 2010 előtt is: az ellenfél témáit leütik vagy lenyúlják. Van olyan emlékünk, hogy fideszes politikus azzal ment be a tévéstúdiókba: egyetért Medgyessy miniszterelnök javaslatával? Születtek állcsúcsot dörzsölő interjúk a fideszes sajtóban, hogy „ej, ez egy politikai csapda, jobb lenne, ha a Fidesz megszavazná Gyurcsány miniszterelnök pontjait”? Kérlelte a Fidesz frakcióvezetője Bajnai miniszterelnököt, hogy tárgyaljanak még, mert akkor megszavaznák az MSZP-s törvénymódosítást?

Dehogy. Ha csak felállt Gyurcsány Ferenc, a két frakció kivonult, Semjén és Navracsics darálási megbízottak kivételével.

Elnézést, hogy evidenciákat hozok ide, de: minden választás után a relatív többség szavazatai nyomán kormánypártot, a kevesebb vokssal zárókból pedig ellenzéket avatunk. Ha ilyenkor azt szabjuk ellenzéki stratégiának, hogy az épp legnépszerűbb állásponttal azonosuljanak, akkor azt várjuk el az ellenzéktől, hogy kormánypárti legyen. Baromság, ugye? Mégis, néhány független országgyűlési képviselőtől és más pályán játszó EP-képviselőtől eltekintve ez lett az ellenzéki „mondás”: értsünk egyet a Fidesszel, mert „az emberek is így gondolják”. Nem csoda, hogy így a Fidesz nyer. Minden nagy ügyét rá tudta erőltetni az ellenzékre.

Kezdésnek ott volt a rezsicsökkentés. Fideszes csodafegyver az egyik oldalon, ellenzéki önfeladás a másikon, hogy hát mi is csökkentenénk, csak mi a panelt is szigetelnénk. Menekültkvóta: előbb aláírásgyűjtés mellette, majd nyilatkozatok az ATV-ben, hogy mi sem akarunk ilyet. Kerítés? Előbb némi tiltakozás ellene, majd beismerés az ATV-ben, hogy mi sem tudunk jobbat. Melegházasság? Börtönkártérítések? És pláne, a nyomorult 13. havi nyugdíj? Az ellenzék zöme itt sem mer vitázni.

Pedig lenne értelme. Ma már sokan tagadják, de a budapesti olimpia is ilyen ügy volt – a Fidesz tolta, az ellenzék meg topogott mögötte. Mert „az emberek is így gondolják”. Vezető ellenzéki politikusok versengve álltak ki az olimpiáért. Aztán jött a Momentum, akinek nem szóltak, hogy az emberek odavannak az olimpiarendezésért, és kiderült, hogy nem is.

Sokkal egészségesebb közéleti klímán élhetnénk, ha evidencia lenne, hogy az ellenzék dolga „a” másik álláspont bemutatása. Sokkal színvonalasabb vitákat folytathatnánk, ha nem onnan kéne indulni, hogy megértsék: a „kormánypárti ellenzék” fából vaskarika ötlete kudarc. Bárcsak ez itt akkora jogállam lenne, amiben Orbán Viktor okkal sértődik meg az ellenzékiekre, mivel azok valóban kemény politikai kihívás elé állítják. A valóság az, hogy Orbán nem megbántódott, hanem saját bevallása szerint „fickós”. Azon dolgozik, hogy még kevésbé gondolja az ellenzék, hogy joga van vitázni, egy másik Magyarország megteremtésén dolgozni. Pedig ez a legfontosabb dolga.

Tisztelt Olvasónk!

Ön az elmúlt percekben a Jelen cikkét olvasta. Köszönjük érdeklődését!
Ha tetszett, olvassa el a többi cikkünket is, amelyek előfizetéssel érhetők el.